Ha bekövetkezik a klímakutatók jóslata, és Magyarország hamarosan mediterrán éghajlatú országgá változik, nagyon remélem, hogy hazánkban is törvényerőre emelkedik a mediterrán életforma egyik legjobb jellemzője: a mindennapos déli szieszta, azaz az ebéd utáni szundikálás (vagy legalábbis semmittevés).
Amennyire küzd a legtöbb kisgyerek az ebéd utáni alvás kötelezővé tétele ellen, annyira sok felnőtt irigyli őket – köztük én is. Mikor gyermekem született (és ezzel beléptem a leginkább alváshiányos életszakaszomba), rászoktam, hogy délutánonként én is lefekszem egy órácskára, amíg a gyerek alszik.
A gyerekeim azóta megnőttek, a nagy már nem alszik ebéd után, a kicsi viszont szerencsére még igen – ezért ha tehetem, még ma is lefekszem ilyenkor én is.
Most pedig a tudósok (nem a legendás humbug-kutatások forrásaként idézett angol tudósok, hanem a Nyugat-virginiai Egyetem kutatói) kimutatták, hogy ezzel a szokásommal megmentem a saját életemet – de legalábbis sokat teszek azért, hogy elkerüljenek a legsúlyosabb betegségek.
Harmincezer, 18 évesnél idősebb és 60 évesnél fiatalabb ember alvási szokásait és egészségi állapotát hasonlították össze. Úgy találták, hogy nemtől, kortól, testsúlytól, alapbetegségektől és mindentől függetlenül pontosan 7 órát kell aludnia minden felnőttnek – és az ettől több vagy kevesebb alvás egyaránt növeli a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Ne feledjük: ez ma Magyarországon a leggyakoribb halálok: 2004-ben az elhunytak fele ilyen jellegű betegségben halt meg (összehasonlításképp: a daganatos betegségek „csak” 25%-ot tettek ki).
A kötelező 7 órás alvás naponta értendő, összesen, a délutáni és az éjjeli alvás ugyanis összeadódik. Mindazok, akik napi 5 óránál kevesebbet alszanak, kétszer akkora valószínűséggel betegszenek meg szív- és érrendszeri betegségekben, mint akik 7 órát alszanak. Meglepő módon a túl sok alvás is káros! Akik 9 órát, vagy annál többet alszanak naponta, azok számára másfélszer akkora annak a kockázata, hogy szívinfarktust, anginát vagy agyvérzést kapjanak, mint a 7 órát alvóknak…
Én vagyok az élő tanú arra, hogy ez bizony igaz lehet. 33 éves koromig így éltem – amikor még nem dolgoztam, gyakran 10-12 órákat aludtam, imádtam szombaton délig aludni! Amikor azonban beindult a munkám, volt olyan időszak is, amikor két napot egyvégtében lehúztam – egyáltalán nem mentem haza aludni két munkanap között. És egy átlagos hétköznapon sem jutott több 5 óra alvásnál.
Meg is lett az eredménye: 30 éves koromra kialakult a szervezetemben egy gyógyíthatatlan állapot, a magas vérnyomás. Életem végéig gyógyszerrel kell karban tartanom magamat. Nem állítom, hogy csak a helytelen alvási szokásaim miatt, hanem nyilván a rengeteg stressz miatt is – de most már, a fent idézett kutatásnak köszönhetően tudjuk: a túl sok alvás és az alváshiány is hozzájárult a végeredményhez.
Amióta azonban változtattam az életmódomon, megadom a szervezetemnek azt, amit megkövetel. Valahányszor csak módon van rá, sziesztázom.
Mert – azt elfelejtettem mondani – én igazi bagoly vagyok. Amikor mások elcsendesednek, én akkor kezdek élni. Éjfél előtt ritkán kerülök ágyba, reggel viszont a gyerekeim ébresztenek - munkanapokon pedig a kényszer, hogy az egész családot időben útnak indíthassam. A napi 7 óra így gyakran csak a sziesztával kiegészítve jön ki.
A hétköznapi sziesztázás ugyan ritka luxus, de egy másik kutatás, a Pennsylvaniai Orvosi Egyetem felmérése arra int: ha baglyok vagyunk, és hétköznap nem érünk rá sziesztázni, legalább hétvégén pótoljuk be a kimaradt alvásidőt!
160 egészséges felnőttet vontak be a kutatásba (22-45 éveseket). 5 napon át megvonták tőlük a normális alvásidő egy részét: csak napi 4 órát alhattak. Ezután megfigyelték, hogy a tipikus alváshiányos tünetek (fáradtság, lelassulás, figyelemzavarok) akkor kezdtek csak csökkenni, ha a 4 órás alvással eltöltött napok után beiktattak egy legalább 10 órás alvást. A szervezet egy-egy ilyen nagyobb alvásnak köszönhetően regenerálódott. Tehát a hétköznap kihagyott alvás valamelyest pótolható egy-egy hosszabb alvással, vagy a hétvégi sziesztázással!
De hangsúlyozom: a második kutatás eredménye nem azt jelenti, hogy szabad hosszú távon úgy élnünk, hogy sok alváshiányos nap után beiktatunk egy hosszabb alvást. Hisz ha a látványos fáradtsággal járó állapotunkon javítunk is így – a szív- és érrendszerünk veszélyben forog.
Pontosan tudom, hogy kisgyerekek mellett az ember nem engedheti meg magának sem a nyugodt, gondtalan éjszakai alvást, sem a mindennapi sziesztát – de kedves anyuka-társaim! Kérlek, gondoljatok arra, hogy a gyerekeknek éppúgy szüksége lesz az anyjukra 5,10, 20 év múlva, mint most! Hagyjátok a dagadt ruhát másra, és ha már elégszer felvittétek a gyereket a padlásra – akkor pihenjetek is! Mert ezzel is a gyerekeitek érdekeit szolgáljátok. Higyjétek el – egyetlen gyerek sem azt fogja felidézni a gyerekkorából, hogy volt-e egy kupac vasalatlan ruha a lakás valamelyik sarkában. Viszont szeretné maga mellett tudni a szüleit felnőttként is!
Mindenáron aludjatok napi 7 órát, se többet, se kevesebbet! És vigyázzatok magatokra.
Nóra
