Én nagyon szeretem a padlizsánt és gyakran esszük. Az utóbbi években egyre többen kedvelik és egyre több receptet lehet találni a padlizsánról. Már Nóra is ajánlott padlizsános ételt elkészítésre, tőlem is tanult egyet.
A mindmegette.hu így ajánlja a padlizsánt:
„A padlizsán eredeti hazája India, és a XVI. században arab közvetítéssel került Európába – talán ezért is hívjuk „török paradicsomnak”. Csak nagy sokára tudott tért hódítani, a közhiedelem ugyanis azt tartotta róla, hogy mérgező, megőrül, aki eszik belőle...
Erre magyarázat csaknem fekete, lilás színe, vagy kesernyés íze lehet. Mindez már a múlté. Napjainkban a délvidéki, mediterrán konyháknak egyik legfontosabb kelléke. Sütve, párolva, rakva, töltve, levesnek és mártásnak, számtalan módon készítik, és jobbára igen aromás fűszerekkel társítják. A burgonyafélék családjába tartozik.
Lehetőleg kisebb, zsenge padlizsánokat vásároljunk. Azt válasszuk, amelyiknek a héja feszes, és ha ujjunkkal kissé megnyomjuk, rugalmas, kemény. A hiedelem szerint csak fából készült késsel dolgozhatunk vele, de ez így nem igaz… Arra kell csak figyelnünk, hogy rozsdamentes késsel vágjuk…
A padlizsán csökkenti az izgalmi állapotot. Ezenkívül kiegyensúlyozó hatással van a koleszterinszintre. Pozitívan hat az agysejtekre is.
Elkészíteni számtalan módon lehet. Az egyszerű rántott padlizsántól kezdve, a francia “lecsón”, a ratatouille-on át, a muszakán keresztül a padlizsánkrémig rengeteg ínycsiklandozó finomságot készíthetünk belőle!!!”
A családom nagy kedvence a fent említett „francia lecsó”, a ratatouille.
Hozzávalók:
• 1 evőkanál olívaolaj,
• 1 apróra vágott hagyma,
• 2 zúzott fokhagymagerezd,
• 1 felkockázott közepes padlizsán,
• 4 kis felszeletelt cukkíni,
• 2 kierezett és kockára vágott piros húsú paprika,
• 40 dkg paradicsom,
• 1 babérlevél,
• egy ágacska kakukkfű,
• 5–
• 7 dkg fenyő- vagy napraforgómag,
• só,
• bors
Elkészítés:
Forró olajban néhány percig pároljuk a hagymát. Beletesszük a fokhagymát, a padlizsánt, a cukkínit és a paprikát. 10 percig főzzük, néha megkeverjük. Hozzáadjuk a paradicsomot és a fűszereket, majd 40 percig főzzük, amíg a zöldség megpuhul. Beleszórjuk a fenyő- vagy napraforgómagot, ízesítjük. Barna rizzsel azonnal tálaljuk.
Több változatát is megnéztem a ratatouille-nak, van, ahol konzerv paradicsomot írnak, van, ahol azt kérik, hogy hámozzuk meg a paradicsomot. Én mindig simán kockára vágva adom hozzá a többi alapanyaghoz a paradicsomot és nagyon finom lesz így is...babérlevelet sem szoktam bele tenni, de legközelebb kipróbálom majd!
A ratatouille-t főételként is ehetjük, és húsok vagy halak mellé is nagyon finom.
Íme egy hallal kombinált recept:
Hozzávalók:
• 4 db fehérhúsú tengeri halfilé
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 1 db piros húsú kaliforniai paprika
• 5-6 db érett koktélparadicsom
• 1 kisebb padlizsán
• 1 dl száraz fehérbor
• olívaolaj
• só
• bors
• 1 kávéskanál morzsolt tárkony
Elkészítés:
A hagymát nagyobb szeletekre vágjuk, és egy közepes méretű edényben, a felhevített olívaolajon elkezdjük pirítani. A paprika szárát és magját eltávolítjuk, majd csíkokra vágjuk, és a félig megpuhult hagymára rakjuk. Kicsit besózzuk, majd fedő alatt pároljuk közepes lángon, hogy levet engedjen. Közben a koktélparadicsomokat félbevágjuk, a padlizsánt meghámozzuk és felkockázzuk. Mikor a paprika és a hagyma levet engedett, rárakjuk a paradicsomot és a padlizsánt is. Ráöntjük a fehérbort, megborsozzuk és még egyszer megsózzuk. Fedő alatt, gyakran kevergetve kb. 20 perc alatt készre pároljuk. Hozzáadjuk a tárkonyt, majd összeturmixoljuk. A halfiléket egyenként alufóliára tesszük, megkenjük a ratatouille-pürével, majd batyukat formálva előmelegített sütőbe tesszük, és 25 perc alatt készre sütjük. Rozmaringos-petrezselymes sós burgonyával tálaljuk.
Van még két változata, amit én találtam ki és nagyon szeretjük:
Ha gyorsan szeretnék valami padlizsánost, akkor „olaszosan” szósz lesz a francia lecsóból a tésztára és kiegészítjük még sajttal is. Nagyon finom, egyszerű és vegetáriánus lesz így az étel, de nem fogunk fanyalogni és éhesen nézegetni így sem az ebéd végén, főleg ha van utána valami könnyű desszert is!
A másik „találmányom” a rakott ratatouille. Amíg elkészül ez az étel, megfőzöm a rizst és egy harmadik edényben megpárolok vöröshagymát kockában egy kis olajon, hozzáadok darálthúst, annyit, amennyi éppen van otthon, meg amennyire „húsosra” szeretném készíteni az ételt. A húst borssal, zöldfűszerekkel ízesítem. Amikor minden elkészült, veszek egy nagy tepsit, beleöntöm a rizst, arra a húst, és a tetejére a zöldségeket. Ezt megöntöm elég sok tejföllel, lehet zsírszegény, vagy joghurttal „lazított”, és beteszem a sütőbe sülni. Ha nagyon gazdagra szeretném elkészíteni az ételt, egy kis idő múlva kiveszem a már pirulni kezdő tejfölöstetejű tepsit és még reszelt sajtot is szórok rá, és azt is ráolvasztom még.
Nagyon ízgazdag, finom ételt kapunk, sok is lesz belőle, nem kell másnap sem főzni. Idáig még mindenkinek ízlett ez a variáció, akik kipróbálták.
Jó étvágyat!
Zsófi
Muszaka – amit mi fél napig görög rakott krumplinak hívtunk…
A görög nyaralások hangulatát idézhetjük meg a muszakával, ami az egyik legfinomabb padlizsános egytálétel. A bökkenő csak az, hogy az én gyerekeim nem szeretik a padlizsánt… A férjem és én viszont a kedvenc zöldségeink közé soroljuk.
Minden szülő jól ismeri azt a jelenséget, amikor a gyerek egy ételt már a puszta megnevezése miatt is elutasít – megkóstolni sem hajlandó azt, aminek a nevében vagy az általa ismert összetételében szerepel valami olyasmi, amit ő „nem szeret”. Valójában sokszor csak előítéletek ezek, és magától észre sem venné azt az ízt az ételben… De nem mindig!
Engem pl. egész gyerekkoromban végigkísért a felnőttek azon igyekezete, hogy bebizonyítsák: nem is igaz, hogy nem szeretem a gombát, biztos csak félek a mérgezéstől… Apai nénikéim (a "nenéim") pl. többször is belecsempészték a gombát különféle főztjeikbe, aminek következtében én azonnal megéreztem az ízén, és nem ettem meg… Nálam ugyanis a gomba elutasítása nem előítélet, hanem ízlés kérdése volt.
Padlizsán-ügyben nem voltam benne biztos, hogy az én gyerekeim milyen okból elutasítóak, ezért tettem egy kísérletet. A muszakát elneveztem görög rakott krumplinak, és nem említettem nekik, hogy van benne padlizsán is. A rakott krumplit nagyon szeretik, így ezzel a kommunikációs megoldással („átpozícionálás!) próbálkoztam…
Sajnos az első falatnál lebuktam. Kiturkálták a padlizsánt, de anélkül legalább jóízűen megették a „görög rakott krumplit”… Szerencsére a padlizsán íze nem annyira markáns, hogy átitatta volna a többi összetevőt, így én nem jártam úgy, mint a nenéim a gombával!
A muszaka hozzávalói (az én változatomban – merthogy ezt is mindenki kicsit másként készíti): 4-5 közepes méretű padlizsán (a nagy szemek nem olyan finomak, mint a zsenge kisebbek),
40 dkg darált marhahús (aki szereti, az készítheti darált bárányhússal is…),
40 dkg burgonya,
3 nagy fej paradicsom,
1 nagy vagy 3 kis fej hagyma,
5 kicsi vagy 3 nagy gerezd fokhagyma,
1 paradicsomkonzerv (nem koncentrátum),
1 pohár száraz vörösbor,
só, bors (én mindig „színesborsot” használok, vagyis a borsőrlőmbe teszek egész feketeborsot, zöldborsot és rózsaborsot is, így nem lesz annyira erős az íze, mint ha csak feketeborsot használnék, viszont többféle aromája lesz), fahéj, oregánó,
olívaolaj.
A muszaka elkészítése: a padlizsánokat hámozzuk meg, vágjuk ujjnyi vastag szeletekre, sózzuk be alaposan, és tegyük félre egy tálban. A krumplikat alaposan megmosva tegyük fel héjastól főni sós vízben. A hagymát apró kockára vágva pár evőkanál olívaolajon fonnyasszuk meg, őröljünk rá borsot, és tegyük hozzá a darált marhát. Nyomjuk bele a fokhagymagerezdeket. Hintsük meg egy púpozott teáskanálnyi fahéjjal. Állandó kevergetéssel pirítsuk össze.
Öntsük rá a vörösbort, egy percig hagyjuk benne rotyogni, ekkor tegyük hozzá a paradicsompürét. Öntsünk hozzá egy pohárnyi vizet (ha van kész húslevesünk, akkor azzal mindig jobb hígítani, de egy átlagháziasszony, tudom, nem tart otthon minden nap hús-alaplét – én sem). Miközben fő, ügyeljünk rá, hogy mindig legyen egy kis szaftja, ha elfőtte, akkor pótoljuk a folyadékot. Sózzuk meg.
Mialatt a ragu fő, mossuk le a sós lét a padlizsánokról, töröljük szárazra a szeleteket, forrósítsunk egy serpenyőben olívaolajat, és tegyük bele a padlizsánszeleteket pirulni. Állandóan forgassuk, figyeljük, nehogy túlsüljön – akkor jó, amikor először üvegesre változik a húsa, utána kap egy kis pirult színt mindkét oldala – de nem feketedik meg! Amelyik megsült, azt szedjük ki egy tálra, és tegyük félre.
Amikor a burgonya megfőtt, szűrjük le, hűtsük ki, majd hámozzuk meg, vágjuk karikákra (pont, mint a rakott krumplihoz).
A paradicsomokat szeljük karikákra (akit zavar a héja, az előbb vágja be kereszt-formán a héját mindegyiknek, mártsa egy pillanatra lobogó forró vízbe, így könnyű meghámozni!).
A sütőt melegítsük elő 200 fokra. Majd készítsünk klasszikus besamel-mártást.
Hozzávalók a besamelhez: 6 dkg vaj,
1/3 pohárnyi liszt,
2 és ¼ pohárnyi tej,
fél teáskanálnyi frissen reszelt szerecsendió,
só, csipetnyi frissen őrölt fehér bors (ez el is hagyható).
A besamel elkészítése: olvasszuk fel a vajat egy magas falú serpenyőben, de ne forrósítsuk fel túlzottan, mert a vaj könnyen megég. Szitáljuk hozzá a lisztet, és keverve pirítsuk egy percig. Ekkor vegyük le a tűzről. Apránként keverjük hozzá a tejet, csomómentesre. Tegyük vissza a tűzre, és állandó keverés mellett forraljuk fel. Ekkor elkezd besűrűsödni. Még egyetlen percig hagyjuk a tűzön, folyamatosan kevergetve. Tegyük bele az őrölt szerecsendiót, egy csipet sót, és a fehér borsot, és vegyük le a tűzről. Folpackot terítsünk a felszínére, hogy ne bőrösödjön meg, amíg fel nem használjuk.
Most már minden összetevőnk elkészült. Egy olívaolajjal kikent lapos jénai vagy más sütőtál aljára terítsük le a krumplikarikák felét. Arra kanalazzunk annyit a raguból, hogy betakarja, rá a padlizsánszeletek felét, arra pedig a paradicsomkarikákat – az összeset. Ekkor hintsük meg oregánóval. Most egy réteg padlizsán következik újra, arra a ragu másik fele, és végül krumplikarikák. A tetejére simítsuk rá a besamel mártásunkat.
A forró sütőben kb. 35-40 perc alatt szép pirosra sül a muszakánk.
A korábban emlegetett, Zsófitól tanult padlizsános receptet pedig itt találjátok meg:
Jó étvágyat a sok padlizsánhoz!
Nóra
