Lány
2010.09.01. 11:47 Kérj tanácsot
Köszön a lány, amint elhalad, és
kora reggeli hangjának lehelete
nem az ablakom üvegén átszűrődő négyoldalú fényt
homályosítja el, hanem a saját leheletem, saját lelkem.
Korai ő, mint a reggel,
hihetetlen, akár egy mese,
és ahogy átvág a pillanaton
a reggel tiszta fehér vércseppeket ejt.
Ha kék ruhában indul iskolába,
nem tudni, jár-e vagy repül,
lépte szellőkönnyűségű,
hogy a reggeli kékségben nem tudni
a három közül, kik elhaladnak, melyik a szellő,
melyik a lány és melyik a reggel.
Ezt a szonettet Gabriel García Márquez írta 1945-ben, 18 éves korában. A lány pedig nem más, mint Mercedes Barcha, aki 9 éves volt, amikor Gabito először megpillantotta, 13 éves volt, amikor a hat évvel idősebb fiú először megkérte a kezét – és 25 volt, amikor összeházasodtak.
Amikor 33 év házasság után García Márquez életrajzírója megkérdezte Mercedest, szerinte mi tartja össze kettejük kapcsolatát, ezt felelte: „A másik bőrének érzése a bőrünkön, nem gondolja? E nélkül semmi sincs.”
A házasságkötésük előtt García Márquez két éven át Európában élt, volt egy viharos, nagy szerelme is ezalatt, de mindvégig tudta: Mercedeshez akar visszatérni Kolumbiába. Heti két-három levelet váltottak – ezek később házasságuk egyik jellemző epizódjához vezettek. Mercedes az összegyűjtött leveleket (650 ívet!) magával vitte közös otthonukba is, és amikor összekülönböztek valamin, az ifjú feleség azt mondta férjének: „Nem mondhatod ezt, mert az egyik párizsi leveledben azt írtad, hogy ilyet sose tennél.” Végül a férj felajánlotta, hogy megveszi tőle a leveleket, végül egy szimbolikus összegben, 100 bolívarban meg is egyeztek.
Ezt követően a leveleket megsemmisítették – márpedig ez elég egyértelműen utal arra, hogy García Márquez hallgatólagosan garanciát vállalt: életük végéig Mercedes férje marad, a nőnek soha nem lesz szüksége a házasság előtti idők utáni nosztalgiára… Soha nem lesz köztük az a fajta távolság, amely okot adhatna a régi levelek olvasgatására.
Ezek után ki csodálkozhat, ha olvassa a „Szerelem a kolera idején” mindent tudó sorait a házasság, a szerelem, az élet mibenlétéről…?
Ahogy olvasom García Márquez életét, egyre erősebb bennem az érzés: semmit nem kellett kitalálnia, minden készen volt az életében, a családjában, már „csak” olyan formába kellett öntenie a történeteket, hogy mi, földi halandók is felfogjuk a lényeget…
Nóra
2 komment
Címkék: irodalom szerelem párkapcsolat házasság garcía márquez
A bejegyzés trackback címe:
https://kerjtanacsot.blog.hu/api/trackback/id/tr542264036
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
wampeer 2010.09.02. 09:12:05
A vers gyönyörű! :-)
Azon töprengtem, hogy mi is tesz valakit nagygyá?
Aztán arra jutottam, hogy Garcia Marquez olyan író, mindamellett, hogy hiteles (többek között annak okán, amit Nóra is írt róla), akinek műveit újra meg újra elő kell venni, s annak ellenére, hogy ugyanaz, mégis mindig újabb és újabb dimenziókat nyít meg az olvasó számára....
Azon töprengtem, hogy mi is tesz valakit nagygyá?
Aztán arra jutottam, hogy Garcia Marquez olyan író, mindamellett, hogy hiteles (többek között annak okán, amit Nóra is írt róla), akinek műveit újra meg újra elő kell venni, s annak ellenére, hogy ugyanaz, mégis mindig újabb és újabb dimenziókat nyít meg az olvasó számára....
Ezt Nóra mondja: 2010.09.02. 09:40:11
@wampeer: Nagyon egyetértek. Minden életszakaszomban mást ad, örök hálám az öregnek érte!
És az életrajza frenetikus, nagyon élvezem, A legjobb, hogy már gimnazista korában tudták a tanárai, a környezete, hogy kivételes tehetség, úgy is kezelték, de ő magát nem! Szerencsétlen alakként csetlett-botlott, éhezett, de ezt még a közvetlen környezete sem nagyon tudta róla, mert senkinek nem panaszkodott... Volt, amikor egy bordélyban lakott :-))) Közben előadta a nagyhangú, bulista bohém figuráját is, és mindenkit az éppen megszülető történeteivel traktált... Fura alak volt, és mégis mindenhol azonnal befogadták, mert sütött belőle a tehetség. Újságírónak is nagyon sikeres volt, és eredeti. És még verseket is tudott írni, mint a mellékelt ábra mutatja... :-)
Egy valaki tartotta semmirekellőnek: a saját apja... (aki egyébként egy semmirekellő volt). Ő csak akkor értékelte volna, ha jogász lesz belőle, de ő félbehagyta az egyetemet, mert csak az írás érdekelte... Van a környezetemben hasonló sztori :-) Annyira szerencse, hogy G-M ment a maga útján!
És az életrajza frenetikus, nagyon élvezem, A legjobb, hogy már gimnazista korában tudták a tanárai, a környezete, hogy kivételes tehetség, úgy is kezelték, de ő magát nem! Szerencsétlen alakként csetlett-botlott, éhezett, de ezt még a közvetlen környezete sem nagyon tudta róla, mert senkinek nem panaszkodott... Volt, amikor egy bordélyban lakott :-))) Közben előadta a nagyhangú, bulista bohém figuráját is, és mindenkit az éppen megszülető történeteivel traktált... Fura alak volt, és mégis mindenhol azonnal befogadták, mert sütött belőle a tehetség. Újságírónak is nagyon sikeres volt, és eredeti. És még verseket is tudott írni, mint a mellékelt ábra mutatja... :-)
Egy valaki tartotta semmirekellőnek: a saját apja... (aki egyébként egy semmirekellő volt). Ő csak akkor értékelte volna, ha jogász lesz belőle, de ő félbehagyta az egyetemet, mert csak az írás érdekelte... Van a környezetemben hasonló sztori :-) Annyira szerencse, hogy G-M ment a maga útján!