Szeptember 24-e és október 23-a között ünnepli minden Mérleg-jegyű a születésnapját. Én ilyenkor egyfolytában csak köszöntgetem a szeretteimet, annyi „Mérleg” van a környezetemben.
Szeretem őket, mindig nagyon jóban voltam mindegyikükkel, mert elég könnyű is velük jóban lenni: kommunikatív, társasági emberek, kompromisszumkészek és szórakoztatóak, meg okosak is, és jó problémamegoldók.
Látják a dolgok lényegét, mert szeretnek állandóan analizálni. Időnként pont ez a problémájuk is, mert gyakran nem csak két oldalát találják meg annak a bizonyos érmének, hanem még többet is, ami elég nagy bravúr, de nekik még ez is megy, és ettől sokkal nehezebb lesz dönteni bizonyos helyzetekben.
Időnként szeszélyesek is, vagy mondjuk inkább úgy, hangulatemberek, de még ilyen állapotukban is nagyon szerethetőek, mert ismerik magukat annyira, hogy ezen is hamar túljutnak!
Hálával tartozom a sorsnak vagy a jó szerencsémnek, hogy sokan vannak körülöttem ezen jegy szülöttei: van szülőm, gyerekem, unokahúgom és nagyon közeli barátom (több is!) ezen jegy szülöttei közül.
Van nekem egy nagyon közeli barátnőm, aki szintén most a napokban ünnepli a születésnapját. Fél tőle, mert nagyon kerek számhoz közelít, amitől általában a nők frászt kapnak.
Van nekem egy kedvenc filmem is, egy szovjet film, amelyik 1979-ben készült és 1981-ben Oscart is kapott. Ennek a nagyon hosszú, de nagyon kedves filmnek az a címe, hogy „Moszkva nem hisz a könnyeknek”.
Három lány életét mutatja be az ötvenes évektől a hetvenes évekig a film. A főhősnő szövőnőből lesz értelmiségi, egyedül neveli a lányát, diplomát szerez, majd kemény munkával gyárigazgató lesz.
Az élet fintora, hogy az első szerelme azért hagyja el, mert túl „kevés” neki a szövőnő, a két évtizeddel később érkező nagy szerelem meg majdnem azért megy tönkre, mert az élmunkás, akit egy vonaton ismer meg az igazgatónő, azt vallja, hogy egy családban egy nő soha ne legyen magasabb pozícióban, mint a párja, mert akkor nem tudja tisztelni a férfit. Erre a nő gyorsan letagadja, hogy ő gyárigazgató. Na de bonyodalmak ide-oda, persze győz a szerelem, optimista a vég, mi más lehetne egy szovjet filmben.
A film legvégén ül a boldogságát megtaláló igazgatónő a konyhájában a 18 éves lányával, és az élmunkás szerelmével, akinek a lány éppen kifejti, milyen öreg is lesz ő 20 év múlva. Erre megszólal a mama és ezt mondja: "Amikor az ember 20 éves, azt gondolja, hogy 40-ben vége van az életnek....na de amikor 40 lesz, akkor látja, hogy csak most kezdődik!"
Ha az ember tényleg figyelmesen nézte a két és fél órás filmet, akkor igazat is fog adni a nőnek és érteni fogja, hogy nem vígasztalja magát, hanem így is gondolja!
Üzenem a barátnőmnek, hogy nézze meg ezt a filmet (tudom, hogy ismeri, de akkor is!) és lássa be, hogy mennyire igaz ez a végszó!
Kívánok Neki és minden Mérleg-jegyűnek nagyon boldog születésnapot és kívánom, hogy teljesüljön minden kívánságuk az életben! Legyenek boldogok és vidámak! Isten éltesse őket sokáig!
Zsófi
