A napokban emlegettem ezeken az oldalakon, hogy Haruki Murakami japán író várományos a 2010-es irodalmi Nobel-díjra – nos, nem ő nyert. A befutót, Mario Vargas Llosa perui írót még nem említettem – pedig megtehettem volna, hisz nagy kedvenceim közé tartozik ő is.
Az idei irodalmi Nobel-díjas: Mario Vargas Llosa
2010.10.07. 20:47 Kérj tanácsot
Volt egy időszak az életemben, amikor sorra olvastam a regényeit, annyira beszippantott jellegzetesen latin-amerikai világába. Elsőként a „Júlia néni és a tollnok”-ot, amely első feleségével megélt szerelméről szól – aki nem mellesleg a nagynénje volt, és Vargas Llosa 19 éves korában vette feleségül a nála tíz évvel idősebb asszonyt, hatalmas botrányt kavarva… (Ugye, hogy már ez is mennyire regényesen latin-amerikai…?) Júlia néni egyébként megírta válaszregényét a szerelmükről: „Amit Varguitas nem mondott el” címmel…
De jó szívvel ajánlom a Pantaleón és a hölgyvendégek-et is, melyből ő maga filmet is rendezett, Magyarországon pedig egy legendás előadást kerekítettek belőle a Vígszínházban (1989-től játszották). A Zöld palota, és a Négy óra a Catedralban szintén nagyon tetszett nekem.
Élete – García Márquezhez hasonlóan – kész regény. Többet élt külföldön, mint szülőhazájában, Peruban. Franciaország és Anglia után hosszú ideig Barcelonában lakott második feleségével, Patriciával (aki egyébként az első unokatestvére… úgy látszik, ez valami tartós mánia nála, hogy a családból választja szerelmeit). Épp ugyanakkor települt Spanyolországba, amikor barátja, García Márquez, akinek nagysikerű regényéről, a Száz év magányról az elsők között írt lelkes kritikát, és akit doktori disszertációja témájául is választott. Évekig nagyon szoros barátságban álltak, GGM volt Vargas Llosa második fiának keresztapja, barátságuk mégis pocsék véget ért: 1976-ban Mexikóvárosban egy filmbemutatón (Vargas Llosa írta a forgatókönyvet) Gabo kitárt karral odasietett barátjához a mozi halljában („Testvérem!” – kiáltott fel), amikor is Varga Llosa egy hatalmas pofonnal, szó nélkül leterítette őt.
A történet innentől a legendák homályába vész – bizonyos források szerint a pofont ez a kiáltás kísérte: „Ezt azért kapod, amit Patriciának mondtál!” – mások szerint „…amit Patriciával tettél!”…
Latin-Amerika leghíresebb pofonjának háttérsztorija Vargas Llosa második házasságának válságához kapcsolódik. Bizonyos vélemények szerint García Márquez magára vállalta Patricia vigasztalását – vagy úgy, hogy azt tanácsolta: váljon el a férjétől, vagy esetleg ennél egyértelműbb vigaszban részesítette az asszonyt.
Az igazságot ketten tudják – Patricia Llosa és Gabriel García Márquez… De tény, hogy azóta a két író nem állt szóba egymással. Patricia viszont azóta is Vargas Llosa felesége.
Oly sok latin-amerikai íróhoz hasonlóan Mario Vargas Llosa is nyakig megmártózott a politikában – mindig határozott politikai álláspontot képviselt, de 1990-ben odáig ment, hogy jelöltette magát Peru elnökének – sőt, komoly eséllyel indult a választásokon. Mégis legyőzte végül a japán származású, szinte ismeretlenül induló Fujimori. Erről a keserű tapasztalatról szól 1993-as írása, az „Egy hal a vízben”.
Igen termékeny, ma is aktív író, idén jelenik meg új regénye, „A kelta álma”. Magyarországra is eljutott már többször is – én sajnos egyszer sem találkoztam vele, pedig igazi latin macsó (bár fénye kissé már megkopott) – női rajongói, azt hiszem, irodalmi erényei mellett megjelenését, fellépését is nagyra értékelik.
A Nobel-bizottságot azonban ez nyilván nem befolyásolta a döntésben. Én pedig nagyon örülök, hogy megint egy szívemnek kedves írót díjaztak a legjelentősebb irodalmi kitüntetéssel.
Nóra
3 komment
Címkék: irodalom nobel díj vargas llosa
A bejegyzés trackback címe:
https://kerjtanacsot.blog.hu/api/trackback/id/tr162354672
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ezt Zsófi mondja: 2010.10.08. 18:39:07
Nagyon érdekes volt ezekről a nagy írókról ilyen "személyes szálakat" olvasni! (ez a GGM önéletrajzi könyvében van benne, Nóra?) A regényeik világához hűen intézik a valóságos dolgaikat is, ez is jól látszik abból, ahogy egymáshoz viszonyultak és most viszonyulnak. Ez elég sajnálatos, de éljenek még sokáig mindketten!
Ezt Nóra mondja: 2010.10.08. 19:17:15
@Zsófi: A pofon az életrajzi könyvben van, igen. A Júlia-néni féle történetet egyrészt a regényből ismerem, másrészt olvastam róla különféle forrásokból.
Az ő kultúrájukban mindent ilyen szenvedélyesen kell megélni - a barátságot is, az árulást is!
Az ő kultúrájukban mindent ilyen szenvedélyesen kell megélni - a barátságot is, az árulást is!
Ezt Nóra mondja: 2010.10.08. 21:31:57
Itt nyilatkozik a díjról: www.litera.hu/hirek/mario-vargas-llosa-a-nobel-dijrol
Sajnos eléggé meg van öregedve :-(
Sajnos eléggé meg van öregedve :-(
