Örömkönnyek Chilében és taps Amerikából a magyaroknak
Ma reggel a nemzetközi sajtót olvasgatva többször szorította a torkomat az elérzékenyülés.
A vezető hír természetesen a chilei bányászok kimenekítése – ezekben a percekben, amikor a cikket írom, már négyen kint vannak, és a mentés folyamatos. Az ötödik bányász most épp egy szűk kapszulába zárva lassan pörög a földfelszín felé, megpróbálok nem belegondolni, milyen érzés lehet!
39 országból 1500 újságíró tolong a helyszínen, hogy elcsípje a nagy pillanatokat… És nem hazudtolják meg önmagukat: össze is verekszenek, egymás haját tépik, átgázolnak a másikon, csak hogy közelebb kerülhessenek az „akcióhoz”… Még a bányászok családtagjainak felállított sátrat is legázolják… azt hiszem, megőrült a világ...
Helyettük inkább a CNN tudósításában néztem, amint a második kimentett bányász, Mario Sepulveda interjút ad – arról beszél, hogy a legfontosabb dolog az életünkben a szeretet. Hogy a férj, aki olyasmit készül tenni a felesége ellen, amit nem helyes – előbb álljon meg, gondolja át, és beszélgessen az asszonnyal! Döbbenetes, hogy 68, föld alatt töltött nap után ezt hozta föl nekünk a bányából, mint végső bölcsességet.
És persze élteti a hazáját Chilét, akik nem hagyta cserben a fiait, és véghezvitte a csodát. Élteti a kormányt és az elnököt, akik egy percre sem mondtak csődöt ebben a szélsőségesen nagy bajban. Egyébként minden, felszínre jutott bányász először megölelgeti a családját, aztán kezel az elnökkel, majd a körégyűltekkel együtt skandálja: „Chi-Chi-Chi-le-le-le-Chile!”
Erről máris a saját, szélsőségesen nagy bajunk jut az eszembe: nézzük, mit írnak a világban a magyar vörösiszap-katasztrófáról.
A helyezet az, hogy most nincs okunk szégyenkezni! Nem kell lesütött szemmel, pirulva olvasni a rólunk szóló híradásokat és az olvasók hozzászólásait. Emberi gondatlanságból adódó környezeti katasztrófák ugyanis mindenhol adódnak, de nem mindegy, hogy egy ország hogyan oldja meg ezeket a helyzeteket! Az a legérdekesebb, hogy a baloldali irányultságú lapok és a cikkeikhez hozzászóló olvasók méltatják a legjobban a magyar kormány intézkedéseit a vörösiszap-katasztrófa kapcsán.
A The New York Times olvasói ilyeneket írnak a MAL-vezér letartóztatását ismertető hír alatt: „Az USA-nak példát kellene vennie Magyarországról.”- írja jr Nashville-ből. „Magyarország megmutatta a világnak, hogy Amerika ma már a korrupt harmadik világ része, ahol törvényen felül állnak a nagy vállalatvezetők.” – így kommentál egy Martha Nolano nevű olvasó.
Megjegyezem: ez nagyon jellemző - mindenkit a saját hazája érdekel igazán, a magyar katasztrófa is a saját helyzetük miatt érdekes csak az amerikaiak számára, keresik a párhuzamot a nemrégiben lejátszódott BP-olajkatasztrófával, és bizony, az amerikai és a magyar állam intézkedései közül egyöntetűen a magyart tartják jobbnak!
"Végre egy értelmes kormányzati válasz a nemtörődöm nagyvállalati viselkedésre! Mikor fogják a BP-vezéreket is letartóztatni?!” – kérdi Nate egy Park Slope nevű településről. „Ez megmutatja, hogy Magyarország civilizált ország, ahol a gondatlan buszsofőr ugyanolyan elbírálás alá esik a törvény előtt, mint a kapzsi, nemtörődöm vállalatvezető. Ezzel szemben az USA-ban különböző az elbírálás, mert egy oligarchikus banánköztársaság lettünk” – ezt a kemény véleményt Emin Orhan írta kommentjében, Rochesterből, New York államból.
Janus pedig, Coloradóból ezt írja: „Ez egy határozott, gyors válaszlépés a történtekre. Sokkal jobb, mint bármi, ami az USA-ban történt, bármelyik elnök alatt.”
A progresszív-liberális Huffington Post, Amerika egyik legnagyobb hírportálja, ami blog-formában indult (és „A világ legbefolyásosabb blogja” címet kapta a The Observertől), szintén nagy terjedelemben foglalkozik a vörösiszap-üggyel és a cégvezető letartóztatásával. A hozzászólások nagy része itt is arról szól: milyen kár, hogy az Amerikai Egyesült Államokban nem így mennek a dolgok… „Ó, bárcsak magyar lehetnék…!” – sóhajt fel a mudshark12 néven hozzászóló olvasó.
Igazán kár, hogy ehhez a vörösiszap-katasztrófa kellett!
Nóra