Nóra említette lapszemléjében, hogy a chilei bányászok kimentésének színhelye körül tolong a nemzetközi sajtó: átgázolnak egymáson, csak hogy közelebb lehessenek az „akcióhoz”, írja Nóra, majd megállapítja, hogy megőrült ez a világ!

Én hetek óta ugyanerre a következtetésre jutok, amikor úton-útfélen belebotlok főkuktánk (ahogy a kommentelők időnként hívják őt) hűtlenkedésébe. Persze tudom, egy színész egy jó poénért, egy újságíró meg egy jó hírért lenne képes mindenre...

Magyarország mostanában nem csak a vörös iszap miatt van jelen a világsajtóban, hanem azért is, mert nálunk vendégeskednek  Brangelináék, azaz Brad és Angelina. Lesifotósok hada kíséri őket mindenhová, azt mondják egy jó pillanatban elcsípett fénykép egy hónapi megélhetést biztosít készítőjének. Na ez az oka annak, hogy „megőrült a világ”!

Kemény harc folyik a sajtóban, ki mit mikor és hogyan, milyen részletekkel tálal, ki példányszáma és reklámbevétele nagyobb...aki nagyobbat dob, többet kaszál. Ez olyan egyszerű, mint az egyszeregy, csak annak nem ennyire egyszerű, akinek az élete ettől ellehetetlenül, mert egyszer beült ebbe a „körhintába” akarva, akaratlanul...

Így járt főkuktánk is. Bárcsak beszélhetett volna néhány évvel vagy legalább hónappal ezelőtt Mario Sepulvedával, azzal a chilei bányásszal, aki 68 nap „bányafogságban” arra a következtetésre jutott, írja Nóra, hogyha a férj valami rosszat akar tenni, ami helytelen és nem jó a feleségére nézve, ne tegye, előbb álljon meg, gondolja át és beszélgessen asszonyával!

Az ízek mestere nem tette ezt, bele is rohant egyenesen a vesztébe, mert nem állt meg, nem gondolkozott (bár az ilyen „férfias” szituációkat pont ezzel szokták leginkább jellemezni, hogy az ész megáll és ehelyett egyéb más szervek kapják a főszerepet. Sajnos! Sok férfi későbbi nagy bánatára!), és ami a legnagyobb hibának bizonyult később, NEM beszélt, megvárta, hogy „kedvese” kezdjen beszélni.

Ekkor ömleni kezdett a szenny, és elöntötte a sajtót, ahogy a vörösiszap tette ezt Kolontárral és a többi faluval. Kiderült minden, de leginkább az, hogy főkuktánkra nem igazán jellemző a bölcsesség. Persze nem lehet pálcát törni felette, mert sok férfival megtörtént ugyanez, csak annyi a különbség, hogy saját butaságuk történetét nem kellett ország-világ előtt megélniük.

Egyfelől szánalmas az, ahogy hagyta magát mesterszakácsunk csőbe húzni és így sikerült egy előre kitervelt szappanopera főhősévé válnia (pár napja derült ki, hogy a bíróságon bizonyítékként fog szolgálni az az sms, amiben szeretője megírta neki, hogy az egészet jóelőre kitervelte: természetesen nem véletlenül lett terhes, hanem ezzel akarta „bebiztosítani” anyagilag a jövőjét).

Másfelől meg rettenetesen idegesítő, mondhatni már-már dühítő, hogy egy felnőtt, sikeres embernek ennyi esze van, amennyi. Tart egy világraszóló esküvőt, elveszi álmai asszonyát feleségül, születik két aranyos gyereke, a nagyobb megkapja apja keresztnevét, ezzel megvalósítva apja „dinasztikus” elképzeléseit, és minden úgy szép meg tökéletes, ahogy van.

Közben Apa tudja, hogy ő nem egy szimpla apa, ha ő marhaságot csinál, a világ szeme rajta, és sok (vagy sok tucat!) „bulvárszakember” több havi megélhetése függ tőle. És mégis! Felszedi az első útjába tévedő nőt, megkérdezi: „ugye nem fogsz teherbe esni?”. Nő biztosítja „tisztességes” szándékairól, apu el is hiszi ezt és már készen is van a „család szégyene”.

Ezzel a „kis kalanddal” ország-világ előtt hülyét csinál magából, a feleségéből, és az egész családjából...és ami a legmegdöbbentőbb, „szerelme gyümölcsének” ugyanazt a nevet adja (barátnője nyilatkozata szerint), amit a nagyobbik fiának már egyszer adott! Ha ezt érti valaki, én megeszem a kalapomat!

Sok történet szól arról, hogyan tudnak időnként az emberek „önerőből” minél nagyobb hülyét csinálni magukból, de ez a történet szerintem „érmes”.

Az egészből engem csak egy izgat: mi kell ahhoz, hogy egy feleség a hiúságát ennyire félre tegye! A sajtó a férje „szennyesét” teregeti, nemcsak az derült ki számára, hogy párja megbontotta bonthatatlannak vélt egységüket, és beengedett egy harmadik személyt abba, de még gyereke is született....A gyerek pedig ugyanazt a nevet kapta, amit az ő gyermeke. Ezek után hogy reagál erre az egészre?  Megbocsájt és egy újabb gyereket vállal.

Azt mondják, egy boldog kapcsolathoz a legfontosabb „alapanyag” egymás tisztelete...Csernus doktor (és más szakértők) szerint a nők szexuális képessége, vágya, minden, ami a szexualitással kapcsolatos, az agyukból indul ki, nevezetesen abból az „állapotból”, hogy tisztelik-e a párjukat vagy sem.

Müller Péter azt mondja, „lefelé” nem lehet szeretni...akit nem tisztelünk, azt az embert szeretni sem tudjuk...szánhatjuk, sajnálhatjuk, akarhatunk neki jót, akarhatunk tőle sokmindent, de nem szerethetjük szerelemmel...pláne nekünk nőknek nagyon fontos ez.

Elég nehéz elképzelni, hogy egy nő azok után, amit a férje művelt vele, mégis szerelemből marad vele...de ha még ezt el is hisszük, azt viszont már tényleg nehéz elképzelni, hogy tisztelni is tudja majd a férjét!

Az én „képzelőerőmtől” függetlenül kívánok nekik minden jót a folytatáshoz...

Zsófi