„Milyen legyen a jó gazdasszony? - kérdezik tőlem. Nehéz kérdés ez nagyon; erről bajos disszertációt írni. Ez csak úgy "jön". Már akinek. Akinek viszont nem "jön", annak hiába magyarázzák! Aki jó gazdasszonynak születik, az éppen úgy van a háztartás vezetésével, mint a pacsirta az énekléssel. Tudja, anélkül hogy tanulná. Aki pedig nem született rá, azt éppen olyan hiábavaló tanítani erre, mint a ludat a trillázásra. És ne nevessenek ki a hasonlatér! Mert a jó gazdasszonynak igenis olyannak kell lenni, mint a pacsirtának. Koránkelőnek, frissnek, ébernek és mindenekfelett vidámnak, zengő, dalos szavúnak.
Lehet elképzelni valami szörnyűbbet, senyvesztőbbet, elsavanyítóbbat, mint azt az asszonyt, aki mindig panaszkodik? Hol a drágaságra, hol a sok munkára, hol a sok gondjára, hol az egészségére, amit a háztartás tönkretesz! Egy-egy nap végén úgy érzi a család, hogy őt ette meg vacsorára - ami bizony megfekszi a jobbízlésű emberek gyomrát.
Hiszen kifordul az asztalnál ülő családtagok szájából még a legjobb ízű falat is, mikor állandóan azt hallja, hogy milyen drágaság van a vásárcsarnokban, és hogy mennyit kellett alkudni, míg tíz forintot le lehetett csípni az árból, és hogy mégis mennyi a deficit.
Mikor egy csésze feketekávé mellett, étkezés után - ahelyett, hogy vidám vagy érdekes témákkal igyekeznék kiverni hozzátartozói fejéből a hétköznapi szürke, kellemetlen eseményeket - azzal üdíti őket desszertképpen, hogy mennyit dolgozott, mennyit mérgelődött és hogy mindez mennyit árt neki?
Van, aki minden felvarrandó gombért, kimosandó kesztyűért, vagy a családtagokhoz váratlanul érkező vendégek kiszolgálásáért mártírnak játssza magát.
Ezek a nők utáltatják meg a családjukkal az otthont és kergetik el őket belőle. Nincs szörnyűbb átok, mint a mosolytalan, rideg otthon.
Tudok egy esetet, mikor egy igazán jóravaló ember, aki imádta a családját, akkor kapta meg az impulzust, hogy elváljon a feleségétől, és egy másik asszonyt vegyen el, amikor ez magától észrevette, hogy leszakadt a férfi télikabátjának akasztója, és mosolyogva varrta fel.
És a legfőbb átok: a "pedáns" háziasszony! Juj!
Aki nem engedi, hogy a padlóra lépjenek, hanem úgy kell egyik szőnyegről a másikra ugrálni, mint a békának, aki elsápad, ha valaki közelről néz ki egy ablakon, mert a lehellete meglátszik az üvegen, aki magába roskadtan, mint Niobé, néz az abroszra ejtett foltra! Hát nem szörnyű dolog ez kérem? Hát jó gazdasszonyok ezek? Akik megutáltatják az emberrel az otthont, az ételt, az italt, a rendet, a tisztaságot, a takarékosságot, és mindazokat az erényeket, amikkel egy jó gazdasszonynak bírni kell?!
Nem, könyörgöm, nem!
A jó gazdasszony az, aki tiszta, rendes otthont; jó konyhát; pontos, rendes kiszolgálást; jó beosztást; meleg szíveslátást biztosít a családjának és a barátainak, mosolygó arccal, megmutatva, hogy neki magának öröm, ha mindazt adhatja.
Hogy mindez hogy készül, mint készül - okoz-e gondot, fáradtságot: az kulisszatitka minden jó gazasszonynak, ami, ha kitudódik, elvész az illúzió! Pedig tessék elhinni, a háztartásban éppúgy, mint a színpadon, nagyon fontos, hogy sértetlenül megőrizzük az illúziót!”
Eddig az idézet. A 19-20. század fordulójának egyik leghíresebb színésznője írta – akiről azt hihetnénk, hogy esze ágában sem volt háztartást vezetni, inkább a színházi sikerekben tobzódó dáma volt… Ő Vizvári Mariska.
Már 1896-ban, 19 éves korában szerződtette a Nemzeti Színház, melynek 1928-ban örökös tagja lett. Színpadi sikerei mellett az ország egyik legismertebb, ünnepelt háziasszonyává is vált. Háborús években, 1914-ben nyomtatta ki a művésznő Száz specialitás című szakácskönyvét. Ez a száz recept mindössze 58 oldalon jelent meg, de a Konyha művészete (Bp., 1932) című újabb kötetében már közel 400 recept közül válogathattunk. Sikerére jellemző, hogy egy éven belül három kiadást ért meg! 1944-ben elkészült az 1914-es könyv bővített kiadása, a Vizvári Mariska szakácskönyve -1000 recept. Újra háború volt - ennek ellenére rögtön tízezer (!) példányban dobták a piacra, de még ugyanebben az évben újabb ötezer példányt adtak ki belőle.
És közben, egészen legidősebb koráig színpadon állt, és számos sikerfilmben is csillogtatta komikai, jellemszínészi tehetségét: az általunk is ismert filmek közül említésre méltó a Beszterce ostroma, a Talpalatnyi föld. De ő játszotta a nagyhercegnőt a Bob herceg 1941-es filmváltozatában is.
Háziasszonyi életműve sem múlt el nyom nélkül. Az Alexandra kiadó újra kiadta „A család szakácskönyve” című kötetét, ebből idéztem az előszót fennebb. A kötet nagyszerű, ma is használható recepteket tartalmaz, csaknem 500 oldalon! De közöl étlap-ajánlatot is az év mind a 365 napjára… Hamarosan idézek majd ezekből is nektek. Addig pedig tessék megszívlelni a jó gazdasszonyságra vonatkozó tanácsait…
Szeretettel:
Nóra