Ez a mondat annyira hihetetlen – hát hogy fordulhat elő egy ilyen szépfiúval, a világ egyik leghíresebb sármőrjével ilyesmi?!
Pedig ez a szomorú valóság. Ma van a nagy nap. Delon 1935. november 8-án született. Anyja gyógyszerész, apja mozitulajdonos volt egy Párizs-közeli kisvárosban. Szülei ötéves korában váltak el. Ettől kezdve hányattatott gyermekkor következett – nevelőszülők, mostohaapa, több tucat iskola, végül jezsuita internátus… Nem csoda, hogy örök lázadóvá nőtt a jóképű fiú. A haditengerészettel is megpróbálkozott (nem sok sikerrel), mielőtt egy véletlen folytán elkeveredett a cannes-i filmfesztiválra. Egy másik fiatalemberrel együtt utazott oda – aki akkor már túl volt első filmszerepén: ő volt Jean-Claude Brialy, aki Delon mellett rövidesen a francia újhullám másik nagy sztárjává vált.
Mert megtörtént az áttörés: Cannes-ban Delonra felfigyelt egy befolyásos hollywoodi producer – Amerikába hívta. Ő azonban maradt, és igaza lett. Hollywoodban csak egy lett volna a jóképű amorózók közül – szülőhazájában viszont emblematikus figurává válhatott! Egy egész korszakot testesített meg laza, francia sármjával.
Cannes után Yves Allegret rendező rövidesen egy kis filmszereppel kínálta meg. A karrierje ettől fogva megállíthatatlanul robogott. Népszerű filmek szépfiújaként ismerte meg a közönség, de a Visconti, Antonioni, Godard által rendezett művészfilmekben is megállta a helyét. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a Rocco és fivérei, mely filmtörténeti jelentőségű mű – na meg a Napfogyatkozás, melyben Monica Vitti oldalán alakít szerelmes brókert (1962-ben!).
Szívtipró-mivolta olyan filmekben vált emlékezetessé, mint a Fekete tulipán (a rendezője Christian-Jaques, ugyanaz az úriember, aki korábban Gérard Philipe-et tette egy generáció számára halhatatlanná), vagy a Zorro. Az életben is igyekezett megfelelni ennek az imázsának: legendás szerelem fűzte Romy Schneiderhez, Nathalie Barthélémy színésznőhöz – őt feleségül is vette, gyermekük a szívdöglesztő Anthony Delon, maga is ismert színész -, Mireille Darc színésznőhöz, Anne Parillaud-hoz, akit a Nikita című filmjéből ismerhetünk, a Nico nevű énekesnőhöz (akitől van egy soha el nem ismert, de rá nagyon hasonlító fia…) – sőt, a bulvársajtó szerint komoly versengést folytatott Anthony fiával a Valerie Kaprisky nevű színésznő kegyeiért is… Rosalie van Bremen holland modelltől két gyermeke született. S ha ez még mind nem elég – állítólagos homoszexualitása is visszatérő pletyka volt, igaz, többnyire ifjú és bohó éveiben.
Közben rengeteg krimiben is játszott, a leghíresebbek: a Szikrázó napfény, a Zsaru, A zsaru szava, a Borsalino, A kíméletlen (melyet ő maga rendezett), a Ne ébreszd fel az alvó zsarut (melynek a forgatókönyvét írta)…
Középkorú világsztárként is nagyszerű volt Bertrand Blier A mi történetünk című filmjében, és Godard Új hullámjában.
De nekem leginkább – bármily fura – azzal a filmjével lopta be magát a szívembe, amelyikben végleg leszámolt szépfiú-voltával.
A film címe: Casanova visszatér. Benne Delon kiöregedett Casanovaként csodás öniróniával szól az utolsó szerelemről – arról, hogy milyen érzés a saját legendájából megélni, miután régi fénye már végleg megkopott, amikor már tényleg mindenen túl van.
Még ma is aktív – legutóbb az Asterix-filmek egyikében láthattuk két évvel ezelőtt.
Idézzük fel a fénykorát egy olyan számmal, amiben nem is énekel, csak suttog – azt viszont nagyon szexisen: a Paroles, paroles című Dalida-számmal:
https://www.youtube.com/watch?v=_ifJapuqYiU&feature=related
És a Casanova visszatér-rel:
www.cinemovies.fr/bande-annonce-4833-29993.html
Szeretettel:
Nóra