Mindig azt gondolom, hogy TV-csatornákat illetően már nem lehet lejjebb süllyedni! Aztán csodálkozva kell tudomásul vennem, hogy DE! Lehet!
Ez a jelenség azért nagyon ijesztő, mert a csatornák olyan műsorokat készítenek, amire igény van....na de ha erre tömegesen igény van, akkor –pestiesen szólva- nekünk annyi!
Ami mostanában a kedélyeimet borzolja, az az a reklám, amit az RTL éjjel-nappal, szolid műsorok -mint pl. a Híradó- előtt, alatt, után is nyomat. Gondolom sokan mások is rosszul lesznek tőle, szerintem izléstelenül gusztustalan.
A Való Világ reklámjáról van szó, amikor jön az öreg házaspár az autójukkal, és belebotlanak egy útépítésbe. A házaspár férfi tagja bugyuta arckifejezéssel nézi a hirtelen jött akadályt, közben még a protézisét is nyalogatja, hogy a helyéről elmozdult fogsor visszaálljon, addig a hölgy kéjes arccal szemléli az aszfaltot fúró izompacsirtákat, akik idiótán bámulják az öregeket. Na de nem is az értelmes arckifejezés hiánya a lényeg, ezt a „mama” is észreveszi elég hamar, „papát” ki is löki a kocsiból és elhajt az egyik szépfiúval. Persze papa sem szomorkodik sokáig a padon egyedül, mert akkor meg előjön három „munkásnő”, de nem egy szovjet filmből, az is igaz, mert szolárosak, fénylik a kozmetikai kezelésektől a bőrük,”plasztikusan” tökéletes a mellük és naracsbőrtől megmentett a combjuk.
Na most az első kérdésem csak annyi volna: aki ilyen reklámot kitalál, majd megcsinál, hol nőtt fel? Nincs saját nagyanyja, meg nagyapja? Nagyanyja, aki várta haza az iskolából egy kis tojáslevessel meg diós tésztával, meg nagyapja, aki megtanította barkácsolni például. És nincs anyja meg apja, aki az ő gyerekeinek (vagy majdan megszülető gyerekinek) a nagyszülei, vagy egyszer azok lesznek? Nincs haverja, aki mestere lett egy szakmának -például pont utakat épít- és nem abból él, hogy másokból hülyét csinál, viszont nagyon utálja, ha belőle csinálnak hülyét?
Szóval nem értem! Miért kell közönségesnek és primitívnek lenni ahhoz, hogy valamit „eladjunk”? Azt még megértem, hogy a Való Világot be kell harangozni, meg a reklámos feladata, hogy jól legyen eladva, hiszen azért kap nem kis pénzt a TV-csatornától, na de nem lehetne mindezt a feladatot megoldani méltóságteljesebben? Úgy, hogy senkit ne alázzon meg a reklám?
Nekem senki ne mondja, hogy ez kell a „tömegeknek”, mert a „tömegeknek” is van nagyanyja, meg nagyapja és nem hiszem, hogy ilyen módon kifigurázva akarna bárki is találkozni velük!
Na de hagyjuk a reklámot! Beszéljünk egy kicsit a műsorról! Pár hete láttam egy beszélgetést Árpa Attilával, aki egyike ügyeletes fenegyerekeinknek, az ő keze alatt minden „arannyá” változik, szabadgondolkodó világpolgár, most éppen az amerikai filmvilágot hódítja meg, mint filmsztár-jelölt (?) vagy kaszkadőr (?), ez nem derült ki teljesen világosan a beszélgetésből, de az igen, hogy Attila önbizalmában az elmúlt évek sem tettek kárt, legalább annyira nincs baj vele, mint amikor az RTL frontembere volt.
Szóval a beszélgetés során megkérdezte tőle Hajdú Péter, médiavilágunk másik őstehetsége, hogy mire nem büszke a munkásságából. Árpa elgondolkodott, majd ennyit mondott: hát amire nagyon nem vagyok büszke, az a Való Világ!
Úgy látszik Árpa Attila ezen önkritikus véleményét nem osztja az RTL jelenlegi programigazgatója, mert a műsor újra megy. Persze a nagy versenyben semmi nincs a véletlenre bízva, éppen ezért nem panaszkodhatunk és nem mondhatjuk, hogy na de kinek kell ez, meg ki nézi ezt, mert a csatorna felmérést készített a 18 és 49 év közti „célcsoport” körében, és egyértelműen kiderült, hogy a legújabb VV-t nagy várakozás előzi meg.
Az egy másik kérdés, abba most ne menjünk bele, hogy mi ez a célcsoport-dolog! Ha ezt hallom, ezen is mindig felháborodom. Mi van, ha 50 éves vagyok, vagy 17, esetleg több, mint 50 vagy kevesebb, mint 17, akkor már a kutyát nem érdekli, hogy mi a véleményem? Még egy felmérés vagy közvéleménykutatás erejéig sem?
Nem csak arról kérdezték meg a „célcsoportot”, hogy kell-e ez nekik, hanem arról is, kit látnának szívesen a műsorban, mint műsorvezető. És ahogy a rómaiak mondták: Vox populi, vox Dei!, a nép szava a legfontosabb az RTL-nek is, visszatapsolták félév kényszerpihenő után Stohl művészurat a képernyőre. A minden bűnét szánó-bánó akcióhős úgy jelent meg az első adásban, hogy –ismét egy latin kifejezéssel éljek- mindenkit meglepjen és mindent megoldjon (legalább is az RTL „nehéz sorsán” javítson valamit), mint „deus ex machina”, azaz „Isten a gépből”.
Megy a reklámja a beválogatásra és a villaéletre váró egyedeknek, akik zömmel huszas-harmincas „tinik”. Mind izgatottan készül élete „nagy” dobására. Egyikük egy mondatát sikerült elcsípnem a reklámokból, de szerintem megfogalmazta az összes szereplő célját és vágyait, amikor azt mondta: „....ilyen csak egyszer adatik az ember életében....” Na hát ez biztos!
Hogy ország-világ röhögjön rajtuk, ez nem mindig adódik. Mert alapvetően ez fog történni, akárki, akármit is mond. Sajnos ennek az egész cirkusznak csak egy nagy baja van, hogy a gyerekek is nézik és ettől torzul a személyiségük.
Csernus doktor nyilatkozta valahol, hogy pár évvel ezelőtt készült egy felmérés arról, kik a 8-10 éves gyerekek példaképei. Az egyik gazdag budai kerület általános iskolájában ennek a felmérésnek az lett az eredménye, hogy a kislányok 80 százaléka „VV” Pandora akart lenni. Nem tanítónő, gyerekorvos, ruhaboltos, fagyis vagy WC-s néni, hanem VV Pandora! Erre mondta Csernus doktor azt, hogy hová lesz a világ, ha nyolc éves, normális családokban élő kislányok példaképei ilyen „minőségű” nők.
Nem akarok ünneprontó lenni, aki szereti, hadd nézze, nem kell állandóan a „dráma”, meg a messze menő következtetések sora! Erről az a film jut eszembe, amikor az amerikai háziasszony elmegy Görögországba, hogy helyre tegye magában a saját életét. Az első nap lecsap rá egy görög, aki nem a bélyeggyűjteményét akarja neki megmutatni, hanem a hajóját. A nő félszegen kerüli ki a választ a randit illetően, mígnem a görög egy mondattal meggyőzi „tisztességes” szándékairól és ennyit mond: „Na de ugyan már! A hajó az hajó, a dugás meg dugás!” Ugye az egyikből nem következik természetesen a másik, a néző meghatódik, de a következő pillanatban már részese a felpörgő eseményeknek, amelyben a görög mondatának mindkét eleme jelentős szerephez jut. A film csattanója, hogy a nyaralás elmúltával a nő a repülőtéren meggondolja magát és visszamegy, hogy megmondja a görögnek, nem miatta, de marad, új életet akar kezdeni Görögországban. A görögöt a szállodában találja, ahol megismerkedtek, amint éppen egy új amerikai nőnek szeretné megmutatni a hajóját, aki szintén nem akarja elfogadni a meghívást, és akit az előbb már idézett mondattal mégis csak meggyőz.
Szóval a Való Világ az a Való Világ, az én véleményem, meg az én véleményem! Szabad országban élünk, nézzen mindenki azt, amit akar, de legalább a gyerekét próbálja meg távol tartani ettől az egész művi és silány cirkusztól, ha nem szeretné, hogy gyermeke Pandora, Oki vagy Kismocsok akarjon lenni!
Zsófi
