avagy a jóslat hatalma
91 napig volt fogságban. 98 láncszemből állt a lánc, amellyel egy fához kötözték. Éppen azok a terroristák jelentették a szakterületét, akik végül elrabolták. Egy tüskés ágat díszített fel karácsonyfának. Bogaraknak épített stadiont, és naponta 2 órán át tisztogatta a tányérját, hogy ne bolonduljon bele a semmittevésbe.
Tudta: ha január 9-éig nem szabadítják ki, akkor valószínűleg meghal, mert a szudáni választások fegyveres összecsapásai közepette az ENSZ kivonul az országból, és neki úgy nem sok esélye van a túlélésre. Elrablói egy piramisjátékon elveszített pénzüket próbálták visszakövetelni a szudáni kormánytól a túszért cserébe – hisz aki fehér, az nyilván gazdag, azért fizetni fognak az övéi… Egyszer már el is játszották a kivégzését – bekötötték a szemét és puskát nyomtak a fejéhez…
Nem tudjuk, Papp István végül hogyan, minek a hatására szabadult ki. De mindaz, ahogyan fogsága körülményeiről és a jövőről beszél, megrendítő, sokszor példaértékű.
Ám a legmegrázóbb az a reménysugár, amit a fogság idején talált magának. Azt mondja, két okból nem omlott össze, volt két olyan dolog, ami tartotta benne a lelket.
Az egyik az a magyar közmondás – vagy inkább babona -, miszerint akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni. Negyven napja nem tudott életjelet adni magáról, ezért joggal hitte: itthon már szinte el is temették, lemondtak róla, hogy élve viszont látják a szerettei… Halálhíre kelt. Tehát, ha hiszünk a babonának – márpedig ilyen helyzetben az ember megtanul hinni szinte bármiben! – akkor őrá bizony hosszú élet vár.
A másik kapaszkodója - ez sem erősebb egy szalmaszálnál! – egy jóslat volt. Évekkel ezelőtt Nepálban járt, és a nepáli királyi asztrológussal jósoltatott magának. Azt mondta a jós: Papp Istvánra hosszú élet vár, 80 évnél is tovább fog élni! S ez a jóslat most valószínűleg megmentette az életét. Ha ugyanis lemondott volna már minden reményről, egész biztosan nem élte volna túl a húsz terrorista között, akik sokszor még inni sem adtak neki…
A végrendeletét egy cigarettás dobozra írta le. Ezt most hazahozta és átadta a feleségének. Merthogy, úgy néz ki, visszamegy békefenntartónak, hogy végrehajtsa az eredeti célját: a gyerekkatonák lefegyverzését - úgy érzi, kötelessége még ezután is visszamenni, hogy a többiek, az ottmaradottak ne mondhassák: már ő is elmenekül… Akkor pedig ez a végrendelet marad az érvényes, törvényes végakarata.
- Ma nagyon jó magyarnak lenni. – ez volt sajtónyilatkozatának első mondata.
Nóra