Nagyon szeretek idegen konyhák ízeivel megismerkedni, azt a saját konyhámban is kipróbálni, de valahogy mindig arra a megállapításra jutok, hogy igazán nem is vagyunk mi magyarok tudatában annak, hogy tényleg miénk a világ egyik legjobb és legszínesebb konyhaművészete. Sokáig vándoroltunk, és ez látszik a receptjeinken is...van benne sok keleti: az erős és csípős ízek, mediterrán: a sok zöldség és gyümölcs használata, szláv: amikor káposztát, céklát, krumplit, répát variálunk számtalan receptben és ott vannak még a monarchia -és az azt követő idők- cukrászai által megalkotott és világhírűvé tett desszertjeink!
Arról jutott ez mind eszembe, hogy mennyi olyan egyszerű étel van, ami magyar népi eledel, máshol meg nem is ismerik. Ilyen a gríz is, amit kb. három-négy hete újra felfedeztem. Úgy kezdődött, hogy kijelentettem: egy magyar gyerek 10-12 évesen már tudja, hogy készül a tejbegríz, elővettem az alapanyagokat, és megtanítottam a fiamat meg a lányomat arra, amire engem is megtanított 10 éves koromban az anyám: hogyan készül a világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb édessége, ami nem is annyira édes, ha nem cukrozzuk és kakaózzuk el nagyon!
Aztán a gyerekeimmel annyira kedvet kaptunk a grízhez, hogy második lépésként jött a túrógombóc, de hogy ne kelljen sokat szenvedni vele, ahhoz is találtam egy nagyon gyors receptet.
Azóta nagyon gyakran volt gyors és finom ebédünk. A tejbegrízhez és a túrógombóchoz „erősebb” levest kell készíteni, mert nálunk ez már a desszert kategóriába tartozik inkább, mint a főételek közé!
Így a grízekhez jöhet a „halászlé” tengeri halfiléből, vagy a „zöldségleves”, amiben megfő még néhány darab tengeri halfilé is, és nagyon jó íze lesz, vagy a csirkemellből készült „gulyásleves”, ami csupa „hamis” dolog, de gyorsabban elkészül, mint az eredeti és „javít” az ebéd árán. Mert ugye nem csak az a kunszt, hogy jókat együnk, hanem az is, hogy ne legyen nagyon drága!
De ilyen desszert elé való leves még a mindenféle húsleves, a kolbászos vagy csülkös bableves, a korhelyleves, a sűrű tojásleves, a palócleves vagy a frankfurti leves.
Ne felejtsük el, hogy klasszikus grízes étel még a grízestészta is!
A kanalas (félórás!) túrógombóc –ami jelenleg a gyerekeim legnagyobb kedvence- receptjét a mindmegette.hu-n találtam. Ezt az oldalt azért nagyon szeretem, mert még összetevők alapján is lehet keresni. Ha megnézem, hogy mi van otthon, és azt beírom a keresőbe, legalább is néhány összetevőt, akkor megkapom azokat a recepteket, amelyek elkészíthetőek az alapanyagokból.
Íme a recept:
Hozzávalók:
· 50 dkg tehéntúró
· 4 egész tojás
· 6 kanál búzadara
· 4 kanál liszt
· csipet só
· 2 kanál cukor
· Valamint: (ahhoz, hogy megforgassuk a gombócokat)
· 6 kanál morzsa
· 1/2 dl olaj
· csipet só
· csipet cukor
Elkészítés:
A túrót a darával, a liszttel és a tojással robotgéppel összekeverem, ízesítem sóval és cukorral, és pihentetem addig, amíg 3 liter vizet felforralok. A sós, zubogó vízbe szaggatom egy evőkanállal (úgy, mint a grízgaluskát.) Befedem, kb. 5 percig főzöm, majd elzárom a tüzet, és fedő alatt pihentetem.
Közben az olajon megpirítom a kenyérmozsát, ízlés szerint sózom, cukrozom, kiszedem egy szűrőkanállal a galuskákat, finoman meghempergetem a morzsába, tálra rakom, és szeretettel kínálom.
Jó étvágyat!
Zsófi
