Január 25-én írtam arról, hogy több híresember is azon a napon ünnepelte születésnapját, így Bereményi Géza is. Majd aznap este teljesen véletlenül az esti házimunkáim végzése során és a napi „tv-szörfözésem” idéjén belebotlottam a Duna Tv-n Szabó Magda: Az ajtó című regényének színházi feldolgozásába. Azonnal ott is ragadtam a televízió előtt, annyira meglepődtem, hogy 9 órakor, főműsoridőben van valami, ami nézhető....

Persze kíváncsi is voltam, hogy mit hozott ki a „színház” ebből a remek könyvből. A két főszereplő már garancia volt rá, hogy a darab jó legyen. Emerenc, a titokzatos házmester, az írónő jobbkeze Egri Kati volt, akit én annyira nem szeretek, mint színész, de az írónőt viszont a nagy kedvencem, Bánsági Ildikó játszotta.

Aztán másnap Nóra említette, hogy ez a színházi mű Bereményi Géza rendezései közt fel van tüntetve. Én elolvastam a TV-közvetítés stáblistáját, ott meg Petrovics Eszter-Berményi Géza páros szerepel rendezőként. Nekem még ekkor sem „esett le” a tantusz...De kíváncsi voltam, hogy milyen kritikákat lehet találni az előadásról, elolvastam néhány cikket...és végre „összeállt” a kép.

Bereményi Géza írta át „színházra” és rendezte meg Szabó Magda művét Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban, 2006-ban. A Duna televízió vette fel az előadást Petrovics Eszter irányításával, természetesen ezért szerepel ő is rendezőként a stáblistán.

A mellékszereplőket nem ismertem, ilyen hátrányban vannak a „vidéki” színészek a fővárosiakkal szemben, bár televíziós munkákat, ami igazán népszerűvé teszi őket, egyre kevesebbet kapnak, jöjjenek az ország bármelyik részéről. Szinte már csak azt a színészt ismeri meg az egész ország, aki az esti magyar szappanoperákban hosszabb-rövidebb szerepet kap.

Nekem az előadásból végül Emerenc tetszett a legjobban, mert Egri Kati alkata és karaktere maga is „emerences”. Soha nem volt egy babaszépségű színésznő, érdes hangja, érdes stílusa van. Az ország akkor ismerte meg, amikor a főiskola befejezése után eljátszotta ugyancsak Szabó Magda művének, az Abigélnek filmváltozatában Bánki Annát, azt a kikeresztelkedett zsidólányt, akire nagyon nehéz sors várt volna, ha nem szerez neki „Abigél” egy „megfelelő” anyakönyvi kivonatot.

Úgy látszik Szabó Magda erős jellemű, cseppet sem törékeny női alakjaival szerencséje van Egri Katinak, mert ő játszotta el a Régimódi történet színdarab-változatában Rickl Máriát is, ami néző szemmel nem mondható egy szimpatikus karakternek, de annál nagyobb kihívás lehet egy színésznek, és a történetben övé az abszolút főszerep. Sajnos azt a darabot nem láttam, de Emerenc figurájának színpadi változatát elnézve, biztosan abban is jó lehetett Egri Kati.

Sajnos én évek óta nagyon ritkán jutok el színházba, ezért sajnálom, hogy sokkal kevesebb színházi közvetítést lehet találni a csatornák műsorán, mint gyerekkoromban. Amikor találok egyet, ráadásul a kedvenc írómtól, nem is tudok igazán kritikus lenni, pedig a két főszereplőn kívül eléggé hanyagolható és felejthető kategóriába esett a többi szereplő alakítása...sőt, ha őszinte vagyok, még Bánsági Ildikó sem hozta a maga formáját, kicsit hebehurgya, Emerenc által leuralt, kissé „urbánus” idegekkel bíró, hullámzó kedélyállapotú embert hozott ki Szabó Magda alakjából.

Pedig aki szereti a könyvet tudja, hogy az végig Emerenc ösztönös megérzéseinek, ”népies” életfelfogásának, életszemléletének nekifeszülése az ellentétjének: állandó harcban áll az írónő „tanult”, valamint a családjából, a gyökereiből hozott viselkedési formáival és erős akaratával.

Nincs egy percig sem alá-fölé rendelt viszony kettejük kapcsolatában, egyik sem tudja leuralni a másikat. Számomra válasz is ez egy kicsit a vidéki-urbánus kérdésre. Nem az a lényeg, hogy ki honnan jön, mennyit tud, és azt hol tanulta, hanem az a meghatározó, hogy mennyire intelligens, mennyire pozitív az életfelfogása, és van-e elég mély „gyökere” ahhoz, hogy bátran és büszkén felvállalja magát, akárhová is tartozzon.

Ha mindez egységes kerek egészet alkot mindkét oldalon, akkor győztes nincs a párharcban, hanem összebékül a kettő...ahogy a könyv végére beengedi Emerenc a saját lelki és valóságos ajtaján az írónőt, aki szintén megnyílik Emerenc előtt. Ami mégis tragikussá teszi a történetet az az, hogy az írónő –rohanós hétköznapjai miatt- nem tud élni Emerenc bizalmával, mégha azt teszi, ami helyes, akkor sem...és ebbe belehal a főhősnő, amit az írónő nem is hever ki soha többé...

A színdarabban elmaradt szerintem a végén az a katartikus élmény, ami a könyv olvasásakor megvolt.

Nehéz eldönteni, hogy Szabó Magda meseszövése miatt van-e ez így, mert könyvei nem színdarabok, így elég nehéz ezeket színházra átírni úgy, hogy a cselekményben végig vonuló feszültséget fent lehessen tartani a színpadon is. "Az ajtó" feldolgozásának ez nem sikerült, több jelenet sajnos elég laposra sikerült.

A mellékszereplők közül egyedül a szocialista rendőrt játszó Kiss Ernő tűnik ki nagyszerű játékával. Ő az, aki az írónővel együtt Emerenc sorsát a szívén viseli, és segít, ahol tud: természetes emberséggel alakítja a szocialista állam -ahol ugye az ember a legfőbb érték- képviselőjét.

A másik jelentős mellékszerep a darabban az írónő férjéé, aki az életben nem volt más, mint Szobotka Tibor író. Róla tudni lehet: egész életében komplexusai voltak amiatt, hogy jelentéktelenebb írónak tartotta magát, mint sikeres feleségét, Szabó Magdát, aki párja ezen érzése ellen mindig küzdött. Ennek végső megfogalmazása az író halála után született „Megmaradt Szobotkának” című regénye is.

Állandó intellektuális „párbeszédükre”, és egymás tiszteletére épülő egyenrangú kapcsolatukat nem tudta megmutatni a színdarab. A férj szerepében néhányszor feltűnő Farkas Ignác egyes kritikák szerint „végig téblábolja” a történetet. Nekem pont ez volt az érzésem vele kapcsolatban és egyáltalán nem az, hogy ő formálja meg azt az alakot, akit annyira szeretett és tisztelt az írónő.

Mindent egybevetve nagyon jó darabbal, és méltón köszöntötte fel a Duna Tv Bereményit a 65.születésnapján, szép estét szerezve minden nézőnek, aki akarva vagy akaratlanul rákapcsolt azon az estén a csatornájukra.

Zsófi