Köszönöm, Zsófi :-)
Jelzem, még volna néhány egyéb jellegű kívánságom is...
Sajnos, ez az idővel jár: ahogy öregszik az ember, egyre több a a halottja.
Gary Moore igazán csodálatos zenész, gitáros volt, bár jómagam sosem voltam elsőszámú rajongója, elsősorban a blues miatt, amihez viszont még túl fiatal vagyok :-))
Az én kedvenc lemezem a Wild Frontier, annak az első száma, az Over the Hills... még egy Groovehouse fant is meg kell, hogy érintsen! :-)) És aztán ott van a hatalmas sláger, a The Loner, amelyet milliók dúdoltak a rádió után, noha nyilvánvalóan fogalmuk sem volt annak előadójáról...
Igazából nem szerettem volna kommentelni/kommenteltetni (ha van ilyen szó egyáltalán) szegény GM halálát, de ennyi megemlékezést mindenképpen megérdemel!
RIP

Mindenre nyitottak vagyunk a szerkesztés során, mi lenne még a kívánságod?

Hogy vasárnap után péntek legyen. Meg ilyesmik :-)))

Ezt sajnos nem tudjuk a blogban "megszerkeszteni"! Káááár!

Küldök egy számot szegény GM emlékére mindenkinek.
Nem tipikus GM, talán pont ezért ezt választottam.
Ja, a gitárszóló az, és zseniális!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
www.youtube.com/watch?v=s-6O2cq0Ihw

Itt már akárki kérhet???
Egyébként Gary Moore munkásságát én is alázatosan tiszteltem, és megrázott a hír.
Nyugodjék békében!

Na akkor meg már én bevallom, hogy nem szeretem a bluest, unalmasnak, egyen-zenének, sematikusnak tartom többnyire - kivéve, amikor néhány kiemelkedő zenész-egyéniség csinálja, pl. Tom Waits, vagy persze Johnny Cash, aki annyi későbbi zenész stílusát befolyásolta...

Gary Moore számomra nem tartozik ezek közé, nyilván, mert a gitárvirtuozitás engem annyira nem érdekel, ez nekem csak technikai kérdés. Engem a nagy egyéniségek vonzanak, őt meg - érdemei elismerése mellett - nem tartottam annak. A Mester által bejátszott számon konkrétan bealudtam - volna, ha nem ment volna alatta annak régi, jó filmnek a klipje, aminek a címét nem tudom, de késő-kamaszkorom (vagy kora-felnőtt korom?) jó emléke.

Mindettől függetlenül szomorú, hogy ilyen fiatalon elment Moore, ráadásul ő nem is az önpusztító zenész-fajtából való volt...

DE, sajnos az volt. A Thin Lizzy egyik tagja már 36 évesen meghalt, ők voltak a korszak egyik legivósabb, legdrogosabb bandája. Persze, mi van akkor a Stones-szal? :-)))
Én azt olvastam, hogy a halálakor tele volt a szobája piás üvegekkel.

@Mester MM: Igen, igazad van, még heroinista is volt az élete végén... legalábbis van, ahol ezt írják, meg hogy halálra itta magát abban a hotelszobában. Az tévesztett meg, hogy ma az egyik Thin Lizzy-s zenésztársa nyilatkozatát olvastam róla, ő azt mondta: "He was so robust, he wasn't a rock casualty; he was a healthy guy." Hááát, minden relatív, kinek mi a healthy...

Csillagúr! Akárki nem kérhet, csak a "törzsvendégek"! Ha Te is szeretnél témát javasolni, örülni fogunk neki!

Akkor én már törzsvendég lennék? :-)))
Sajnálom, Csillagúr, hogy szúrta a szemed, de láthattad, igazából nem kértem semmit és nem is fogok a jövőben sem.

Nagyon is örültem a tegnapi témaötletnek (bár egy halálhírnek nem lehet örülni, bocsánat!), mert szerettem volna valamivel frissíteni, de nem volt erre se időm, se erőm, se ötletem! És egészen jó kis beszélgetést kerekítettünk ki a témából...

@Mester MM: Drága Téli Napsütés! Egyáltalán nem szúrtad a szememet. Vicceltem. Örülök, hogy felhívtad a figyelmemet egy általam is kedvelt zenészre történetére.

:-))))))))))))))))))))))))))))))))
Én sem gondoltam komolyan, hogy besértődnék :-)))))))))))))))))
Pláne szívem csücske, aki az ál-álnevem is így megjegyezte :-)))))))))))))))))

Na fiúk! Ez a nagy "druzsba" már tetszik!!!!