Torino (piemontiul, valamint több európai nyelven Turin)
Olaszország negyedik legnagyobb városa (Róma, Milánó és Nápoly után). Közel 1 millió lakosa van, az agglomerációval együtt mintegy 1 700 000. A harmadik legfontosabb gazdasági központ Róma és Milánó után, Piemont és Torino megye székhelye, fontos üzleti, kulturális, és oktatási központ.
Története: neve a kelta Tau szóból származik, mely hegyeket jelent, utalva a várost szinte teljesen körbefogó dombos-hegyes területre. Az 1. században (valószínűleg 28-ban) a rómaiak katonai tábort létesítettek ezen a helyen Castra Taurinorum (egy időben Augustus tiszteletére Augusta Taurinorum) néven. A tipikus római utcahálózat szerkezete ma is megfigyelhető a modern városban. Ebben az időben a lakosság kb. 5000 fő volt, akik a magas falakon belül éltek. A város mai neve a római elnevezésre vezethető vissza, jelentése kis bika, mely a címerpajzsban is megjelenik.
A Római Birodalom bukása után a lombardok 569-ben foglalták el, majd a város többször gazdát cserélt: 773-ban, Nagy Károly uralkodása alatt a frankok kezére került, 942-ben megalapították a torinói grófságot, amely 1050-től a szavojai grófok birtoka lett. A 13. század végén a már 20 000 fős várost a Savoyai Hercegséghez csatolták. Uralkodásuk alatt számtalan palota és kert épült, jelentősen átformálva a várost; 1404-ben megalapították a város egyetemét is.
1536 és 1562 között francia uralom alatt állt, majd 1563-tól Emanuele Filiberto alatt a Savoyai Hercegség fővárosa lett. Virágkorát a barokk korban élte, ekkor fejlődött sakktáblaszerű, szabályos szerkezetű várossá, ekkor alakult ki a Via Roma útvonala, ekkor épült a királyi palota.
1706-ban a francia csapatok 117 napig ostromolták a várost, de nem sikerült bevenniük. Az ezt követő utrechti béke alapján a Szardíniai Királyságot a szavojai hercegséghez csatolták. I. Napóleon idején, 1801 és 1814 között ismét Franciaországhoz tartozott. Uralkodása után Torino az olasz egyesítés egyik élharcosává vált: 1861-ben itt válaszotta a parlament II. Viktor Emánuelt Olaszország királyává. Az egyesült olasz állam fővárosa Torino lett, míg 1864-ben a fővárost Firenzébe nem helyezték át. (Róma 1871 óta főváros).
A 19. század végén gyors iparosodás kezdődött: 1871-ben megnyitották az Alpok alatt átvezető Fréjus-alagutat, 1899-ben alapították a Fiat-ot, 1906-ban pedig a Lanciát. 1902-ben és 1911-ben Torino a Világkiállítás helyszíne volt. A folyamatosan fejlődő város lakossága 30 év alatt közel megduplázódott, az 1880-as években számolt negyedmilliós népesség a 20. század első évtizedének végére 430 000-re nőtt.
Az I. világháború után a gyári munkások és a nagyiparosok között egyre több lett a konfliktus, az első igazán komoly sztrájkra 1920-ban a Lingotto gyárban, a Fiat, és az egész világ akkori legnagyobb autógyártó üzemében került sor, mely a gyár munkások általi megszállásával végződött.
A II. világháború után a város gyorsan újraépült, még jobban erősítve ipari szerepét. A komoly munkaerőt igénylő termelés hatására folyamatosan áramlottak be a munkát kereső déliek, így a város lakossága is robbanásszerűen nőtt.
Torino mindig is Olaszország egyik legfontosabb ipari központja volt, ezt a szerepét máig őrzi. Róma és Milánó után gazdasága a harmadik legfontosabb Olaszországban. Az export tekintetében Torino megye a második helyet foglalja el az olasz megyék között. A legismertebb torinói márka a Fiat. A Fiat-on túl azonban természetesen több más ismert vagy kevésbé ismert márka székhelye és gyártási központja van a városban, az autógyártástól a csokoládéig, többek között a Lancia, a Pininfarina, a Bertone, a Sparco, az Italdesign, a Ghia, a Fioravanti, a Stola, az Intesa Sanpaolo, a Superga, az Invicta (1821), a Martini, a Kappa és a Caffarel.
Az utóbbi években Torino ipara komoly átalakuláson ment keresztül, egyrészt a gépipar válsága, másrészt pedig amiatt a tendencia miatt, amelynek következtében az iparilag fejlett országok cégei a gyártást a fejlődő országokba telepítik. A nyolcvanas évektől a hangsúly egyre inkább a szolgáltató szektor felé helyeződik.
A General Motors Torinóban alakította ki kutatóközpontját, ahol a dízelmotorok fejlesztése folyik.
A banki és biztosítási szektor szintén erős. A "hagyományos" ipari ágakon túl az űripar is képviselteti magát az Alenia révén. A Nemzetközi Űrállomás egyes részeit Torinóban gyártották. Az Ariane-5 hordozórakéta utáni közös európai űr-szállítóeszköz kifejlesztését szintén Torinóból irányítják.
Torinóban jött létre több, ma már olasz nemzeti cégnek számító vállalkozás, mint a Telecom Italia, vagy a Rai, az olasz közszolgálati tévécsatorna, de az olasz mozi is Torinóból indult. Ezek a cégek ma már nem Torinóban székelnek, de a Nemzeti Mozimúzeum továbbra is itt van, a Mole Antonelliana épületében.
Műemlékek: Királyi Palota (Palazzo Reale): barokk és rokokó épület nagy fegyvergyűjteménnyel.
Madama-palota (Palazzo Madama): a város legnevezetesebb épülete különböző stílusokat vonultat fel, múzeumoknak ad otthont.
Carignano-palota (Palazzo Carignano): barokk épület, Guarini atya alkotása, 1865-ben itt ülésezett először az olasz parlament.
Keresztelő Szent János-katedrális (Cattedrale di San Giovanni Battista) (1491-1498), a torinói lepel egykori nyughelye. A leplet időről időre kiállítják a nagyközönségnek, jelenleg azonban csak a másolatát lehet megtekinteni San Lorenzo templomában.
Magyar vonatkozású tudnivaló, hogy az 1860-as évektől fogva állandóan Torinóban lakott s itt is halt meg 1894-ben Kossuth Lajos – ezért is emlegetik a turini remeteként. A Via dei Mille 22. számú házán a Kossuth által lakott lakosztály erkélyétől balra emléktábla jelzi emlékét, melyet (Calvi szobrász a tőszomszédságban emelt emléktáblájával együtt) Torino városa saját költségén állíttatott. A márványlapon ez áll: „Luigi Kossuth, gia governatore d'Ungheria esule per la liberta in questa casa ebbe longa dimora e mori il 20. marzo 1894.” A Museo del Risorgimento-ban Kossuth Lajos emlékszoba is található.
Sportrajongóknak fontos megjegyezni, hogy a városnak 2 világhírű labdarúgócsapata is van : a Torino F.C., és a Juventus.
Nóra
Megjegyzés: Ne haragudjatok az össze-vissza betűtípusokért és betűméretekért. Ma valahogy szórakozott velem a blogmotor, és nem sikerült kiküszöbölnöm a hibát.
