Ha az ember mély beszélgetésbe kezd férfiakkal nőként, akkor gyakran van rá esélye, hogy megkapja: soha nem fogja tudni feldolgozni, hogy nincs neki, na milye nincs neki, szöszi haja az van, de X cm toldaléka az viszont nincs!

Ez engem mindig elgondolkodtatott, hogy miért hiszik a fiúk, hogy minden nő irigy rájuk...talán abból indulnak ki, hogy a nők korlátolt szellemi képességükkel is fel tudják fogni, talán akkor kevesebb dolguk lenne, ha fiúnak születnek.

Ma már ez sem egyértelmű, sok helyen legalább annyit dolgozik a háztartásban a férfi, mint kedves kicsi párja, sőt, egyre nagyobb sikk a fiatalabb nők között egy kicsit sem háziasnak lenni, mivel az a méltóságuk megcsúfolása lenne, ha „rabszolgaként” néha kitakarítanának vagy főznének valamit. Szóval a természet által kiosztott nemi szerepek változnak, de ez a kép, hogy mi nők nem igazán érezhetjük jól magunkat „kis testi hibánkkal”, ez nem nagyon.

Ha változna, nem lennének ilyen viccek:

1.

-Ember-e a nő?

-Igen, de egy kis testi hibával!

2.

Két barát találkozik, de az egyik nagy megdöbbenésére, a másik átoperáltatta magát időközben nővé! Kérdi a férfi az újdonsült „nőtől”:

-Te, mondd, nem féltél az operációtól? Nem fájt?

-Hát amikor beültettek nekem melleket, nem fájt...amikor póthajat kaptam, az sem...amikor véglegesen leszőrtelenítettek, az sem fájt...na de tudod, amikor az agyamat sorvasztották, az nagyon fájt!

Pár napja megint végigkapcsolgattam a TV-csatornákat, mielőtt aludni küldtem volna a TV-t, és nagyon érdekes műsorfoszlányt kaptam el.

Angol férfiak beszéltek arról, milyen érzés már tizenévesen szembesülni azzal egy fiúöltözőben, hogy a férfiak legfontosabb testrésze bizony nem szabványra készült, és vannak nagyobb, meg kisebb prototípusok belőle...és bizony a kisebbek gazdái a tény felismerésétől, hogy nem tartoznak az élbolyba a méret alapján, teljesen boldogtalanná válnak.

Erről nem beszélünk olyan gyakran, mint a nők hasonló komplexusairól, mivel egy férfi számára ez a „legérzékenyebb” téma a világon, de ettől még a tény az tény marad: legalább annyi férfi szenved testképzavartól, mint nő...

Az angol férfiak kortól függetlenül beszéltek arról, hogy nem elégedettek magukkal, és kicsinek érzik a „lényeget”! Hiába mondta el cm-ben konkretizálva az orvos, hogy az átlagos kategóriába tartoznak, és hiába volt a többségének –állítólag- rendezett párkapcsolata, családja, nem hittek a szakembernek, és mindenfélét ki akartak próbálni, hogy nagyobbítani lehessen...

Itt elfogyott a türelmem, és könyörtelenül kikapcsoltam a tévémet...

És eszembe jutott, hogy mostanában egyre többet lehet arról hallani, hogy különböző TV-műsorokban szereplő csinos és fiatal lányok a testükből élnek. Egyikőjükről még azt is olvastam, hogy nagyon elégedett, mert ebből jól megél, még félre is tesz, sőt, a vidéken élő családját is rendszeresen támogatja! Ami a legmeglepőbb számomra, hogy nyíltan vállalja ezt az egészet, minden szégyenérzet nélkül...

Ugye ilyenkor felmerül a kérdés, hogyha ennyi nő árulja a testét, és ez ennyire általános és már felvállalható, akkor erre a szolgáltatásra nagy kereslet van, még úgy is, hogy pénzbe kerül, -helyzettől és lánytól függően- nem is kevésbe. És ha erre a dologra ennyire nagy szükség van, még szegény időkben is, akkor ennek kell, hogy legyen valami oka!

Az is egy nemrégi hír, hogy botrány van a Gellért-fürdőben, mert egy német biztosító cég néhány évvel ezelőtt azt adta ajándékba a legjobb ügynökeinek, hogy egy zártkörű rendezvényen a szálloda kertjében kedvükre válogathattak a magyar lányok közül, és a kertben lefüggönyözött ágyakon pihenhették ki munkájuk fáradalmait...

Kedves férfiak, azt hiszem, ezek a dolgok nem olyan bonyolultak, -és nem is olyan kicsik!- mint amilyennek tűnnek! Keresni kell egy nőt, aki kis testi hibával és sorvadt agyából természetesen következő korlátozott szellemi képességgel ugyan, de el tudja magyarázni, hogy sok egyéb pozitív jellemvonásra is szüksége van egy férfinak a hódításhoz és a boldog párkapcsolathoz. Csak a méret, a cipőé és a kalapé, nem elegendő a harmóniához!

Ha ezt egyszer végre elhiszik a férfiak, akkor talán nem lesz ennyi dolga az örömlányoknak sem, és több boldogabb férfit, meg kevesebb magányos embert lehet majd találni a világban. De ezért nekünk nőknek is tennünk kell! Szeressük a férfiakat és mondjuk is meg nekik: nem az a legfontosabb számunkra, hogy hanyas a kalap, hanem hogy legyen egy belőle otthon!

Zsófi