Nemrég értekeztünk róla, hogy a magyar nők jelentős részének fogalma sincs arról, melyik konyhai művelet mennyi ideig tart, mennyire nehéz – mennyire könnyű is valójában. A befőzés viszont egy olyan konyhai mesterkedés, amelyet még a gyakorlott háziasszonyok közül is kevesen próbálnak meg.

Pedig mennyire egyszerű ez is!

Az én anyukám évről évre egész nyáron befőzött: sorban a gyümölcsöket, az uborkát, a paradicsomot… Amikor a legolcsóbb volt a piacon, akkor vett nagyobb mennyiséget, vagy ha a családban vagy baráti körben valakinek túl sok termett, akkor is rá várt a berakás.

Nem mondom, hogy a lekvárkavargatás nyári nagymelegben, a tűzhely mellett állva annyira kellemes… De a befőzésnek van könnyű változata is!

Az ablakunk előtt álló cseresznyefa idén olyan hatalmas mennyiségű gyümölcsöt termett, hogy bőven bepótolta az előző évek satnya termését. Roskadoznak az ágai még most is, pedig már leszedtünk róla vagy 15 kilót!

Jutott belőle a fagyasztóba (ez a legegyszerűbb módja a tartósításnak!), sütöttem-főztem vele, cseresznyeturmixot adtam a gyerekeimnek reggelire – és végül nekiálltam a cseresznyebefőtt készítésének is.

Nem ez volt életem első cseresznyebefőttje, pár évente megpróbálkozom vele.

De ennyire könnyűnek és egyszerűnek még soha nem éreztem, mint most.

Így csinálom: a leszedett cseresznyét megmosom, a szárakat leszedem róla. A befőttesüvegeket kifőzöm (a mosogatógép magas hőfokú programja is megteszi), és az üvegek csavaros fedelét is ugyanígy csírátlanítom.

Minden üvegbe annyi cseresznyét teszek, hogy majd a ráöntendő lé el tudja lepni a legfelső szemeket is, anélkül, hogy túlcsordulna.

Üvegenként 2-3 kanál barnacukrot szórok a cseresznyére. Ezután felöntöm hideg vízzel az összes üveget. Az anyukám tanácsára 1-1 késhegynyi nátrium-benzoát nevű tartósítószert is hintek minden üveg cseresznyebefőtt tetejére – de a tartósítószer el is hagyható, bár így kicsit kockázatosabb a dolog. Ha nem sikerült teljesen csíramentesíteni az üvegeket (vagy más, titokzatos okból), megromolhat a befőttünk, ha nincs tartósítva – igaz, ha mégsem, akkor nagyon egészséges eledel lesz belőle!

Az üvegek csavaros fedelét nagyon erősen rászorítom (elkél egy izmos férfikéz ilyenkor a háznál!). Egy magas falú fazék aljára tiszta törlőkendőt terítek. Ráállítom az üvegeket a kendőre, és annyi vizet öntök alájuk, hogy az üvegek nyakáig érjen a vízfürdő – de ne folyjon bele az üvegekbe. Rájuk hajtogatok egy újabb tiszta törlőkendőt, szépen betakargatom a befőtteket. Ezután lassú tűzön, gőzben dunsztolom őket legalább fél órán át, de ha nem használtunk tartósítószert, akkor még tovább. Anyukám tanácsára a vízben állva hagyom őket kihűlni – de van olyan forrás is, mely szerint ki kell venni a vízből, és úgy kihűteni. Aki aggodalmaskodóbb, az próbálja melegen még egyszer rászorítani az üvegekre a fedelüket – hűlés közben „rácuppannak” majd, és minél jobban zárnak, annál tovább eltart a befőttünk.

Barnacukor helyett fruktózzal is készíthetjük, ezt cukorbetegek is fogyaszthatják. De édesítőszerekkel is készülhet. Régebben mézzel édesítettem a befőttjeimet, de mivel a hőkezelés során a méz is felmelegszik benne, a legértékesebb hatóanyagai úgyis elpusztulnak… Bár az igaz, hogy az íze nagyon finom lesz úgy is!

Próbálkozzatok a befőzéssel ti is – nagyon jó lesz majd télen leemelni a polcról a nyár kedvenc gyümölcseit. Gyümölcsleves főzésére, sütéshez, egy puding vagy túrótorta ízesítésére-díszítésére, de csak úgy, húsételek mellé savanyúság helyett is csodás!

Nóra