Még ma is emlékszem arra az érzésre – szégyelltem is magam, meg össze is zavarodtam, mert nem tudtam biztosan: tényleg valami szégyellnivalót tettem? A piros ruha volt rajtam, amit Rózsika néni, anyukám legjobb barátnője horgolt nekem (Isten nyugosztalja, az alattunk levő lakásban lakott, a lánya pedig az én legjobb barátnőm volt). A ruha gyönyörű, csipkemintás volt, a derekát és rövid ujjait fehér masni húzta össze.

A szoknyája pedig csodásan libbent, jobbra-balra, ahogy léptem benne. Olyan fonalból horgolta Rózsika néni, hogy volt súlya, ettől a súlytól libbent olyan szépen.

Én pedig élveztem, ahogy libben, és mi tagadás: kicsit riszálósabban lépegettem benne, mint máskor. Nagyon. Mármint nagyon riszálósan vonultam végig az utcánkon… Kenyérért küldött el anyukám a boltba. Akkoriban még el lehetett küldeni egy csendes, kisvárosi utcában a néhány háznyira fekvő boltba kenyérért a gyereket…

És ahogy ott riszáltam a libbenős szoknyájú, piros horgolt ruhámat – egyszer csak dörmögve megszólalt mögöttem egy öreg néni: „Nem szégyelled magad?! Rázod itt a hátsódat világ csúfjára?”

Megtorpantam, vége lett azonnal a gondtalan pillanatoknak, felfogtam: nem csak a szoknyámat libegtettem én itt, hanem tényleg ott van a szoknya alatt a hátsóm is (jééé, észre sem vettem!), és azt bizony rendes kislány nem rázza világ csúfjára!

Ennyi az emlék, riszálással, piros ruhával, megszégyenüléssel. És ez jutott eszembe, amikor olvastam róla, hogy az angol miniszterelnök támogatja a szexis gyermekruhák ellen indult mozgalmat.

A mozgalom neve „Let girls be girls” – azaz kb. „Engedd a kislányokat kislánynak maradni". A Mumsnet nevű brit közösségi weboldal indította el, és nem véletlen, hogy a miniszterelnök is melléjük állt: a 2009-es választásokat „Mumsnet-election”-nek, azaz a Mumsnet választásának emlegette a brit sajtó, olyan nagy, a választásokat eldöntő ereje van a bizonytalan pártszimpátiájú fiatal anyukáknak!

A „Let girls be girls” főbb célkitűzései a következőek: meg kell akadályozni, hogy a kisgyermekek túl korán szexualizálódjanak, és ennek érdekében el kell érni, hogy a kereskedők ne áruljanak szexuális töltetű tárgyakat gyermekeknek. A Mumsnet olvasói megelégelték, hogy a kislányok pólóira szexuális felhívó jellegű feliratokat nyomtatnak, magassarkú cipőket és kipárnázott melltartókat gyártanak a serdületlen kislányok méretében, Playboy-márkajellel ellátott ceruzakészletet és iskolai füzeteket (!!) dobnak piacra, és ezzel hozzájárulnak ahhoz a kétségtelenül ijesztő trendhez, hogy a gyerekek időnek előtte lépnek be a felnőtt szexualitás világába. Annak is a rosszabbik fajtájába…  a nőket nem tisztelő, a szexet a kereskedelemmel összefüggésbe hozó felnőtt világba.

A mozgalmárok hangsúlyozzák: ennek semmi köze a prüdériához, és nem egy elképzelt, rózsaszín habos-babos gyermekvilág utáni sóvárgás ihlette őket. Sokkal inkább arról van szó, hogy szülők millióinak az ösztönei azt súgják: nem lesz ennek jó vége… Hová vezet, ha egy hétéves kislány méretében ilyen feliratú pólót árulnak: „a jövő pornósztárja” ?!

A kampány egyik oldalágaként azt is igyekeznek elérni, hogy a brit üzletekben ne helyezzék olyan polcokra a szexuális tartalmú magazinokat, ahol a gyerekek is láthatják a borító képeit…

A mozgalomhoz kapcsolódóan a „Mothers’ Union”, azaz kb. „Egyesült Anyák” ügyvezetője, Reg Bailey (igen, a briteknél egy férfi vezeti az egyesült anyákat…) készített egy tanulmányt a gyermekkor kereskedelmi megrontásáról és szexualizálásáról. Az ő ajánlásai:

Korhatárhoz kössék a zenei videókat a filmekhez és tévéműsorokhoz hasonlóan.

Letakart borítóval árulják a szexuális tartalmú magazinokat.

Már a vásárlás helyén tegyék fel a vevőknek a kérdést: akarják-e, hogy az internethozzáférésük, laptopjuk, okostelefonjuk engedélyezze a szexuális tartalmak letöltését.

A kereskedők a gyermekek életkorának megfelelő ruhákat árusítsanak.

Tiltsák meg a szexuális tartalmú reklámokat közterületen, különösen az iskolák, óvodák, játszóterek környékén.

Nyissanak egy központi weboldalt, ahol a szülők panaszt tehetnek a tévéműsorok, reklámok, termékek vagy szolgálatatások ellen, ha azok sértik a fenti elveket.

David Cameron miniszterelnök nyílt levélben üdvözölte a fentieket.

És azt hiszem, én is üdvözölném mindezt hazai viszonyok között – és próbálok nem gondolni az öreg nénire, aki szexuális töltetet látott a szoknyám riszálásban, amikor az teljes mértékben ártatlan volt is…

Nyilván a mai kislányok sem készülnek pornósztárnak – csak a buta, szűklátókörű és magukat humorosnak tartó szülők adnak rájuk ilyen szörnyű ruhadarabokat.

Ti mit gondoltok erről? Fölösleges prüdéria ez, és a magánvélemény meg a szólásszabadság megsértése – avagy tényleg szükség lenne a társadalom közbelépésre? Hogy kislányaink kislányok maradhassanak addig, amíg a koruk szerint annak kell lenniük…

Nóra