Most a nyári főszezonban mindenki szeretne nyaralni, de jó lenne olcsón megúszni az egészet. Akik vágynak a csendre, és jól akarják érezni magukat kevés pénzből, azoknak ajánlom Abaújt és Zemplént!

Szűkebb pátriám egy csoda! Elindul az ember egy hátizsákkal, és bejárhatja fillérekért az egész vidéket, ami gyönyörű, csendes, és látnivalóban is gazdag!

Abaúj kapujában, Abaújszántón a főutca őrzi még az emlékét annak, hogy a település a környék kereskedelmi központja volt egykor.  (http://www.abaujszanto.hu/index2.php) A főutca házainak többségében még ma is boltok, kifőzdék, kocsmák üzemelnek, és a falu közepén van a piactér, ahol heti háromszor érdemes megnézni a környék legnagyobb piacát.

Van a faluban több öreg templom, és helytörténeti gyűjtemény. Cekeházán -ami ma már Abaújszántó része- áll a Patay-kastély. Neoklasszicista stílusban épült az 1820-as években a háromszintes, teljesen szimmetrikus kastély. Sajnos romos állapota miatt üres, de én gyerekkorom óta azt remélem, hogy egyszer csak felébred majd hosszú álmából, és újra régi fényében fog pompázni.

Abaújszántótól pár kilométerre, az Aranyosi-völgyön feltétlenül meg kell nézni Simát és Baskót, amelyek nagyon kicsi települések, a hegyek közt elbújva. Sima története szomorú, az oroszok sok férfit elhajtottak innen a háború végén, mert lakossága sváb volt. Baskó érdekessége, hogy „zsákutca”, onnan nem lehet tovább menni, de aki meglátogatja, nem is akar elmenni pár napig, annyira jól fogja magát érezni.

Ha Baskóról visszajövünk az Aranyosi-völgybe, és tovább megyünk a völgyön, akkor Tolcsvára érünk, ami egy nagy, bortermelésből és mezőgazdaságból élő falu. Egyik nevezetessége Pascal, a francia! (http://avasarlo.blog.hu/2009/06/03/os_kajan_etterem_tolcsva)

Pascal egyszer valahogy Tolcsvára keveredett, és haza sem ment már. Vettek egy parasztházat a feleségével, és megcsinálták Magyarország egyik –sokak szerint a (!!!)- legjobb francia vendéglőjét, bebizonyítva, hogy egy kis falu egyik eldugott utcájában is lehet országos hírű vendéglőt üzemeltetni, ha jó a séf, aki ebben az esetben maga a tulajdonos.

Tolcsváról már csak egy ugrás a 37-es út: aki végig bírta zögyögni az Aranyosi-völgyet, az nagyon meg tud örülni, hogy végre ismét sima úton haladhat. Szomorú, hogy az ország egyik legszebb völgyében szinte már járhatatlan az út, de még csak a válságra sem lehete fogni, mert már 20-25 éve romlik a minősége, ami addig sem volt a legjobb.

A 37-es úton elérjük Zemplént, Tokaj egy ugrás, de közel van Sárospatak és Sátoraljaújhely is. Tokaj egy igazi turistaparadicsom nyáron, állandó programokkal, fesztiválokkal. A helyiek azt mondják, nyaralni sem nagyon vágynak sehová, mert a városba jön a „nyár” a sok nyaralóval és a programokkal. Most például éppen a Hegyalja Fesztivál zajlik, ami a vidék legnagyobb könnyűzenei rendezvénye. (http://www.tokaj.hu/)

Ha megnéztük a Zemplént is, akkor innen már nincs messze Szabolcs-Szatmár, Tokajtól félórányi autóútra van Nyíregyháza, és onnan még egy órányira Debrecen.

Nekem ez a vidék maga a paradicsom, mert gyerekkoromban minden nyáron ellátogattunk apám családjához az Alföldre, és ezt a vidéket jól bejártuk, emiatt nagyon szeretem mindkét várost. A hegyek és a kis hegyi falvak után, amit egész éven nézegethettem, nagy változatosságot jelentett az Alföld, és a sok alföldi városka, meg nagyobb város.

Ma már biztosan viccesen hangzik, ami a 70-es, 80-as években még realitás volt: a mi kicsi falunkban egy kocsma volt, ott a füst és az alkoholos befolyásoltság alá kerülő emberek közt kellett bukdácsolni, ha egy gyerek fagyit akart venni. Sokszor ez tartott vissza attól, hogy fagyit vegyek, bár nagyon szerettem, de mégsem mentem...nem féltem, mert olyan volt akkoriban még az élet, hogy a helyi kocsmában nem kellett félni, még egy 5-6 éves gyereknek sem...tudtam melyik részeg bácsi ki, nagy csókolomot köszöntem mindenkinek, és még bódultan is fogadták a köszönésemet...de akkor sem szerettük mi gyerekek, hogy ott lehet csak fagyit kapni!

Na de apám falujában, ami akkorra már kisvárossá nőtte ki magát, volt egy „gyönyörű” cukrászda, ahol ablakos hűtőpultban nézegettek a sütik, és három-négy (!!!) különböző fagyi is volt egyszerre, a felszolgáló néniken meg kis fehér kötény volt, és „kismama” cipő!!! Nekem a kocsmánk után ez volt maga a –nyári- paradicsom, ettől jobbat képzelni sem tudtam, és nagy élmény volt egy hétig ott fagyizni minden nap.

Abaújról van még bőven mesélnivalóm, úgyhogy akkor: folyt.köv.!

Zsófi