Egy ötvenes éveiben járó férfi, aki már sok éve egy szupermarketben dolgozik eladóként, s most az első leépítésnél kirúgják, mert nincs főiskolai végzettsége  - szerintetek lúzer? S ha hozzá vesszük, hogy felesége elhagyta, egyedül él a házban, amit annak idején családalapító álmokkal rendezett be, s most se kutyája, se macskája…? Ráadásul munkanélkülivé válva, a bankja felmondja a házra adott jelzáloghitelt, munkát nem talál, és egy reggel úgy ébred, hogy kicsúszott alóla az addig biztosnak hitt talaj?

Úgy, ahogy Tom Hanks megírta, megrendezte és eljátsza ezt a férfit – a neve Larry Crowne, ez a film címe is - , bizony egy igazi lúzer. Maga a megtestesült kisember, aki még nem vette észre, hogy régóta senki nem hordja betűrve a galléros-gombolós nyakú pólóját (legfeljebb a zsaruk – mondja egy huszonéves csitri gúnyosan a film során). Aki birka módra fenntart egy hatalmas, benzinzabáló amerikai autót, csak mert arrafelé mindenkinek olyan van (igen, még a bolti eladóknak is…) – amíg rá nem döbben, hogy többé már nem engedheti meg magának azt a sok gallon üzemanyagot…

Ilyen apróságokkal rajzolja meg a középkorú átlagamerikai portréját – amint éppen pofára esik a gazdasági válság közepette.

Ilyen értelemben jó film Tom Hanks második mozifilmrendezése. Sok más értelemben nem jó, nem nevezhető pörgősnek egyáltalán, és nem csodálkozom rajta, hogy sok rossz kritikát kapott, nem lett igazán siker a mozikban. Aki akciófilmet vagy klasszikus romantikus filmet vár tőle - az csalódni fog.

Én mégis ajánlom nektek, hogy nézzétek meg, ha tehetitek. Mert Tom Hanks zseniális színész – Forrest Gump jut eszünkbe a film eleji csetlés-botlásakor. De egyre kevésbé jut eszünkbe Forrest, ahogy halad a történet, és Larry Crowne a galléros pólóval együtt levetkőzi régi életét, a szemünk előtt alakul át begyöpösödött, csendben öregedő ötvenesből dinamikus, nyitott és vonzó férfivá - ráadásul úgy, hogy ez a bámulatos változás mindvégig hihető marad, mert az egyénisége nem változik meg  közben. Nagyon jó a filmben partnere, Mrs. Tainot is, akit Julia Roberts alakít – végre egy világsztár színésznő, aki bátran vállalja korát és ráncait. Alkoholizmusba csúszó főiskolai tanárnőt játszik, akinek épp összeomlik a házassága. Még mindig megfordul utána minden férfi, de ő már tudja: nem lesz ez sokáig így…

És a film története szépen (igen, szájbarágósan, ahogy azt Amerikában szokás!) rávezeti a mozinéző átlagamerikaiakat, mit tehetnek, ha alóluk is elkezd kicsúszni a talaj: vadonatúj életet építhetnek maguknak, új alapokra helyezhetnek mindent, beülhetnek az iskolapadba, akár az ötvenes éveikben járva is!

Például megtanulhatják a közgazdaságtan alapjait, hogy legalább értsék, miért értéktelenedik el a biztosnak hitt befektetésük, és hogy azt is megtanulják: hogyan kell kiszámolni egy saját cég beindításakor, hogy várhatóan nyereséges lesz-e az a vállalkozás… És igen: vállalkozhatnak, megnyithatják saját kis üzletüket, ahelyett, hogy munkanélkülisegélyen várnák a szájukba repülő sült galambot, tehetnek valamit a saját boldogulásukért!

És tanulhatnak mást is: például megtanulhatnak a korábbinál jobban kommunikálni, mert az segít egy állásinterjún is, ügynöki munka is kapható egy ilyen tudással – az mindig nagy kincs, ha az ember megtanulja meggyőzni a másikat az igazáról…

Az elbukott nagy ház helyett kis lakásba költözhetnek, ami ugyan nem kertváros, de azért lehet szép, és egy egyedül élő férfinak elég is!

A nagy autó helyett járhatnak ócska robogóval, ami alig fogyaszt üzemanyagot.

Elvállalhatnak olyan munkát is, amely ugyan nem álmaik állása, de mégis valami.

És ha nyitott szemmel járnak, akkor új barátokat és új szerelmet is találhatnak maguknak!

A nők is kapnak útmutatást a filmtől: hisz a másik főszereplő, a tanárnő is időben észbekap és megáll a lejtőn - leteszi a poharat, kidobja a férfit, aki nem méltó már arra, hogy a férje legyen, és kiszagolja, ki az a másik férfi a környezetében, aki alkalmas rá, hogy egy új életet kezdjen vele építeni!

Túl szép ez, hogy igaz legyen? Persze. Nem mindenkinek sikerül lúzerből újrakezdővé válnia úgy, ahogy Larry Crowne-nak és Mrs. Tainot-nak a filmben. De annak, aki megpróbálja, legalább van rá némi esélye!

Talán ha más csapat próbálta volna ezt a mondanivalót eladni nekem, akkor én is untam volna, vagy legyintettem volna, de Tom Hankstől és Julia Robertstől így, ilyen kedvesen, szellemesen, nekem ez a film rendben volt.

A címben feltett kérdésemre még adós vagyok a válasszal: a film végére kiderül, az igazi lúzer mégsem Larry Crowne, hanem a tanárnő férje. Aki eredetileg író volt, két könyve meg is jelent – mielőtt szét nem csúszott volna egészen. Ma már egy magát bloggernek nevező, de valójában naphosszat az interneten pornót nézegető alkoholista, aki nem becsüli meg azt, amije van: szép otthona, szép felesége, tehetsége… El is veszít mindent.

Talán valaki róla is készít majd egy filmet - arról, hogy neki is van lehetősége az újrakezdésre! Mindenkinek van, ha többnyire nagyon nehéz is ez az út.

Nóra