Nekünk legalábbis másodszor volt szerencsénk az ország legjobb fesztiváljához – a szervezőknek viszont ez már a negyedik Ördögkatlanjuk. S hogy miért ezt a rendezvényt tartom méltónak „az ország legjobb fesztiválja” címre? Mert nyugis, kellemes, emberi, és a szórakozáson túl (sőt, a többi fesztiválra jellemző ereszd-el-a hajamat stílusú mulatozáson, lásd a Belga Fesztivállapot c. számát) igazán értékes, felemelő, művészi értékű programokat is találunk bőven a kínálatban.
Amit az idén láttunk: először is Bérczes László beszélgetését Berecz András mesemondóval az életéről – arról, hogy sok kallódás után hogyan jutott el a gyergyói székely népdalok gyűjtéséig és a mesékig. Aztán láttuk magát az előadást is, meghallgattuk a dalokat és meséket, biztosan fogok még nektek írni róla, mert nagy élmény volt!
Részt vettünk egy lenyűgözően szép koncerten a kisharsányi református templomban: a Sator Quartet adott elő mai szakrális zenét, eredeti latin himnuszokat énekelt rá Bognár Szilvia népdalénekesnő (aki 18 évesen már az Anima Sound Systemben énekelt, majd a Makám, a Sebő együttes, az EtNoé énekesnői posztjai következtek, közös dalok Szalóki Ágival, és rengeteg díj), valamint Lovasi András, a boldog emlékű Kispál és a Borz, valamint a nagyon is élő Kiscsillag és Budapest Bár zenekarok énekese, Kossuth-díjas. A zeneszerző, Dr. Heidl György tanszékvezető egyetemi docens, középkorkutató (szakterületei: későantik és középkori művészetelmélet és hermeneutika, valamint az ókeresztény irodalom és teológia története) – aki gitárral kíséri a vonósnégyes és az énekesek által előadott himnuszokat… A végeredmény pontosan olyan varázslatos zene, mint ami várható ezeknek a különleges egyéniségű embereknek az együttműködése nyomán! Ráadásul a Jóisten központozza a mondanivalót: (ez a megfogalmazás Lovasié, naná...) amíg szólnak a dalok, leszakad kint az ég, és elmossa a fél villányi dombvidéket… De valahogy még ezt sem bánjuk ilyen körülmények között!
Esténként a nagyharsányi focipályán álló színpadon nagy koncertek következtek: első este Quimby, második nap Budapest Bár, a harmadikon Európa Kiadó.
Palkonyán a Művelődési Házban megnéztük kedvenc olasz írónk, Alessandro Baricco művét, a Novecentót – amelyet eredetileg is egy színész és egy rendező számára írt Baricco, de saját bevallása szerint a mű végül egy igazi színházi előadás és egy hangosan felolvasandó elbeszélés között ingadozik. Véleményem szerint ez a legtökéletesebb ingadozás, amit csak elképzelhetünk az irodalom világában: nyolcvan percen át, megszakítás nélkül, pisszenés és mozgolódás nélkül hallgatja a teremnyi ember Matta Lórántot – a színészt, akiről sohasem hallottam, de nagyon szeretnék róla a lehető legtöbbet hallani! Azóta már kiderítettem: a pécsi Harmadik Színház és a Bóbita Bábszínház művésze… de játszott az idei Magyar Filmszemle díjnyertes filmjében, a Pál Adriennben is – őszintén remélem, hogy ebben a filmben vagy az Ördögkatlanon felfigyelt rá sok budapesti rendező, színház- és filmcsináló ember, és országos nyilvánosságot kap mihamarabb! Jóképű, jó színész, minden adottsága megvan ahhoz, hogy leszálljon a maga hajójáról (nem úgy, mint a darab főhőse: Novecento, aki az egész életét egy hajón éli le, noha ő a világ legjobb zongoristája…). Apropó zongora: a darabot 80 percen át végigzongorázza a háttérben Borisz Jaksov, nélküle biztosan nem jött volna létre ugyanaz a varázslat, mint a muzsikájával együtt! Nagy szerencse, hogy megtaláltam a youtube-on ennek az előadásnak a részleteit, itt belenézhettek ti is: www.youtube.com/watch
Képzőművészetből is kijutott a fesztiválozóknak: Nagyharsányban láttuk Somodi Hornyák Szilárd kiállítását „Most jöttem a falvédőről” címmel, valamint Novák Erik remek festményeit bakonyi indiánokról… Cseh Tamásról is! A tavaly elkezdett „Elsüllyedt világok” installációt, melyet az előző évben Kiss Tibi, a Quimby énekese-dalszerzője (civilben festőművész…), valamint ef. Zámbó István festett, Cseh Tamás fiával, a festőművész Cseh Andrással együtt egy pajta falára – idén Cseh András folytatta. Személyes tárlatvezetést is tartott, elmondta: ezen a vidéken volt a középkor egyik legnagyobb vására Magyarország területén, erről szól az egyik falra kerülő képe, a harkányi gyógyfürdőről a másik, és egy személyes történetről a harmadik: amikor egy bányásznak fia született, és ennek megünneplésére lement cimboráival a bányába, de a tárnában az ördög rejtezett… Valahogy így volt a mese. Az installációba Simon Edina és Surman Edit kerámiamadarai kerültek még bele. Kisharsányban, a Kovács udvarházban Sándor József Péter játékszobrait elsősorban a gyerekek vették használatba, de én is szívesen felültem volna a gyönyörű kerámia lovacskára! A Vylyan-teraszon, amely önmagában is látványosság (rálátni az egész villányi szőlőskertre a dombtetőről), képzőművészek által műtárggyá alakított hordókat nézegethetünk, izgalmas látni, hogy melyik művésznek mi jutott eszébe erről a karakteres formáról!
Nézhettünk még fogathajtó versenyt a nagyharsányi sportpályán, és a távolból megpillantottuk a busz-színház társulatát is – tavaly személyesen volt hozzájuk szerencsénk! Az idén csak azt láttuk, hogy egy busznyi embert leszállítottak Nagyharsány és Palkonya közt félúton, és a vasúti sín mentén kört formázó csapatot megafonból vezényelve táncoltatta a rendező… Ez a rögtönzésre alapozó színházi produkció nagyon jó móka, az idei legjobb produkcióról itt láthattok egy videofelvételt: index.hu/video/2011/08/06/torocsik_hatan_irtak_ala_a_fesztivalozok/
Amit szerettünk volna megnézni, de programegyeztetési nehézségek miatt, vagy más okból végül nem láttunk: Háy János „Nehéz” című darabjában Mucsi Zoltán játszik (megkapta érte a Pécsi Országos színházi Találkozón a legjobb férfialakítás díját), Bérczes László rendezte, de mi sajnos nem jutottunk be (a színházi előadásokra sorszámot kellett igényelni, és aki lemaradt, az kimaradt…). A Szoborparkban rendezett Dresch Mihály-Lajkó Félix-Brasnyó Antal koncertet is szívesen meghallgattuk volna, de ütközött a Novecento-előadással. A brit Tiger Lillies zenekar koncertjét már nem vártuk meg, ez a záróeste programja volt – csakúgy, mint a Kiscsillag. És kimaradtunk Bérczes László beszélgetéséből Törőcsik Marival az életéről… De cserébe a véletlennek köszönhetően fültanúja voltunk annak, hogy Törőcsik Mari a vacsoraasztalnál meséli a vele vacsorázóknak: hogyan készíti el ő a csülökpörköltet…
Hála és köszönet a Bárka színház csapatának, amiért megalkották és életben tartják az Ördögkatlant! No meg a Villány-környéki három falu – Palkonya, Nagyharsány, Kisharsány lakóinak, amiért elviselik, sőt – úgy látom: szeretik a fesztiválozókat.
„Önkéntelen elmosolyodni és azt észre sem venni. Egy napra, öt napra, egy pillanatra meglelni elbitangolt jobbik részünket és visszavarázsolni ezt a fránya varázstalanított, titoktalanított világot. Angyali mosollyal tekinteni a világra – és éppen az ördögi katlan által. Így lenne jó. Így lesz. Ezért csináljuk.” – írják az idei programfüzet bevezetőjében Bérczes László és Kiss Mónika szervezők. Köszönet nekik.
Nóra
