Zsófi idézte Babits versét két hete (kerjtanacsot.blog.hu/2011/08/16/megyunk_e_messze_messze), mely nekem is kamasz korom óta a kedvenceim közé tartozik! Ilyen gyönyörű, zenélő sorokban összefoglalni a nemzetek sajátosságait talán soha nem sikerült másnak magyar nyelven. Ám amit a spanyol donnákról gondolt, írt Babits („…bus donna barna balkonon / mereng a bibor alkonyon.”)…nos, azt ezennel cáfolnom kell!
A spanyol nők bizony egyet sem búsulnak – a merengésnél mi sem áll távolabb tőlük! Legyenek 10 vagy 70 évesek, élvezik az életet, és nem rejtik el nőies énjüket a világ elől!
Magyaroszágon, ha egy 70 éves asszonyt meglátnánk az utcán táncolni hatalmas virággal a füle mögött – talán még a mentőt is kihívnánk! Ám Spanyolországban, a feria idején (amely minden város legnagyobb, egyhetes ünnepét jelenti, a város védőszentjének tiszteletére), az számít rendhagyónak, ha valaki kihagyja a mulatozást. És a kor sem mentesít ez alól!
Hogy egy átlagos hétköznapon nyilván ők sem táncolnak? Hogy őket is biztos nyomasztják az anyagi gondok, a mindennapi nehézségek? Igen! De ha az ember lelke képes felszabadultan örülni az ünnepnapokon, akkor a hétköznapokon sem lesz olyan megfáradt, rosszkedvű – mint sajnos oly sokan hazánk leányai közül.
Íme pár fotó, hogy lássátok, mennyire igazam van!
Nóra
