Tavaly a pamplonai bikafuttatásról írtam nektek a blogon, és annak kapcsán jól el is beszélgettünk - nem mondom, hogy vitatkoztunk, inkább megvitattuk a bikaviadal esztétikai, morális, és egyéb szempontjait. Akkor én azt írtam: bár érzem a tradíció szépségét, mégis tartok tőle, hogy az állat szenvedése elnyomja az élményt.
Nos, egy évvel később már azt mondom: a bikaviadal lenyűgöző élmény. Nem váltam egy év alatt vérengző, érzéketlen, az állatok szenvedésein élvezkedő lénnyé! De megtapasztalni azt, ahogy a sokezer néző egy emberként fojtja vissza a lélegzetét, egyszerre surrogtatja a legyezőjét a legizgalmasabb pillanatokban, és egyszerre kiáltja: „Olé, olé!” – emlékzetes marad, az biztos!
A bikaviadal, azaz a „corrida de toros” Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Franciaországban, Mexikóban, Kolumbiában, Venezuelában, Peruban és Ecuadorban élő hagyomány. Portugáliában a viadal során nem ölik meg a bikát – ám a többi országban többnyire a bika veszít. De nem mindig! Erre később visszatérek még!
A bikaviadal történelmi gyökerei egyesek szerint a római gladiátorviadalokig nyúlnak vissza, a történészek szerint Claudius császár rendezett először Hispán földön hasonló viadalt. Valószínűleg azonban még ennél is régebbről ered a szokás.
Mithras isten, eredetileg Mitra néven az ind hitregékben a felkelő nap istene, később a perzsa vallás megváltója lett. Perzsiából Babilonba, onnan Kis-Ázsiába, majd az 1. században Rómába került, s a Római Birodalom egyik legnépszerűbb istenévé lett egészen az 5. századig. Commodus császár idején kultuszát már államilag támogatták. A 3. században egyre jelentősebbé vált, az egyik legfontosabb állami kultusszá Aurelianus császár idején. 307-ben, a keresztényüldöző Diocletianus a birodalom fő védelmező istenévé nyilvánította. Hivatalos kultusza még a kereszténynek tartott I. Constantinus császár alatt is megőrizte befolyását.
S hogy miért emlegetem ennyit a római Mithrász istent itt? Mert az ő legfontosabb szimbóluma a bikaölés volt! A Mithrász szentélyek természetes barlangok, vagy földbe vájt üregek voltak, a templom egyik végén a központi Mithrász-domborművel. Ezeken Mithrász sziklából született ifjúként jelenik meg, aki egy hatalmas bikát öl le. A bevatási szertartás alatt a hívő egy áldozati gödörben ült, míg felette leöltek egy bikát, hogy vére rácsorogjon. A vér közvetítette az állat erejét és segítette a lélek megtisztulását.
Ahhoz képest, hogy több száz éven át egy világvallás fő szertartása volt a bikák leölése – ma már kuriózumnak számít!
A leginkább elterjedt, spanyol stílusú corrida egy andalúz kisvárosban, Rondában nyerte el mai formáját. Egészen addig lóhátról küzdöttek meg a bikákkal. Ennek során az áldozatul esett lovak száma sokkal nagyobb volt, mint az odaveszett bikáké…
1726-ban azonban a rondai Pedro Romero először állt ki saját lábán a bika ellen. Ő vezette be a bikaviadal ma ismert kellékeinek és formaságainak jelentős részét is – lássuk, melyek ezek!
Egy corrida során három matador küzd meg fejenként két bikával. A hat bika legyőzése egyenként 20-20 percet vesz igénybe. A bikák (bravos toros) legalább 460 kg súlyúak lehetnek, ennél kisebb bikával nem állhatnak ki a matadorok. Mindhárom matadornak van 6 segítője: két picador – egy első számú és egy tartalékos picador (ők lóháton érkeznek), három banderillo (azaz „zászlós”, szerintem az ő feladatuk a legveszélyesebb a viadal során) – az eddig felsorolt személyeket a matadorral együtt torerónak nevezik összefoglaló néven, mert mindannyian személyesen küzdenek meg a bikával. A matador hatodik segítője a kardmester.
Részt vesz még a küzdelemben a picador lova – védőruhába, páncélzatba öltöztetve, ráadásul bekötött szemmel, hogy ne lássa a rátámadó bikát…
A legyőzött bikát majdan díszesen felszerszámozott öszvérek vagy lovak vontatják ki az arénából.
A viadal elején pasiello, azaz egy fajta kis parádé látható, amikor az összes szereplő bevonul, megmutatkozik az arénában (a bikákat kivéve). A matadorok csodás, arannyal hímzett öltözéket viselnek (a neve „traja de luces”, azaz „fényruha”). Segítői ezüst hímzésű, de szintén látványos kosztümben érkeznek.
S hogy pontosan hogyan zajlik le egy valódi, andalúz gyökerű, spanyol típusú bikaviadal – azt holnap részletesen leírom majd.
Nóra