Huszonéves unokahúgom mesélte, hogy barátai, akik 3 éve egy párt alkotnak, és 27 évesek – eljegyezték egymást. Ez még önmagában nem nagy hír, de a reakciók mégis érdekesek.
A baráti kört meglepte a hír. Vajon miért? Egy három éve együtt járó, harminchoz közelítő pár esetében miért meglepő, hogy el akarják kötelezni magukat? Nagy pletykaáradat indult meg – kikérdezték a lányt, kikérdezték a fiút, hogy hogyan zajlott a lánykérés. (Nem fogtok nagyon csodálkozni, ha megtudjátok, hogy a lány lelkesen mesélt mindenkinek, a fiú viszont azt felelte: „Nem beszélhetnénk másról?!”…?)
Az is hamar kiderült, hogy ez az eljegyzés egyelőre csak annyit jelez, hogy a fiú rájött: a lány már elvárja ezt a gesztust, és a kedvére akart tenni. A fiú elvált családban nőtt fel, és nem tulajdonít nagy fontosságot a házasságnak (nyilván tudatosan vagy tudat alatt fél, hogy ő is rosszul választ, vagy nem tudja „végigcsinálni”). A lány viszont faluról jött, ahol még ma is nagy külsőségekkel mennek férjhez a lányok.
A jegyességet szokatlanul hosszúra tervezik: 2-3 év múlva akarnak csak összeházasodni. Én meg ezen lepődtem meg. Ennyi évesen, három együtt töltött év után vajon miért kell még 3 év, ha már tudják: együtt akarják leélni az életüket? A válasz prózai: pénzt kell gyűjteni… Na de mire? A nagy lagzira!
Ez nálam végképp kicsapta a biztosítékot. Ér-e annyit egy nagy, fényes lagzi, hogy egy pár életéből három évet elvegyen?! Mert bizony elvesz belőle – hiszen a végleges elköteleződést emiatt halogatják, a gyerekvállalást emiatt halogatják… Én is éltem „papír nélkül” együtt a párommal, ezért aztán tudom: igenis van különbség a házasság és az együtt élés között.
Azt ugyan még a régi időkben sem írta elő semmiféle szabály, hogy meddig kell tartania a jegyes-időszaknak, de általában egy-két évnél nem tartott tovább. Ha mégis, akkor megindult a szóbeszéd, hogy a fiú talán már ki akar táncolni… (Nem voltak ugyan még hivatalosan jegyesek, de a világ sokat pletykált az angol trónörökös és Catherine Middleton sokéves együtt járásáról: a gonosz bulvársajtó el is nevezte „Waity Katie”-nek, azaz „Várakozó Kati”-nak…) A jegyesség lényege ugyanis épp az volt eredetileg, hogy a fiatalok valamennyire megismerjék egymást a házasság előtt. Erre pedig egy év épp elég… Együtt lakás nélkül az ember három év alatt sem ismeri meg a másikat jobban, mint egy év alatt.
Na de ma már ugye más a helyzet, ha egy pár már eleve együtt járt az eljegyzés előtt három évig, talán együtt is éltek, akkor a jegyesség nem a megismerésről szól! Akkor miről szól vajon?
Mint mondtam: ebben a konkrét esetben a lány kedélyeinek a megnyugtatásáról szól. Hogy elhiggye, tényleg őt akarja a fiú.
Csak még nem most…
Kívánom ismeretlenül is ennek a párnak, hogy ne kopjon el az elköteleződés a hosszú várakozás alatt, és hogy hamar rádöbbenjenek: egy mindent-bele lagzi sem ér annyit, hogy évekre kihagyjanak az életükből egy olyan csodálatos élményt, mint a gyerekvállalás.
Nóra
Cikkajánló: Lehet, hogy a változástól félünk...?
