Több kedvencem is van a hetvenes években készült szovjet filmvígjátékok közül. Egy ilyen film DVD-je „valahogy” előkerült mostanában a polcról. Mivel véletlenek nincsenek, így leültem, és megnéztem a filmet! (Ezúton is köszönet érte barátnőmnek, akitől ajándékba kaptam néhány évvel ezelőtt a DVD-t.)
A filmet 1975.december 31-én mutatta be az orosz TV1, és sem az alkotók, sem a televízió vezetői akkor még nem gondolták, hogy a fenyőállítás (amit az oroszok az év utolsó napjára időzítenek), a pezsgő, a kaviár, és a „fővárosi saláta” (http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/03/09/orosz_hussalata_1) mellé új hagyományt teremtenek szilveszter estére.
Azóta ugyanis minden év utolsó napján műsorra kerül ez a film Oroszországban, nagyon hasonlóan az USA-ban közkedvelt „Az élet csodaszép” című filmhez, amely hagyományos karácsonyi filmprogram arrafelé. (Még a karácsonyi filmekbe is beleírják gyakran, hogy valaki éppen ezt a filmet nézi a TV-ben, és a könnyeit törölgeti.)
Nincs ember Oroszországban, aki ne idézne pár mondatot azonnal a filmből, ha meghallja a címét, ami már magában is sokat sejtet: „A sors iróniája! avagy élvezd a fürdőt!”
A legismertebb idézet az, amit a főhős ismételget a filmben számtalan alkalommal, hogy megmagyarázza, mi is okozta a „bajt”: „Tudja kérem, az úgy volt, hogy nekünk a barátaimmal az a szokásunk, hogy minden év december 31-én elmegyünk a fürdőbe!!!”
Számos generáció nőtt úgy fel, hogy nem csak megnézte a filmet december 31-én, hanem előtte valóban elment a fürdőbe! A film több hagyományt is teremtett. Na de mi lehet a titka?
A történet nagyon banális, de nagyon romantikus, és mindemellett még társadalomkritika is, ami 1975-ben, a brezsnyevi Szovjetunióban elég nagy teljesítmény volt egy vígjátéktól!
A főhős Zsenya, egy 36 éves orvos, aki szereti a nőket, de végre úgy dönt, hogy megállapodik, feleségül veszi barátnőjét. Készülnek a szilveszter estére, megbeszélik, hogy valami fontos el fog hangzani este a férfi részéről, a lány már nagyon boldog, várja a lánykérést.
A vőlegény-jelölt, szándékai komolyságát bizonyítandó elmeséli, hogy volt már ilyen helyzetben, amikor úgy gondolta, hogy meg fog nősülni, de a döntés előtt annyira megijedt, hogy mostantól minden nap a nő „képét” kell majd néznie, hogy ijedtében meg sem állt Leningrádig. De ez most nem olyan, bizonygatja szerelmének, ő megkomolyodott. Most van egy kis dolga, mondja, de este találkoznak, és megünneplik az év utolsó napját együtt.
Ekkor elmegy a fürdőbe, mert ugye tudjuk, ez a barátaival egy hagyomány már, és ott sikerül úgy megünnepelnie a négy férfinak a közelgő esküvőt, hogy a végére „elfelejtik”, kinek kellene elérnie az esti leningrádi gépet...
Ketten elalszanak, ketten meg közben eldöntik, hogy a két alvó közül ki az, aki Leningrádba kell, hogy jusson, és bizony Zsenyára esik a választásuk, a másik barátjuk helyett!
A főhős teljesen részegen meg is érkezik Leningrádba, közben tanúi lehetünk a szovjet szocialista erkölcsi törvények egyikének: egy részeg embernek mindenki ismeretlenül is segít! Zsenyát felteszik a gépre, majd leveszik onnan, kivonszolják a reptérről, ott nagy nehezen beszáll egy taxiba, és kinyögi a saját címét.
A moszkvai lakcímével megérkezik Leningrád ugyanolyan nevű utcájába, ott egy ugyanolyan lakótelep áll, ugyanazzal a háztípussal, és azzal a lépcsőházzal, mint a fővárosban. Amikor felér a saját lakásának hitt lakáshoz, még a kulcs is nyitja az ajtót, és a bútorok is hasonlóak, persze még rendetlenség is van, mint nála, mert ő is, ahogy ennek a lakásnak a tulajdonosa is, éppen a napokban költözött be új otthonába. „Érdekes” és „véletlen” egybeesések ezek az egyenlősítő, és szabványosító Szovjetunióban, ahol a fő cél a szovjet „embertípus” kialakítása volt.
Innen már jön a romantika, meg a vígjáték: doktorunk lefekszik a kanapéra, de alig alszik egy kicsit, megjön Nágya, a lakás tulajdonosa, aki szintén harmincas, tanárnő, és még hajadon!
Szép lassan kiderül, hogy mi történt, mindketten igazat állítanak a címüket illetően, csak két különböző városról beszélnek...
Zsenya lassan kijózanodik, Nágya öregedő –de komoly állást betöltő- vőlegénye megérkezik többször is, de mindig elrohan, mert a tanárnő nem hajlandó kitenni a fagyra az idegent, aki ugye a szilveszter éjszaka miatt nem tud azonnal hazautazni, reggelig kell várnia. Az éjszakát végig beszélgetik, énekelgetik, kiderül, hogy mindketten félnek a magánytól, és nem igazán szerelemből döntöttek a párjaik mellett, hanem mert kellene már család mindkettőjük életébe.
Reggel hazarepül a főhős, de mire végre elaludna a saját ágyában, megérkezik Nágya, és boldog a vég! Megtalálták az igazit, jöhet az életreszóló boldogság! Hisszük mi, nézők!
Nágyát egy lengyel színésznő, Barbara Brilszka alakítja, aki ezzel a filmmel egy csapásra nagyon népszerű, és elismert lett a Szovjetunióban. A kort jellemzi az, ami ezután következett: a szovjet siker hatására a saját hazájában, Lengyelországban „munkanélkülivé” vált. Nem kapott szerepeket, viszont többször megfenyegették.
A filmben elhangzó dalok is népszerűvé váltak azonnal, és önálló életet kezdtek. A főhősnő énekszinkronhangja az akkor még csak 26 éves kezdő énekesnő, Alla Pugacsova lett, aki ezt követően az egyik legismertebb és legelismertebb orosz énekesnővé vált.
A film évtizedek óta tartó töretlen sikerén felbuzdulva 2007-ben elkészítették a folytatást, ami szinte ugyanez a történet, de egy nagy svédcsavarral!
Az elején kiderül, hogy hiába volt a nézők optimizmusa, a szerelemből nem lett házasság, Nágya mégis csak hazautazott Leningrádba, és feleségül ment Ippolithoz, a komoly és megbízható „elvtárshoz”. Született egy lányuk, akinek van egy nagyon komoly udvarlója, és hogy ne maradjon ki a társadalomkritika most sem, az udvarló mai, modern, orosz üzletember hatalmas autóval, a legdrágább divatházak ruháiban, és telefonhallgatóval meg mikrofonnal a fején, amibe a legdrámaibb párbeszédek közepén elkezd egészen másról beszélni, ha éppen hívja valaki.
Ezzel teljesen komikussá és hihetetlenné teszi a jelenetet, de mai korunkra nagyon jellemzővé is, amikor sorsszerű szerelmi párbeszédekben egyszer csak megszólal így: „Nahát! Szervusz! Mi a helyzet? Igen, rendben van!”...
Most is megérkezik egy moszkvai részeg, aki azt hiszi, otthon van. Természetesen ez a doktor fia, ki is lehetne más, aki ugyanolyan bohém ellenpontja a „komoly” üzletembernek, ahogy apja volt egykoron a „karót nyelt” elvtársnak.
Megérkeznek a „szülők” is, ugyanazok a színészek a filmben, mint 1975-ben, ez is nagyon érdekessé teszi a folytatást.
Hogy hogyan fejeződik be a történet, azt nem tudom, de el sem árulnám, hátha egyszer hozzánk is eljut a film...
Kellemes őszi napot kívánok mindenkinek!
Zsófi
P.S. Itt lehet meghallgatni a két főszereplő előadásában a film legszebb dalait.
https://www.youtube.com/watch?v=WYXYHhjRbY8&NR=1
https://www.youtube.com/watch?v=plhuFzMDN-U&feature=results_main&playnext=1&list=PLDC60850E58BACC2B
https://www.youtube.com/watch?v=yvgCUZOXY-A&feature=related