Biztos sokan hallottátok már ezt a jó tanácsot  - akkor szokták elsütni, amikor egy fiatal felnőtt épp eldönteni készül, hogy milyen messzire telepedjen le a szüleitől. Lássuk, miért fontos ez a tanács!

Zsófi tegnapi cikke az anya-lánya kapcsolatot elemezte (kerjtanacsot.blog.hu/2011/09/28/nok_anyak_lanyok), én pedig találtam egy érdekes cikket egy ide vonatkozó kutatásról.

A Michigani Egyetem vezető pszichológusa, Kira S. Birditt a szülők és felnőtt gyermekeik közti súrlódásokat vizsgálta. 474 szülőt vizsgáltak, és az ő önálló életet élő gyermekeiket – vizsgálati feltétel volt, hogy maximum 80 kilométeres távolságra éljenek a szüleiktől. (Ez szerintetek még papucsos távolság?)

Az eredmények azt mutatták: a legtöbb esetben a szülők negatívabbnak ítélték meg a kapcsolatot, mint a gyerekek! Ezen belül pedig a lányos szülők sokkal rosszabbnak ítélték meg a felnőtt lányaikhoz fűződő kapcsolatot, mint a fiús szülők a fiakkal való viszonyt. Emellett a felnőtt gyerekek (fiú és lánygyermekek egyaránt) az anyjukhoz fűződő viszont rosszabbnak ítélték meg, mint az apjukkal való kapcsolatukat.

A legtöbb konfliktus abból adódott, ha a két generáció életvitele és életfelfogása gyökeresen eltért egymástól, vagy ha a szülők kéretlen jótanácsaikkal folyton bele akartak avatkozni a gyermekeik életébe.

Ezért persze leginkább a gyerekek orroltak meg a szüleikre… És elsősorban a lányok, az anyai beavatkozásra!

A szülők legtöbbször akkor ítélték meg „problémásnak” a felnőtt gyerekeikhez fűződő kapcsolatukat, ha elégedetlenek voltak a gyerek karrierjével, pénzügyi függetlenségével, családi állapotával…

További fontos konfliktus-forrás a látogatások gyakorisága… A szülők keveslik a figyelmet, amelyet a felnőtt gyerekeik rájuk fordítanak. Ezen kívül vitákat eredményez, hogy a gyerekek kommunikációs stílusa eltér a szülőkétől. A gyereknevelés elvi kérdései és gyakorlata – nem meglepő! – komoly vita-forrásnak bizonyult.

Furcsa módon a feszültségek nem szűntek, sőt – erősödtek, ahogy a gyerekek egyre idősebbek lettek! Pedig azt hinné az ember, hogy idővel a szülők elfogadják, hogy felnőttünk, és kisimulnak a meglévő ellentétek! De sajnos nem így van.

Márpedig ezek nem kis problémák. Ugyanez a kutató egy másik vizsgálattal azt is kimutatta: a szülők mentális egészségi állapotát nagy mértékben befolyásolják a felnőtt gyerekeik. Ha csak egy olyan gyermekük is van, akinek szerintük rendezetlen a magánélete, az életmódja – az bizony negatívan hat a szőlők stressz-hormon szintjére, és ezáltal az egészségére! Még akkor is, ha a többi gyerekük sikeres, és olyan életet él, amellyel a szülei elégedettek.

És még egy nagyon fontos kutatási eredmény: ha a szülők és felnőtt gyermekeik nem foglalkoznak a problémák megoldásával, hanem a szőnyeg alá söprik azokat – az hosszú távon kiélezi a konfliktusokat! Minél nagyobb és minél régebbi a konfliktus, annál kevésbé valószínű, hogy meg tudják oldani felek…

Az viszont kifejezetten jó hír, hogy a kutatási eredmények szerint a legtöbb esetben mind a szülők, mind utódaik megpróbálják figyelembe venni a másik fél szempontjait, megérteni a másik eltérő felfogását a vitás kérdésről. Egyszóval: többnyire mind a szülők, mint a felnőtt gyerekeik tudatában vannak annak, hogy milyen fontos rendbetenni a kapcsolataikat!

Nóra