Tavaly írtam arról, hogy Mikulás, vagy Télapó! Mi a történelmi, tradicionális, vallási és politikai különbség a két öregúr között! http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/12/03/mikulas_es_telapo
Egyéb különbség is van Mikulás és Mikulás közt, nem csak azok, amelyeket tavaly már felsoroltam...
Nagyon lényeges a probléma elemzésénél annak a ténynek a figyelembe vétele, hogy milyen korú gyerek várja az öreg Mikulást. Minden életkorban mások az igények és elképzelések december hatodikán.
A kicsi gyerek még úgy képzeli, hogy Mikulás hatalma korlátlan, mindenre képes. Ugye az embernek még ebben a korban nem tűnik fel, hogy egy idős úriember hogyan képes minden ajtón és ablakon átmenni, hogyan tud hó nélkül is szánkózni, és hogyan tud kéményekből alászállni.
Az a fontos, hogy tud, és kész! A „know-how” nem, csak az az érdekes, hogy eljusson az ajándék minden jó gyerekhez!
Az sem tűnik fel a kicsiknek ilyenkor, hogy december hatodikán hirtelen megcsappan a rossz gyerekek száma, még az állandóan a sarokban álló Pistikét is kihívja név szerint a Mikulás bácsi az óvodában a csomagjáért.
A kicsit nagyobbak már eljutnak ideológiai fejlődésüknek arra a pontjára, hogy észrevegyék: van az igazi Mikulás, de mivel nagyon sok a munka, ezért besegítenek neki nem igazi Mikulások is, akiknek az óvoda fűtőjéhez hasonló órájuk van, vagy megegyezik a cipőjük a testnevelő tanáréval...vannak véletlen egybeesések!
Ebben az időszakban fogalmazódnak meg az ehhez hasonló kérdések, amit nekem tett fel hatéves fiam pár napja: „Anya! A Mikulás is volt egyszer gyerek?”
Azok a párbeszédek is érdekesek, amelyeket kisebb és nagyobb gyerekek folytatnak a témában. Bevásárolni mentem a gyerekeimmel, amikor a bevásárlóközpontban megláttak egy Mikulást! 12 éves lányom alaposan megnézte, majd megállapította: „Nahát, nézzétek! A Mikulás kért magának egy szép sportcipőt a Mikulástól!”
Odanéztünk, és valóban! A Mikulás nagyon trendi módon egy klassz sportcipőben volt. Hatéves gyermekemnek ezen semmi csodálkoznivaló nem volt.
Aztán szép lassan megnő a gyerek, és elmúlik a csoda. Egyszer eljön az igazság pillanata, de minél később, annál jobb! Sajnos az ember az élete „nagyobb” részét úgy éli le, hogy tudja, ingyen ajándék pedig nincs! Mindennek meg kell fizetni az árát!
Ehhez igazodva változnak az igények, és átalakulnak a kívánságok. Pár napja találtam egy Mikuláshoz írt levelet az interneten, ez volt benne:
„Kedves Mikulás! Én szeretnék kérni tőled egy nagy, kövér bankszámlát, és egy sovány testet! De kérlek szépen, ne keverd össze a kettőt, ahogy tavaly tetted!”
Bizony felnőtt korában az ember már realista, és „kevéssel” is beéri, nem olyan telhetetlen, mint gyerekként...
Kívánok nektek vidám Mikulást, és a Miklósoknak meg boldog névnapot!
Zsófi
Minden családnak vannak jó sztorijai arról, hogyan jött rá egyik vagy másik gyerek a Mikulás titkára… Nálunk a Mikulásban még nagyon hinni akaró (akkor negyedikes) unokaöcsém bemondása a nyerő (Zsófi tavalyi Mikulás-cikkénél is leírtam már kommentben): „Képzeljétek, azok a hülye ötödikesek azt hiszik, hogy NINCS Mikulás!”…
Tegnap a kisebbik, hatéves fiam ovijába látogatott el a Mikulás. Sajnos a kisfiam szeme már nyiladozik, és azonnal kiszúrta, hogy a Mikulás szakálla műanyagból van… Tapasztalatom szerint azok a gyerekek, akiknek a fejében még fel sem merül, hogy itt valami turpisság lehet, nem is keresik az árulkodó jeleket! De ha egy gyerekben egyszer már felmerült a kétség, akkor egyre több apróságot fog észrevenni. Innentől fogva a szülőknek már egyre nehezebb lesz trükközni, egyre nagyobb kihívás fenntartani az illúziókat!
Pedig az illúziók szerintem is nagyon fontosak. A csodavárás része az adventi időszaknak, a magyar gyerekek pedig nagyon szerencsések, hogy december 6-án még ez – az angolszász kultúrkörben például hiányzó – alkalom is adódik a meglepetésre!
Nálunk a cipőpucolás, ablakba készítés „kötelező”, de még számos apró dologgal teremtünk hangulatot. A gyerekek rajzolnak a Mikulásnak, ezt este kikészítik az asztalra – egy tányérka sütemény, és egy bögre tej mellé.
Lefekvéskor mindig ugyanabból a könyvből mesélek december 5-én este: egy szép, Norman Rockwell-stílusában illusztrált mesét arról, hogy Peti felébred, amikor a Mikulás megérkezik a kéményen át, de nem tudja, álom-e, vagy valóság… Nagyon szeretik a gyerekeim, ez a mese is hozzá tartozik számukra a várakozáshoz.
Reggel aztán az első dolguk szaladni a kikészített lábbelikhez! Abból is lehet tudni, hogy TÉNYLEG a Mikulás hozza a csizmákba az ajándékot, hogy a sütibe mindig belekóstol, a tejet megissza, és a rajzokat magával viszi! Pár szem szaloncukrot mindig elpotyogtat a lakásban.
A kilenc éves nagyfiam is nagyon szeret hinni benne – megbeszéltük pár napja, hogy szerinte minden Mikulás, akiket a bevásárlóközpontokban látni, „hamisítvány”… De aki az iskolába jön, meg aki itthonra hozza, az az igazi, lappföldi Mikulás!
Cikkünk illusztrációjának egy nagyon szellemes Norman Rockwell-rajzot választottam. De biztosíthatlak benneteket róla: az én gyerekeimet nem érheti ilyen kellemetlen meglepetés, mint a képen látható kisfiút – hiszen hozzánk AZ IGAZI Mikulás jár!
Nóra
