Azt, hogy a szó elszáll, de az írás megmarad, az első bölcsességek között tanulja meg az ember gyerekkorában, mégsem tudja ezt mindenki, aki írásban rögzíti gondolatait.

Blogbotrány lett ebből pár nappal ezelőtt. Egy bank vezető jogtanácsosa "vicceskedve" üzente meg kedvesének, hogy most jött el az ő ideje, és "bosszút fog állni" a "Beugróért". (Azok kedvéért mondom, akik nem ismernék ezt a címet, hogy ez egy olyan műsor, ahol néhány színész helyzetgyakorlatokat játszik el.) Bosszút azért tud állni, írta a bankos "nagyokos", mert hozzá került "RP" végtörlesztési ügye, ami "problémás".

Egyéb sem kellett a sajtó éber munkatársainak, és azonnal országos hírt faragtak ebből a kis "tréfás" üzenetből, amit a bankár kedvese "közkinccsé" tett a blogjában.

A nő -most egyéb jelzőket egyelőre mellőzök!- még véleményezte is a kapott infót, hogy: "így mennek a dolgok, ha az ember fiúja egy hazai nagy banknál vezető jogtanácsos."

Na most erre a kommentre semmi szükség nem volt, mert mindenki tudja, hogyan mennek az "ilyen dolgok", ha az ember nincs tisztában a szakmája által megkövetelt morális minimummal. 

Rudolf Péterről, aki a pénzügyi nehézségekkel bíró "beugrós", most végre kiderült, hogy ő sem borít ki milliókat egykönnyen, van hitele, de szabadulni szeretne tőle, ahogy sokmillióan még kis hazánkban. Tehát mi következik ebből? Rudolf Péter legalább annyira tiszteletreméltó emberként, mint művészként.

Azt, hogy művészként miért szeretjük és tiszteljük, nem kell magyarázni, tudjuk, amióta megláttuk csetlő-botló gátlásos nagykamaszként a "Csa-csa-csa" című filben, Szerencsés Dánielként, vagy mint Jani, a "Jób lázadása" című filmben.

Eddig is tudtuk, hogy "normális" tudott maradni híres színészként is: rendezett és példaértékű kapcsolatban él már régóta feleségével, Nagy-Kálózy Eszter színművésznővel. Három gyermekük van.

Most már azt is tudjuk, ha eddig nem tudtuk volna, hogy a tehetséges, ismert és elismert színész is "csak" ember, éppen olyan hétköznapi problémákkal, mint bárki más.

Azt viszont most tudtuk meg biztosan, ha idáig sejtettük csak, hogy nagyvonalú és nagylelkű ember Rudolf Péter. Annak ellenére, hogy ilyen kellemetlen és megalázó szituációba került a pletykás és etikátlan, de még dilettánsnak is nevezhető jogtanácsos miatt, mégsem szerette volna kirúgatni a banki alkalmazottat, akit természetesen nem is kellett kirúgni, mert levonva a tanulságokat, távozott önszántából. Ez volt a "minimum", amit ebben a helyzetben tehetett.   

Azt gondolom, ez az ember -és reménykedjünk abban, hogy még sok másik is!- megtanulta egy életre, hogy nem elég a sikerhez az, hogy:

1.legyen az ember egy nagy banknál vezető jogtanácsos,

2.legyen "humorérzéke",

3.és legyen hozzá nője is.

Mindehhez még kell, hogy legyen:

1.erkölcsi érzéke,

2.jóindulatú és intelligens hozzáállása,

3.valamint szerénysége.

Persze az sem árt, ha ismeri a pozíciója által megkövetelt "játékszabályokat" is.

Ha ez a sok feltétel együtt mind megvan, akkor a legfontosabbat se felejtsük el:

Ne csak mellben, de fejben is legyen "erős" az ember nője!!!

Zsófi