Néhány napja megint „érdekes” "mélyinterjúba" szaladtam az egyik TV-csatornán. Szerencsére a félórából csak az utolsó 15 perc jutott nekem, de elég is volt bőven...

Egy újságíró „fenegyerek” beszélt önmagáról egy műsorban, aminek az a bevallott célja, hogy jobban megismerjük a sztárban "megbújó" embert...

Az interjúból kiderült, hogy az élete szakmailag és magánéletileg is kitűnő, olyan jó, hogy ettől már jobb nem is lehet. Mindig sejtettem bizonyos jelekből kiindulva, hogy az illető nem küzd kisebbrendűségi komplexussal, de most világossá is vált ez teljesen.

Ahogy szép pesties kifejezéssel mondanák: elég nagy arca van. Ami engem zavar, az nem az, hogy tisztában van a saját képességeivel, ha van neki ilyen, hanem az, ahogy ezt tálalja a közönség felé.

A beszélgetés azon részében, amit én elcsíptem, egyfolytában a család volt a téma. Nem tartom egy pozitív jelenségnek azt, amikor "nőfaló" férfiak elkezdenek őszülni, berezelnek, és akkor hirtelen mintaapává válnak. De ez még legyen az ő dolguk!

Hozzátartozik a képhez az is, hogy az elmúlt húsz évben a nyilatkozóval kapcsolatban leginkább csak a nőügyeket emlegette a média. Ebből a folyamatból nem az "jött le" a szemlélődő számára, hogy ő egy ellenállhatatlan férfi, hanem inkább az, hogy egy hosszú kamaszkort megélt ifjú, aki nem bír felnőni, esetleg felelősségteljes és kötődésre is képes szerelmi életet élni.

Amikor szóba került a párkapcsolata, ami nem házasság természetesen, és a kislánya, aki már 4 év körül van, akkor kezdett csak igazán nagy hülyeségeket beszélni híresemberünk.

A kérdező megkérdezte tőle, hogy megváltozott-e a párja, amikor anya lett. Feltehetően arra célzott a kérdező, hogy a hölgy, aki ugyancsak újságíró, maga nyilatkozta korábban: már nem remélte, hogy gyereke fog születni. Exférjével évekig próbálkoztak, éppen ezért elég váratlan fordulatként érte, hogy gyereke lesz.

Na most egy ilyen helyzetben, amikor közel negyven évesen egy nő -sok év reménytelen várakozás után- mégis anya lesz, hogyne változna meg! Örül, mint majom a farkának, vagy még attól is jobban.

A kérdezett erre így reagált: egy kicsit az elején megváltozott, mert nem volt tapasztalata, de aztán nagyon gyorsan újra a "régi" tudott lenni.

Kérdem én, mi az, hogy hamar a "régi" tudott lenni. Erőtlenül még a kérdező is próbálkozott, hogy azért az anyaság általában egy életre megváltoztatja a
nőnél a fontossági sorrendet, de fenegyerek nem adta meg magát egykönnyen. Közölte, ő nem is választotta volna a nőt, ha azt gondolta volna róla, hogy olyan nő, aki
teljesen megváltozik az anyaság hatására: ha ő Bécsbe, vagy akárhová akart kiugrani, akkor ment vele a nő szó nélkül.

Nincs ebben semmi rossz, menjen egy pár, ha van, aki vigyáz a kicsire, de az előadás -fellengzős- módja volt szerintem ellenszenvesen lekezelő.

A végén valami okos dologgal akarta lezárni a párkapcsolati témát, és ezt mondta, nem szó szerint idézve természetesen:

„Nem is olyan nő a párom, aki melegítőben enné a szalonnát, amikor hazaérek! Engem kisminkelve vár otthon, de ha nem így lenne, akkor szólnék is neki ezért. Azt gondolom,
azt is jól tettem, hogy most van csak gyerekem, nem húsz évvel ezelőtt, mert a
haverjaim zömének van egy tizen-, vagy huszonéves gyereke az első feleségtől,
és most egy hasonló korú az enyémmel, a másodiktól. Na én ezt kihagytam!”- tette hozzá
cinikus vigyorral a képén.

Szerintem nők ezreinek vívta ki a „szimpátiáját” ezzel a végszóval! Mit is mondott tulajdonképpen, amiről fogalma nem volt, hogy mondja?

Milyen kapcsolat az, amelyikben nem lehet otthon akár melegítőben egy nő, ha neki úgy jó, és nem ehet szalonnát, ha ahhoz van kedve. Ha arra célzott, hogy a felesége nem
bunkó, akkor nagyon sok melegítőnadrágos szalonnakedvelő nőt bunkózott le.
Ráadásul erre azért sem volt szüksége, mert a párja egy műsorvezető, tehát
valószínűleg nem csak az ő kedvéért nem zabál szalonnát állandóan, hanem azért sem,
mert a néhány hónapos babaszabadság után várta a műsorvezetői szék, és a nézők milliói.

Azt már meg sem említem, hogy a hölgy orvosdoktor is, tehát tudja, milyen káros hatásai vannak a rendszeres, melegítőben elkövetett szalonnazabálásnak az esztétikai hatásain túl, egészségügyi szempontból.

Még valami! Azt tartja a magyar közmondás, hogy: „Madarat tolláról,
embert barátjáról!”. Ha a barátai mind, egytől egyig lecserélték az „öregecskedő” feleséget meg a nagyocska gyereket, hogy újra eljátszhassák az „ifjú” férjet, és a „kispapát” negyvenen túl, akkor már minden érthető vele kapcsolatban is.

Ahol ilyen stílusban nyilatkoznak a "mértékadók", ott mit lehet még mondani a család, és az érzelmi biztonságot nyújtó tartós párkapcsolat fontosságáról?

Zsófi