"Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út,
Amelyen a régi babám elindult,
Régi babám térj vissza a hosszú utadról,
Emlékezz a tegnap esti szavadról.

Hosszú útról visszatérni nem lehet,
A szerelmet elfeledni nem lehet,
A szerelem szélesebb a tenger vizénél,
Árvább vagyok a lehulló levélnél.

Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Mert a harmat nem öntözi a tövét,
Szállj le, harmat, a kék ibolya gyönge tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre."

(népköltés)

Ibolya már túl volt a hamvas korszakán, de ettől még kítűnő állapotban volt. Rendszeresen járt edzésre, a kedvence a falmászás volt. Szerette a trendi dolgokat, és ez is az volt. A falat legszívesebben Etussal mászta, aki a legjobb barátnője volt, és nagy szerencséjére csak egy emelet választotta el őket egymástól.

Minden bánatukat és örömüket megosztották egymással, Ibolya legfőbb bizalmasa Etus lett az évek során. Igaz, már felnőttként találkoztak, és állítólag ilyenkor már nem köttetnek igaz barátságok, de Ibolya és Etus mégis rácáfolt erre a banális kijelentésre. Ők nagyon szerették egymást.

Mindketten magányosak voltak, de nem engedték át magukat az önsajnálatnak. Szoros heti programtervet készítettek minden hétre, a falmászás mellett számos egyéb teendőjük volt, és imádtak fodrászhoz járni, meg manikűrbe.

A manikűr is olyan közös pont volt az életükben, ami segített elmélyíteni a barátságukat. Etus mindig ezt mondta Amálkának, másik legjobb barátnőjének:

-Amálka! Aki ennyire figyel a körmére, mint Ibolya, az nem is lehet rossz ember! A világmindenség alapja az ápolt köröm. Na de tudod ezt, Te magad is. Tapasztalatból! - és valóban, Etus tudta ezt. Tapasztalatból.

Ibolyának más szórakozása is volt, mint a körömápolás. Például nagyon szerette nézegetni a drága bundáját, amit még az anyukájától örökölt.

Ibolya tudta, aki boldogulni akar az életben, annak szüksége van egy ápolt megjelenésre, egy drága bundára, és barátokra. A többi meg majd jön magától. És tényleg jött!

Gyakran volt olyan időszaka az életének, amikor hevesebbnél hevesebb udvarlók követték árnyékként, szinte menekülni kellett előlük. Ilyenkor mindig mondta neki Etus:

-Ibolya! Nem minden a szex! Neked egy olyan férfi kell, aki vigyáz rád és szeret. Akinek van lelke, és aki felvállal olyannak, amilyen vagy. Veled akarja majd leélni az egész életét, és veled akar megöregedni, mint a mesékben.

Ibolya hitt a mesékben, és hitte, hogy egyszer hozzá is eljön majd az "igazi".

Aztán elmúltak ezek a viharos időszakok, és jöttek az unalmas és szürke hétköznapok megint. Amikor Ibolya bundája nem tűnt annyira drágának, és a műkörme sem csillogot annyira, amennyire szerette volna.

Ilyenkor nem fiúzott, és a fiúk sem akartak pont vele csajozni, de Ibolyát ez cseppet sem zavarta. Biztos volt magában, és tudta, hamarosan megint el fog jönni az ő ideje.

Nőisége megélésének egy hasonlóan nehéz korszakában egyszer éppen az erkélyen ült, és fülelt. Figyelte a zajokat, a levegő rezgését, és közben elmerült a gondolataiban.

Ahogy így ücsörgött, egyszer csak gyönyörű énekszó ütötte meg a fülét. Szétnézett, és a mellettük álló ház hozzá legközelebb eső erkélyén meglátta Misit.

Misi arányos testfelépítésú, megnyerő megjelenésű szomszéd volt. A szeme tele volt érzelemmel, amitől Ibolya azonnal elájult. Nem látott életében soha ilyen szemeket azelőtt, és ha ez még nem lett volna elég, Misi az "óóóóó szóle míjó"-t énekelte kristálytisztán. Ez volt ám az igazi élmény! Ibolya átadta magát a dallamnak, hirtelen kiürült minden gondolat a fejéből, és érezte, hosszú idő óta először, hogy: szerelmes lett!

Már azt hitte, ez soha nem fog bekövetkezni. Azt hitte, teljesen kiégett, mert Etus mindig ezzel "bíztatta":

-Majd meglátod Ibolya, nem fog neked jót tenni, ha érzelmek nélkül cserélgeted a partnereidet, ki fogsz égni, és nem veszed majd észre, amikor tényleg eljön érted az IGAZI!

Etus megrögzött optimista volt, ellentétben Ibolyával, neki még csak néha sem voltak vad életszakaszai. A másik nemet a TV-ben, meg az utcán látta közelről, de mégis rendíthetetlenül hitt az "IGAZI" meséjében.

Amikor időnként kezdett elszakadni nála a cérna, akkor kitett a kisasztalra egy kiló pattogatott kukoricát, négy liter kólát, meg száz papírzsebkendőt, fejenként. Áthívta Ibolyát, és együtt védték meg magukat a teljes érzelmi elhiteltelenedéstől egy szirupos amerikai romantikus filmmel.vagy kettővel, esetleg hárommal.

Akkor unták meg ezt az időtöltést, amikor elfogyott a kukorica, és a kóla, de ez még így magában nem lett volna semminek sem az elrontója. Az igazi vég akkor köszöntött be, ha már a zsepi is elfogyott. Ilyenkor Ibolya és Etus adott egymásnak az utolsó könnycseppek fátylán át egy jóéjt puszit, és mindenki nyugovóra tért a saját álmaival.

Mihály betoppanásával az életükbe, az idő múlatásának ezen módja szép lassan kihalt. Nem volt rá igényük, mert már sokkal jobb szórakozást találtak. Ibolya és Etus minden nap kiült Ibolya erkélyére, és Misit hallgatták. Szerencsére ekkoriban éppen megfelelő volt az időjárás az ücsörgéshez, és Misi hangszálai is jól bírták.

A repertoár széles skálán mozgott, és mindig Misi kedvétől függött. A dalokból lehetett tudni, hogy Misinek éppen milyen kedve van.

Például, ha a Carmenből énekelt, optimista, életvidám volt, ha a Rigolettóból, akkor kissé szuicid. Népdalokat akkor énekelt, ha eszébe jutott Bartók és Kodály, meg hogy "csak tiszta forrásból", és "legyen a zene mindenkié".

Ha Misi udvarlós hangulatában volt, akkor viszont csak ABBA dalokat volt hajlandó énekelni. Neki ez volt a gyengéje, az ABBA. Nem tehetett róla, kissé régimódi ízlésról tanúskodott ez a szokása, de Misi vállalta, hogy régimódi. Romantikázni is szeretett, akkor jöttek az olasz dallamok.

Pár hét műélvezet után Ibolya biztos volt abban, hogy Misi időközben valamikor észrevette őket a szomszéd erkélyről. Hogy mikor, azt - bár próbálták kitalálni, de - nem tudták eldönteni Etussal. Azt látták, hogy Misit először csak nem zavarta a spontán kialakult közönsége, később figyelni kezdte, hogy van-e társasága a szomszédból, végül már egyenesen nekik énekelt.

Szépek voltak ezek a nyugodt, napfényes, zenés délutánok. Ibolya érezte, hogy most a hangsúly az érzelmeken van. Napról napra egyre közelebb érezte magához Misit, akit két erkélykorlát választott csak el tőle. Tudta, már nem fogja sokáig bírni, kell neki Misi! Nem várhatta meg, hogy valaki más csapjon le Mihályra, ha győzni akart, cselekednie kellett. Erre is eljött a megfelelő pillanat.

A következő zenehallgatás során Ibolya hirtelen rádöbbent, hogy a szomszéd erkély tulajdonképpen nagyon közel van, és azon kezdett el csodálkozni, hogy ezt eddig miért nem vette még észre. Nagyon ruganyos volt, köszönhetően a falmászásnak, gondolt egy merészet, és lépett. Pontosabban átlépett! Átlépte végre vágyai határát és saját korlátjait, meg az erkélyét.

Egy pillanat alatt ott állt Misi előtt, akibe hirtelen beleszorult a szusz. Ibolya nem gondolta volna, hogy Misi meg fog ijedni a lehetőségtől, hiszen hetek óta csak Ibolyának énekelt, és a tekintetével szinte kérlelte, hogy Ibolya lépjen elsőként.

Állt Mihály előtt, és boldog volt, de ez a boldogság csak pillanatokig tartott. Ibolya lassacskán kezdte megérteni a szomorú valóságot. Ez a herceg sem volt különb, mint a többi, és tulajdonképpen ő hetek óta egy elképzelt álomvilágban élt.

Most nyilallt bele a felismerés, hogy Misi is csak olyan, mint a többi. Ha teljes életnagyságában áll előtte egy nőstény, már fél. Fél, és nem képes felismerni, hogy éppen ezzel pecsételi meg a sorsát. Legalább ha egy kicsi bátorságot és bizalmat látna a szemeiben Ibolya, egészen más érzések kerítenék hatalmukba. de így, hogy ezeknek nyomát sem látja, nincs haboznivalója.

Gondolkoznia sem kellett kettejük szépreményű közös jövőjéről. Az ítélet megszületett benne, Ibolya gyors volt, és kíméletes. Ahogy jött, úgy távozott, nyom nélkül, és gyorsan.

Visszaült Etus mellé az erkélyen. Etus már órák óta kizárta a külvilágot egy romantikus regény kedvéért. Most vette észre, hogy a barátnője valahol járt.

-Ibolya! Hová ugrottál el?  - kérdezte. A kérdéssel egyidőben meglátta Ibolya száján az egyedüli bűnjelet, amiből azonnal tudni lehetett, hogy mi történt. -Misi? - kérdezte döbbenten.

Ekkor már az egész ház hangos volt a szomszéd erkélyen síránkozó nagymama kiabálásától:

-Misikém, hol vagy? Gyere elő! Ne menj el ! Nem szoktál Te ilyet csinálni ! Jaj, aranyom, csak nem esett valami bajod ? - és ekkor a nagymama észrevette a lehető legtragikusabb dolgot, amit csak ebben a helyzetben észrevehetett. Meglátott a nyitott kalitka ajtaján néhány tollfoszlányt, és pár csepp vért. Ezt már nem bírta tovább, és összeomlott.

Etus csendben szemlélte a szomszéd erkélyen kibontakozó eseményeket, és nagyon sajnálta a nagymamát, de Ibolya a barátnője volt. Bár Misivel szimpatizált korábban, de Ibolya érzéseit és tettének okait megértette, és elfogadta.

Etus tisztában volt azzal, hogyha Ibolyára rájön a vadászösztön, semmi nem állhatja útját, még a szerelem sem. Tudta jól, hogy Ibolya soha nem lesz képes a Misi iránt érzett szerelmet elfelejteni, mert a szerelmet elfeledni nem lehet. Ezt pont Misitől tudták, aki gyakran énekelte ezt, mert ez a dal volt a kedvence.

Etus viszont abban is biztos volt, hogy Misi megérdemelte a sorsát. Ibolyának egy erős, és bátor hímre van szüksége, nem pedig macskajancsikra. Egy igazi férfi kell neki, aki soha, egy pillanatra sem ijed meg semmitől, és főleg nem Ibolyától.

-Ibolya ! Töröld le a szádat ! -szólalt meg ellentmondást nem tűrő hangon Etus.

Ekkor egy csilingelő női hang szólalt meg az erkélyajtó mögül:

-Szépségeim, cicukáim, gyertek csak be, itt a finom uzsonna!

A két lány összenézett, és a jól megérdemelt munka örömével elindultak befelé!

Zsófi