Az elmúlt napokban sok időt kellett autóban ülve töltenem. Szerencsére a Kossuth rádió műsora annyira jó, hogy egyszer sem unatkoztam! Sőt! Minden alkalommal találtam valami jó témát a hallottakban, amivel érdemes lenne a saját szemszögünkből tovább foglalkozni.

Az egyik a Hungária együttes történetét feldolgozó riportműsor, ha jól emlékszem, „A Metro klubtól a Szigetig” címmel.

A műsor kezdetén még azokat a korszakokat taglalták, amelyekről nekem nincsenek személyes emlékeim, de hamarosan elérkeztek a hetvenes évek legvégének eseményeihez – és ez már az én kora-kamaszkoromról is szólt.

Ha jól emlékszem, 1979-ben történt, hogy Fenyő Miklós elhatározta: valami gyökeres megújulásra van szükség a zenekarában! Felvette Novai Gábort basszusgitárosnak, női énekesnek pedig Dolly-t. De a változás nem egyik napról a másikra, és nem ötletszerűen zajlott! Két hónapig tartott a „szülés” – minden reggel leültek együtt, és ötleteltek, nem csak zeneileg találták ki az új irányt, hanem aprólékosan megtervezték egyenként a tagok megjelenését, hajviseletét, öltözködését, a szemüvegeket, a rágózást, az imidzset.

A példa sem légből kapott volt: Fenyő valódi élményei alapján akarták felidézni az ötvenes-hatvanas évek amerikai rock-and-roll életérzését, Fenyő ugyanis 1956 és 1967 között Amerikában élt a szüleivel, disszidensként.

A legtöbb akkori magyar együttessel ellentétben ők addigra már jártak Nyugat-Németországba is koncertezni, sőt, lemezt kiadni is! Így volt tapasztalatuk profizmusból, menedzsmentből is.

A végeredmény leírhatatlan! Megszületett az a Hungária-hangzás és közeg, ami meghatározta az én felnőtté válásom korszakát. Az 1981-es Hotel Mentolra tviszteltem és rokiztam életem első házibulijain, ha nem is rögtön a megjelenésének évében, de a rákövetkező 2-3 évben.

Kamasznak lenni pedig nagyon jó, az ember soha többé nem lesz az életben annyira vibráló, magas hőfokon égő ember, mint akkor, amikor ráérez a felnőtt lét izgalmaira, a másik nem közelségére… Úgyhogy ha bármikor felcsendül a „Micsoda buli”, vagy bármelyik másik, a nyolcvanas évek első éveiből származó Hungária-szám, én azonnal átélem ezt az élményt, felidéződik bennem az a korszak.

Jó volt megtudni a rádióműsorból, hogy mennyire tudatosan felépített, és mégsem művi – hanem Fenyő személyes életére, saját kamaszkorára építő zene volt ez. Talán épp ezért talált el akkor minket, nyolcvanas évekbeli kamaszokat!

Itt hallgathatjátok meg a rádióműsort (a 18:04-től kezdődő műsor): hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-02-04

Ez pedig a Micsoda buli: www.youtube.com/watch

Nóra