Nagyobbik kisfiamat baleset érte, amikor legutoljára a barátaival focizott. Szerencsére nem lett komoly baja, de be kellett gipszelni három hétre a jobb kezét. Néhány iskolában -gipsszel- eltöltött nap után elém állt gyermekem, és ezt mondta: "Anya, nagyon meg fogsz lepődni, de elmesélem, melyik tanár hogyan reagált a gipszre.
A földrajztanár (ez általános reakció!): "Legközelebb vigyázz magadra!"
Az osztályfőnök, aki némettanár egyben, és nagyon szigorú: "Jaj, most nehéz lesz ám megírni a sok évvégi dolgozatot!"
Történelemtanár: "...és ez mikor történt?"
Biológiatanár: "...melyik csont van eltörve?"
A hittantanár aggódott, és segíteni próbált tanácsokkal, hogyan lehet elkerülni a hasonló eseteket.
Az állandóan a számítógépet bűvölő matematika-számítástechnika szakos fiatal tanár bácsi pedig megtanította a fiamat egy örök bölcsességre!: "A foci olyan hobbi, amit csak a TV előtt ülve kell művelni!"
Most már ezt is tudjuk, meg azt is, hogy nem hiába lesz valakiből az, ami. Nem véletlenül választja ezt vagy azt a szakot az egyetemen a jövő pedagógus generációja.
Szép estét kívánok!
Zsófi