Észrevétlenül történt, én legalábbis nem vettem észre akkoriban, amikor elkészült az új Kopaszi gát. Pontosabban nem a gát újult meg, hanem a gáton található létesítmények.
A területet az 1838-as árvíz után kezdték átalakítani árvízvédelmi, a folyószabályozást elősegítő céllal. Az első változást a Gellért-hegytől délre húzódó töltéspart megépítése okozta, amellyel kihasították a tölcsérszerűen kiszélesedő Dunából a Lágymányosi tó öblét. 1870-ben épült meg az ún. Kopaszi párhuzammű, amelynek az összekötő vasúti híd alatt létesült medencéjét téli kikötővé kívánták berendezni.
Az előbb Lágymányosi tóként, majd öbölként létező térség a városrész kedvelt strandoló, úszó, sporthorgász és evezős terepe lett. Ez a szerep a II. világháborút követően is fennmaradt, majd az 1950-es évektől a nagyszabású beépítések során területe csökkent. Az évtizedekig itt üzemelő vendéglátó, sportolást és kikapcsolódást szolgáló létesítmények állapota a rendszerváltás után folyamatosan romlott.
2006-ban azonban néhány zűrzavaros tranzakció eredményeképpen megváltozott a helyzet (erről ebben az Index-cikkben olvashattok: index.hu/belfold/kopsold0711/). Eredetileg vízi vidámparkot, luxus lakóházakat, éttermeket ígértek a Kopaszi gátra - én nagyon örülök, hogy nem ez lett belőle. Sokkal nagyobb szüksége volt a városrésznek arra, ami lett: sok-sok zöld területre, sétára, biciklizésre, piknikezésre alkalmas, rendezett és kulturált térségre a Duna partján!
Amikor odaértünk, a férjem megjegyezte, Lisszabon egyik leghangulatosabb részén, a Santo Amaro dokkban épült étteremsor volt pont ilyen stílusú - ami nyilván nem véletlen: hiszen a viszontagságok után portugál befektetők valósították meg a Kopaszi gát mostani állapotát. Nappal igazi gyerekparadicsom: a Duna-part önmagában is izgalmas, vízbe lógó fákkal, homokos-kavicsos parttal, de a sétány menti sok jó füves terület, a játszótér, a játszóház, a sok finom étel (főtt kukorica, lángos, palacsinta...) még fokozza a hatást - és képzeljük el mindezt sokkal kulturáltabb megvalósításban, mint pl. a Római-parton, a város túlsó végén.
Este pedig semmi nem tudja felülmúlni a vízparti kis éttermek sorát, ebben biztos vagyok - még nem voltunk, de nagyon hamarosan elmegyünk oda egy vacsorára, esti korzózásra!
Nem csoda, hogy az utóbbi pár hónapban nagyon sok barátom szervezett oda programot, ma pedig a fiam osztálya kerékpáros túra keretében piknikezett a gáton. Annyira jól éreztük magunkat, hogy alig akart hazaindulni a társaság. Ajánlom nektek is, hogy mielőbb menjetek ki a gátra!
Addig is itt tehettek virtuális sétát a Kopaszin: virtualis-seta.hu/budapest/kopaszi-gat
Nóra
