Szinte hihetetlen, hogy az ország egyik legnagyobb sármőre a héten betöltötte a 91. életévét! Véletlen egybeesés, hogy hosszú idő óta először pont a születésnapján néztem egyik legendás szerepében: az Egri csillagokban. A fiam most tanulja a török hódoltság korát, és az órán közösen megnézték a filmet. Gyerekkorom egyik nagy kedvence volt - nagy örömmel néztem vele újra itthon, együtt a családdal! Jumurdzsák szerepében Bárdy György maga a megtestesült gonosz - és ráadásul milyen jóképű! Utána is kerestem az életrajzának - így tudtam meg, hogy 1921. május 26-án született, tehát az Egri csillagok idején már 47 éves volt. Filmes karrierje jóval hamarabb, 1947-ben, a Valahol Európában csendőrtisztjének eljátszásával kezdődött. Még korábban, kispesti gyerekszínjátszókörben lépett először színpadra. Itt fedezte fel Várkonyi Zoltán is.

1945-ben a Magyar Színháznál dolgozott. 1945–1946 között a Művész Színház tagja volt. 1946–1949 között a Vígszínházban lépett fel. 1949–1951 között a Vidám Színpad színművésze volt. 1951–1958 között a Madách Színházban játszott. 1958–1959 között a Nemzeti Színház tagja volt.

A „szocialista erkölcs” megsértése miatt ekkor eltávolították, ezért 3 évig (1959–1962) erdészként dolgozott. Ezután a kecskeméti Katona József Színházban tért vissza 1963–1964 között. 1964 óta a Vígszínház tagja. Ezt írja a színház honlapja Bárdyt tavaly, a 90. születésnapján köszöntve: "Gyuri bácsi 1964 óta a Vígszínház tagja, és összehasonlíthatatlan humora, eleganciája, stílusa az ország egyik legnépszerűbb színészévé tette. Oscar Madison a Furcsa párban, Petipont az Egy hölgy a Maximból című komédiában, Himaláj herceg Gombrowicz Operettjében, Milt a Szerelem, ó!-ban – megannyi felejthetetlen alakítás! És persze a több mint 60 filmszerep, a Valahol Európában-tól az Egri csillagokon át a Retúrig; elképesztően gazdag és sokszínű életpálya. Gyuri bácsi – erre nincs más szó – jelenség! Az elmaradhatatlan szivar, a makulátlanul csillogó cipő, a gentleman modor mellett az a vagány, szinte kisfiús mosoly és ravaszkás tekintet, az örök életszeretet."

Színházi és filmszerepei szinte felsorolhatatlanok. Álljon inkább itt egy interjúrészlet, melyet a "víg szín házon belül" című könyvből emeltem ide (szerzője Hullan Zsuzsa):

BGY: Nem tudom, találkoztál-e már olyan emberekkel, akik ha kellett, ha nem, mindig hőbörögtek, mindig szomorúak voltak és mindig másokban keresték a problémák gyökerét. Nagy igazságtalanságként élték meg az életet. Hát ez az úr egy ilyen fogvicsorgató szörnyeteg volt, én úgy éreztem. Együtt játszottunk egy darabban több százszor és ez alatt a több száz előadás alatt nem álltunk egymással szóba, de ezt a nem állok szóba szituációt én kezdeményeztem. Én a kedves, mosolygós, nevetős embereket szerettem világéletemben, nem a szigorúakat, nem az öntörvényűeket, és nem azokat, akik nem tudtak feloldódni.
K: Mi volt az első élménye, amikor világossá vált, hogy a színészettel szeretne foglalkozni?
BGY: Kispesthez kötődik, ahol sok éven keresztül éltem. Ott működött egy református ifjúsági egyesület, ahol nagyon aktív színházi műhely volt, aminek részben a vezetője voltam.
Kodolányi Földindulás c. darabja ment a Belvárosi Színházban. Az volt annak idején a legnagyobb kulturális szenzáció Magyarországon, én meg úgy határoztam, hogy mi is eljátszuk Kispesten, természetesen az én főszereplésemmel. Megtörtént. Országos sikere lett ennek a próbálkozásnak. Tizenhat-tizennyolc éves srácok voltunk. Elment a híre a produkciónak, sokan a szakma krémjéből is kíváncsiak voltak, eljöttek megnézni. Tulajdonképpen ennek alapján dőlt el az én sorsom is.
K: Itt látta Gyuri bácsit Várkonyi Zoltán is?
BGY: Igen, igen.
K: Beszélgettek?
BGY: Igen. Azt mondta, hogy sötét felhők fognak gyülekezni hazánk felett - a háborúra célzott -, de egyszer majd eloszlanak, mondta, és akkor odafigyelek majd a jövődre, mert bízom benned. Ez fantasztikus nagy lökést adott az életemnek és a reményeimnek.
K: De jött a háború. Besorozták Gyuri bácsit?
BGY: Ó, hogyne, a légierőhöz.
K: Hogy került a légierőhöz?
BGY: Saját kérésemre, mert imádtam a repülést. Amatőr pilóta voltam és amikor besoroztak, egyértelmű volt, hogy odakerülök. A háborúnak nagyon tevékeny résztvevője voltam, de erről részleteket azért nem szeretnék mesélni, mert ahányszor szóba kerül, vagy gondolok rá, nagyon felzaklat. Háromszor meghaltam abban az időben Ukrajnában.
K: Ha valakit lelőnek egy géppel, hogy mer beülni még egyszer?
BGY: Nem szívesen, de muszáj volt. Mindig volt bennem egy beteges félelem az utolsó pillanatig, de azt kénytelen legyőzni az ember, hogy életben maradjon. Szerencse, ha valakinek olyan a természete, hogy legyőzi a bajokat. Az enyém ilyen.
K: Egyszer azt tetszett mesélni, hogy álmodik a háborúról.
BGY: Igen.
K: Ezek rémálmok?
BGY: Igen. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mert ez idegi dolog, agyi dolog… Ezek olyan soha nem feledhető negatív élmények, amiket egy életen át hurcolok magamban. Nem lehet kiirtani teljesen, mert elképesztő kemény dolgok és emlékek. A mai napig is, bár egyre ritkábban, hál’ Istennek, felriadok álmomból, mert zuhanok.
K: Újra és újra átéli mindazt, ami történt?
BGY: Igen. Előfordult. Nem egyszer.
K: Azt tetszett mesélni, hogy mikor lezuhant a géppel, először azt nézte meg, hogy megvan-e mind a két lába, megvolt, és ez azt jelentette, hogy menni kell előre.
BGY: Nem hátrafelé kell nézni, hanem mindig csak előre. Ennek a szemléletnek hasznát vettem akkor is, amikor örökre eltiltottak a színészi pályától. ..."

Bárdy, aki fiatalabb korában nagy nőcsábász volt, kétszer nősült meg. Második feleségére hatvanévesen talált rá, hatvannégy évesen lett apa, Anna lányát az élet nagy ajándékának tartja.

1958-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1983-ban érdemes művész, 2000-ben kiváló művész lett. 1991-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntették ki. 85 évesen megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal, ekkor arra a kérdésre, hogy mi az, amin változtatna életében, így válaszolt: minden úgy van jól, ahogy történt.

Remélem, még jó ideig megtartja egészségben ez a nagyon irigylendő életszemlélete!

Nóra