Eljött minden iskolában a legizgalmasabb közös program ideje: az osztálykirándulásé. Általában ezen a héten utaznak el 1-2-3 napra a gyerekek - és én nagyon örülök, hogy a mi gyerekkorunk óta ez a hagyomány nem változott. Ilyenkor már úgyis egyre nehezebben terelik a pedagógusok a gyerekeink figyelmét a tananyag felé, elfáradtak az egész éves taposómalomtól, és érzik a nyári vakáció közeledtét.

Jó alkalom ez arra is, hogy a tanteremből kilépve valódi élményekkel erősítsék meg a gyerekek a tanultakat. Én magam is az osztállyal néztem meg először az egri várat - és most a fiam is arra a környékre utazik. Nagyon boldog volt, hogy a filmben látott helyszíneken, az órán tanult hősök lába nyomában lépkedhet majd!

Ez az első olyan év, amikor "ottalvós" kirándulást szervezett az osztály, elsőben és másodikban csak háromszor egy-egy napra kirándultak. Igaz, múlt nyáron már voltak közös táborozáson, akkor négy estét, öt napot töltöttek távol a szülőktől - így ez a mostani három nap már biztosan nem fog egyik nagyfiúnak-nagylánynak sem gondot okozni! Sőt - a fiam közölte, hogy ne törjük a fejünket azon, hogy melyik telefont adjuk oda neki az útra (még nincs saját telefonja), mert az neki nem kell. Ő nem fog picsogni esténként (csak 19 és 20 óra között használhatják majd a telefonokat), sőt, egyáltalán nem is fogunk neki hiányozni! Ennek persze ugyanannyira örülök, mint amennyire elszomorít: végérvényesen megkezdődött az önállósodása, és sokkal jobb, hogy nem fél a maga útjára lépni, mint ha az anyja szoknyáján ülő gyerek lenne.

A kirándulásban persze nem csak az a jó, hogy gyakorolni lehet a távollétet a szülőktől, és ismeretlen vidékeket lehet megismerni - a buszon is mindig jó a hangulat, a nagy, közös, esti vihogásokat pedig semmi nem helyettesíti. A legjobb csapatépítő tréning ez az osztálynak!

Legalább három-négy olyan osztálykirándulás maradt meg élénken az emlékeim közt, melyek gyerekkorom legjobb napjai közé tartoztak. Irigykedve sóhajtozom, miközben becsomagolom a fiam holmiját a holnapi utazásra - és persze nagyon örülök, hogy most ő éli majd át mindazt a jót, ami nekem is megadatott.

Nóra