Sokszor dohogtunk már azon, hogy a bulvármédia milyen színvonalat (?) képvisel Magyarországon - ami most történt, amellett megint nem lehet elmenni szó nélkül.
Az első, Londonban szerezett magyar aranyérem megünneplését beárnyékolja egy médiakommentár, mely durván, ízléstelenül megsérti Horváth Mariannt, aki Szilágyi Áron vívását élőben közvetítette - és aki korábban maga is vívó volt, de neki sajnos nem adatott meg, hogy olimpián induljon, hiszen a női párbajtőr akkor még nem volt olimpiai szám.
"Sztárrádiósunk", Bochkor Gábor egy kereskedelmi rádió reggeli műsorában ezt mondta „Én azért nem hatódtam meg, mert annyira meghatódott a műsorvezetőnő, hogy már zavart... Ez iszonyat volt!... Ott lettem volna, izé, mikrofonnak megnyomom a köhögő gombját, két pofon, és elengedem, na, most beszélhet...”
Amit Bochkor mondott, az több ponton is védhetetlen. Először is, egy nőt pofozna, ami - ezt már a 7 éves fiam is tudja! - a legszigorúbban tabu. Na meg hát miféle stílus az, hogy ha nekem nem tetszik a másik ember meghatottsága, akkor felpofozom?!
Attól, hogy egy hatszoros világbajnoknak mondta ezt - mindez még súlyosabban esik a latba...
Nem csak én háborodtam fel ezen - Horváth Mariann korábbi vívótársai (Jánosi Zsuzsanna, Kovács Edit, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsanna, Tuschák Katalin) közleményt adtak ki, melyben felháborítónak, visszataszítónak, iszonyatosnak minősítették Bochkor kommentárját.
Örülök, hogy rendre utasították - én is így gondolom: együtt örülni, együtt szurkolni, érzelmeket mutatni, meghatódni nem kötelező. De más érzelmeit kifigurázni, nyilvánosan pofozkodást emlegetni amiatt, hogy valaki meghatódott - az túlmegy a médiában megengedett megnyilatkozások határán.
És gyorsan tegyük hozzá: egészséges lelkületű emberek számára Horváth Mariann közvetítése nem levont a Szilágyi Áron győzelme felett érzett örömből - hanem segített átérezni az egész országnak, hogy mekkora teljesítmény ez.
Nóra
