"...A Bükk lábától a Sajóig ér,
amit itt kaptál, mindig benned él.
Mindegy, bárhol is folytatod,
neked Miskolc mindig az otthonod!..."
Elérzékenyültem tegnap, és eszembe jutottak utálva utált, de ma már nagy örömmel felidézett gimnazista éveim, amikor szembe jött velem a hír, hogy megvan Miskolc dala!
Rögtön meghallgattam, és tetszett! Itt kell megemlítenem, hogy sose tartottam magamat miskolcinak. Gyerekkoromban csak nyaralni jártam a kedvenc nagynénikémhez abba a nagyvárosba, amiről akkor azt gondoltam, hogy a világ egyik legzajosabb és legnagyobb városa a maga egy főutcájával és villamosforgalmával. Később meg a "kényszer" terelt arrafelé, ha már nem épült minden faluban egy középiskola, falusi gyereknek muszáj volt Miskolcra menni...
Mivel az embernek a gyerekkori élményei, az első találkozás ezzel vagy azzal, egy életre meghatározó és maradandó emlék lesz, így nekem "A VÁROS": Miskolc. Soha nem gondoltam én ezt így végig tegnapig. Éltem már néhány jóval nagyobb, meg kisebb városban is, de ha Miskolcon járok, mindig eszembe jut a gyerekkori rácsodálkozás a forgalomra, a jelzőlámpákra, a kilométereken át tartó végtelen kirakattengerre, a fodrászüzletekre és kozmetikai szalonokra, meg mozikra, fagyizókra és a Centrum áruházra! A tegnap megismert dal pedig mindezt tökéletesen reprodukálja, és ezért tetszik.
Íme a dal:
Zsófi