Egy biztosító társaság reklámjához készült Magyarországon a felvétel, mely bejárta a netet pár nap alatt. Azt akarta bizonyítani: bizony, ma már hazánkban a magántulajdont senki nem tiszteli, jobb, ha lakásbiztosítást kötünk - máskülönben mindenünknek lába kelhet...

A felvételen egy villamosmegállóban berendezett nappaliszoba-berendezést látunk, dísztárgyakkal, könyvekkel, virágokkal, kompletten. A járókelők először csak megbámulják, majd egy óra nyolc perc alatt teljesen kifosztják az installációt. A következtetés pedig, amit már a sajtó fűzött a filmecskéhez: így lopnak a magyarok!

Azon lehet vitatkozni, hogy ez a reklám jó ötlet volt-e vagy sem (szerintem igen) - de a következtetés már biztosan hamis, igazi médiacsúsztatás! A helyzet ugyanis nem az volt, hogy a járókelők ellopták valaki más holmiját - hanem az utcán, közprédára kitett tárgyakból vittek haza. Szerintem ez nagy különbség - hiszen a pestiek különösen hozzá vannak szokva ahhoz, hogy lomtalanításkor a már nem kellő tárgyak az utcára kerülnek, és lehet belőle válogatni, kinek mi tetszik! (Persze ma már ez sem igaz - épp a múlt hónapban hozott rendeletet a főváros arról, hogy tilos lomizni, mert ami lomtalanításkor az utcára kerül, az már a Fővárosi Közterület-fenntartó tulajdona! Ha 50 ezer forintnál értékesebb holmit visz el valaki, akkor büntethető ezentúl... A rendelet az üzletszerűen lomizók ellen született - mindannyian láttunk már a lomokra "kiköltöző", azokat napokon át őrző társaságokat, akik lefoglalják, és később eladják a még használható tárgyakat.)

A film készültekor azonban ez a rendelet még nem született meg, egyszóval a buszmegállóban berendezett, gazdátlan szobára hihették azt a járókelők, hogy egy szépen elrendezett lomtalanításról van szó, tehát hazavihetik belőle, ami megtetszik. Nem volt körbekerítve, és semmilyen módon senki nem jelezte, hogy ez a pár tárgy VALAKIÉ.

Én tehát megnyugtatnám a magántulajdon szentségén aggódókat: mint ahogy egy budai cukrászda terasz-asztalára kihelyezett virágcserepet sem sem visznek haza az ott üldögélők, úgy a hazahordott szoba sem azért tűnt el, mert mindenki tolvaj.

Nyilván vannak olyan kerületek, olyan országrészek, ahol a rosszabb életszínvonal miatt többen elcsábulnak az őrizetlen (sőt, sokszor az őrzött) vagyontárgyak eltuljadonítására. Tudjuk jól, hogy vannak olyan falvak ma Magyarországon, ahol a kistermelő képtelen megvédeni a sajt maga által termelt zöldséget-gyümölcsöt a tolvajoktól. Hogy egész erdőknek kél lába sajnos...

De a filmben látott helyzetnek ehhez semmi köze. A jól szituált városi polgárok már nem a régi, szocialista reflexek szerint élnek, amikor még minden "közös" volt, tehát senkié... Nem szeretem a "mindenki tolvaj"-jellegű általánosításokat.

Íme, a filmecske:

Nóra