Láttam tegnap egy igen-igen jó filmet. Nem vártam mást, garantálva volt a minőség, hiszen két remek színész a főszereplő. 

Jack Nicholson és Morgan Freeman jelen esetben is nagyot alakított. Két öregedő férfi története a film, és magának az életnek a története is. Adva van két ember, túl a hatvanon. Nagyon mások, és nagyon más az életük is. A Morgan Freeman által megformált Carter egy autószerelő, aki fiatalon feladta vágyait, hogy húszévesen alapított családját el tudja tartani. Egész életében hobbiként tanult, művelte magát, három gyermeke kezébe diplomát és a tudás szeretetét adta. Kórházba kerül, kiderül róla, hogy súlyos beteg, hónapjai vannak már csak hátra. Itt ismerkedik meg Edwarddal, azaz Nicholsonnal, aki mindennek az ellentéte, amit a kórházi szobatársa megtestesít.

Ő a kórház tulajdonosa, milliárdos, 16 éves kora óta egyebet sem tesz, mint üzletel, és áll a talajon mindkét lábával kőkeményen. Semmi líra, semmi filozófia, érzelmek pláne nem, csak pénz, pénz és pénz...na meg a nők, a négy exfeleség, akiket sorszámuk alapján hajlandó csak emlegetni, mint ketteske, vagy hármaska.

A pénz és a saját kórház sem segít a bajban, Edward is halálos beteg, úgy tűnik, az orvosok nem tudnak rajta sem segíteni, talán van még egy éve...

Ekkor a két ember összefog, és elhatározzák, nem adják meg magukat, és nem várják tétlenül a halált...

Kalandjaik sorát pedig elmeséli a film, amit érdemes megnézni, talán még elgondolkozni is a mondandóján...

Zsófi