A nemzetközi helyzet nehéz, és egyre fokozódik, mondaná Virág elvtárs, de ez sokunk szerint is így igaz! Nórával 1984-ben ismerkedtünk meg, amikor egy osztályba sodort minket a sorsunk, Miskolcon, (amit e város adhatott!) a Földes Ferenc Gimnáziumban, az évfolyam legutolsó osztályában (F.osztály). Én falusi voltam, ő menő miskolci, de egyformán szorgalmas, rendes kislányok....aztán leérettségiztünk sikeresen, ki-ki ment a maga útján, keveset még a szocializmus útján is, de felnőtté válásunkkal nemcsak a saját életünk, de még ez a "szocializmus útja" is megváltozott, szóval mi vagyunk az a generáció, akinek meg kellett bírkóznia a felnőttek világával és azzal is, hogy a felnőttek is bírkóznak a saját világukkal! Kicsit "fényesszeles" lett a felnőtt életbe lépésünk, amit akkor mi nem is értettünk, meg nem is fogtuk fel rendkívülinek, megnőttünk és kész!
Nóra és én, mi sokmindent csináltunk különböző helyeken, tanultunk, dolgoztunk, családunk lett, gyerekek, lassan elért minket a középkorúság is, egyre több lett a véleményünk magunkról, egymásról, régi dolgokról, újakról és szeretjük ezt megbeszélni együtt és másokkal is....ahogy Nóra már írta, ha van kedved csatlakozni és szeretnél valamit megbeszélni, amit nehéz elmondani bárkinek és könnyebb egy álnéven megvitatni velünk, vagy ismersz is minket, és tudod, hogy vérremenő vitáink vannak időnként egymással is, nem ismerjük a tréfát a komolytalan dolgokban, de a komolyakban sem, és bőszen kiállunk a saját (úgyis az a legjobb és legbölcsebb!!!!) véleményünk mellett, ráadásul Téged ez még érdekel is mindkettőnk tollából, akkor "szólj be" és meglátjuk mi lesz ebből!
Szeretettel: Zsófi
