Mondhatnám, hogy én nem hiszek a horoszkópokban. De abban nem tudok nem hinni (pontosabban az nem hit kérdése), hogy kb. 11-12 évvel ezelőtt Zsófi barátnőm másik barátnője kiszámolta a pontos születési időpontomból a személyes horoszkópomat, nézegette kicsit a számításait, majd írt vagy 2 oldalt rólam, arról, hogy mi várható számomra. Már régen meg akartam neki mondani (ez itt most egy jó alkalom), hogy gyakorlatilag minden mondata valóra vált. És nem lila ködökről beszélek, nem olyasmiről, amit a közös barátnőnk révén tudhatott rólam: hanem egészen konkrét dolgokról. A várandósságom alatti nehézségekről (ez a horoszkópkészítés után vagy 3-4 évvel vált valóra). A születendő fiamról. A karrierem alakulásáról. Időnként, ha a kezembe kerül, elmélázom rajta... És nagyon érdekelne, hogy ha újra ránézegetne számításaira, most miket látna belőle.

...az akkori számításaira - ez kimaradt.

Úgy érzem, megszólíttattam :-)),
Nóra, engem lep meg leginkább, hogy mennyire bejöttek, amiket írtam. Ez valahogy úgy van, hogy van a racionális tudása az embernek - melyik bolygóállás mit jelent adott jegyben, házban, fényszögkapcsolatban- és ha jó a csillagok állása :-)), akkor jön hozzá valami ihlet, ami nem a sajátja, csak le kell némítania magát, és akkor kihallatszik, mit is akar egy képlet mondani. Egyébként mostanság nagyon ritkán csinálok horoszkópokat, inkább csak figyelem, hogy az általam ismert emberek ismert képletei hogyan mutatkoznak meg az életben - nagyon tanulságos. És hát a sajátom követése..de a legjobb talán, ha azt nem tartja fejben az ember, mert az egyik legnagyobb hiba, hogyha arra fogunk mindent - "nincs mit tenni, nekem úgyis a Skorpióban áll a Vénuszom, én már csak ilyen vagyok a szerelemben" . Ez a legnehezebb, mikor egy csomó mindent megtanult az ember, akkor elfelejteni...

Különben szerintem, ahogy Zsófi írta, a legtanulságosabb visszaemlékezni arra, mit vártunk egy évvel ezelőtt az idei évtől, és számot vetni, mi is sikerült. Esetleg egy listát is írni most év végén, mit szeretnék jövőre - mi vágyam, mitől tartok, milyen megérzéseim vannak. Aztán a fiók mélyére tenni, és egy év múlva elővenni... Nagyon tanulságos lehet...

Azzal egyetértek, hogy a saját horoszkópodat nem biztos, hogy jó nézegetni... A listaírást pedig az összes "önképzőkörben" (a különféle önfejlesztő, üzleti tréningeken) nagyon ajánlják. Olvastam egy történetet arról, hogy az egyik legpatinásabb amerikai egyetemen készült egy felmérés. Kikérdezték a végzős évfolyamot, hogy hányan készítettek LEÍRT listát az elérendő céljaikról. Az eredmény: nagyon kevesen, nem emlékszem a pontos százalékra, de mondjuk 4-5%. Aztán tíz évvel később megnézték, hogyan alakult ennek az évfolyamnak a sorsa. És az eredmény az lett, hogy a teljes évfolyam megkeresett jövedelmének a 80%-át az a 4-5%-nyi ember kereste, akik már az egyetem végén leírták, hogy mit szeretnének kezdeni az életükkel.

Nem tudom, jó példa-e itt ez az amerikai példa, mert lehet, hogy a céltudatosságot ez jól mutatja, de nem hiszem, hogy a 4-5 százalék lelkiállapotát, lelki erőnlétét vagy boldogságérzetét is tükrözi az éves jövedelmük nagysága...tudom, nem ez volt a felmérés célja: megnézni, kiből lett boldog ember és kiből nem, és persze nem lehet azt sem mondani, hogy aki gazdag, az boldogtalan is, de nézve az amerikai filmeket, mind azt mutatja, hogy az emberi kapcsolatok alapjai omladoznak, hogy nem őszinték a családjukkal, mert bajról beszélni pl. nem egy sikerorientált dolog, a család legnagyobb összetartó ereje a hálaadásnapi összejövetel évente egyszer és a legsikeresebb foglalkozás pedig az ügyvéden kívül a pszichiáter! Tudom, ezek kicsit közhelyek, de látva a sok problémájukat, ami talán még több, mint Európában, az ember el is hiszi ezen amerikai filmremekek üzenetét, hogy több a jómódú ember még mindig (válság ide vagy oda!) az USA-ban, mint aki jól is érzi magát a bőrében! Megint messze mentem? Elnézést!

Hát kinek milyen céljai vannak... a Harvardon nyilván azt a célt tűzik ki a legtöbben maguk elé, hogy meg szeretnének gazdagodni. De ha neked az a célod, hogy pl. 2 éven belül családot alapíts, vagy lakáshoz juss, vagy megnyisd az életed álmát jelentő éttermet, vagy megtanulj kínaiul - akkor azt kell leírni. A módszer mindössze ennyiről szól - hogy ahhoz, hogy leírd a céljaidat, át kell gondolnod alaposan őket. Márpedig amit az ember alaposan átgondol, azt nagyobb valószínűséggel váltja valóra, mint amire csak úgy vágyik... Az amerikai társadalom elcseszettségéről (bocs!) egy külön blogot lehetne nyitni... De én nem hinném, hogy az európai embereknél kisebb lenne a baj... A híres olasz család például már rég a múlté. A nők a gyerekeik 3 hónapos (!!) korában visszamennek dolgozni. A felnőtt olasz férfiak nem nősülnek meg, harmincévesen is az anyjuk nyakán élnek, mert az olyan kényelmes... Szóval az emberi kapcsolatok erreflé sem alakulnak túl jól. Magyarországról már nem is beszélve...