Mivel a mélyenszántó beszélgetések mennek a maguk útján, közbeiktatok egy receptet – az idén még úgysem írtunk egyet sem…
Az ünnepek alatt sok jó házisüteményt kóstoltam, de erről rögtön tudtam, hogy meg fogom osztani veletek, mert nagyon egyszerű, és nagyon finom – ráadásul egy-két hétig is friss és finom marad! Ha valakinek a családja nem szereti a diós sütiket, az se zárja be olvasatlanul ezt az oldalt - ugyanis a süti ízében egyáltalán nem érezhető külön a dió, leginkább a csoki a domináns benne, és a fűszerek. A nővéremnél ettem, és el is kértem tőle a receptet, íme:
Hozzávalók: 20 dkg étcsokoládé,
20 dkg dió (legalább a fele megdarálva, de akinek a családja nem szereti a roppanós, harapható diódarabokat, vagy egyáltalán nem szereti a diós sütiket, az mind a húsz dekát darálja meg - így észrevehetetlen lesz, hogy ez egy diós tészta. Aki akar benne harapható darabokat, az a dió felét vágja durvára, a másik felét darálja meg.),
10 dkg finomliszt,
fél kávéskanál őrölt fahéj,
fél kávéskanál őrölt szegfűszeg,
6 tojás,
25 dkg lágy vaj,
20 dkg cukor (ha lehet, barna),
só.
A mázhoz és a díszítéshez:
20 dkg sárgabaracklekvár,
10 dkg bevonócsokoládé,
1 evőkanál olaj,
35 db felezett dió, vagy csillagánizs, vagy kevés kandírozott narancskocka
Elkészítése:
Meleg vízfürdőbe állított tálkában felolvasztjuk az összetördelt étcsokoládét, majd langyosra kihűtjük. Összekeverjük a diót a liszttel, a fűszerekkel. Sütőpapírral kibélelünk egy közepes nagyságú (25 x 35 cm-es) tepsit. A sütőt előmelegítjük 180ºC-ra.
A tojásokat kettéválasztjuk, a vajat habosra keverjük a cukorral, az egyenként hozzáadott tojássárgákkal, és az olvasztott csokoládéval. A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá felverjük, és a liszttel felváltva beleforgatjuk a csokis masszába.
Belesimítjuk a tepsibe, és 25-30 percig sütjük. Beleszúrunk, úgy ellenőrizzük, hogy megsült-e már – ha nem ragad a hegyes kés vagy a tű végére a massza, akkor megsült, kivehetjük a sütőből.
A lekvárt felforrósítjuk, megkenjük vele a forró sütemény tetejét. Amíg hűl, meleg vízfürdő felett felolvasztjuk a bevonócsokit, és elkeverjük benne az étolajat. Ha a lekvárral megkent sütemény kihűlt, a sütőpapírral együtt kiemeljük a tepsiből. Bevonjuk az olvasztott, olajjal kevert bevonócsokival. Mielőtt megszáradna, 4 x 4 cm-es négyzeteket jelölünk be rajta, és minden négyzet közepére fektetünk 1-1 fél diószemet, vagy csillagánizst, vagy pár kocka kandírozott narancshéjat. (De még egyszerűbb, ha nem teszünk díszítést a tetejére, ilyenkor a sima csokibevonat is elég.) Ha egészen megdermedt a csoki, a jelölővonal mentén kockákra szeleteljük.
Ha csak annyit tálalunk fel belőle, amennyi rögtön elfogy, a többit zárható dobozba tegyük – így akár 1-2 héten át is omlós, puha marad, teljesen frisset mutat - mennyei!
Jó étvágyat hozzá, és köszönöm a nővéremnek!
Nóra
