„…- a kis csibész! Úgy tesz, mintha nem tudná, miről beszélek! Pedig nem akármilyen leányzóról van ám szó! Ha végigmegy az utcán, megáll a forgalom. S milyen kifinomult az ízlése! Látszik, hogy jó iskolákba járt, bár a tekintete egy kissé ledér… Nézze, ha Bernarda nem rabolta volna el a szívemet…
- Fermín! – szakítottam félbe. – Mi az ördögről beszél maga?
- A menyasszonyáról.
- Nekem nincs menyasszonyom, Fermín.
- Na, jó, maguk fiatalok most máshogy hívják, csajomnak, vagy mi az ördögnek…
- Fermín, állítsa le magát! Miről beszél?
Fermin Romero de Torres zavartan nézett rám, majd mentegetőzve felemelte a kezét.
- Na, lássuk csak! Ma ebéd után, úgy egy és fél kettő között itt járt egy előkelő kisasszony, és maga iránt érdeklődött. Szerény személyem és az ön édesapja valamennyi érzékszervünkkel jelen voltunk, és biztosíthatom, az a lány nem kísértet volt, hanem hús-vér valóság. Ha akarja, még az illatát is felidézem magának. Olyan volt, mint a levenduláé, csak kicsit édeskésebb. Mint a frissen sült kalács illata…
- És ez a frissen sült kalács azt állította, hogy az én menyasszonyom?
- Hát, nem nevezte nevén a dolgot, de a tekintete nagyon beszédes volt, tudja, milyen az, amikor valakinek mosolyog a szeme. Azt üzente, hogy péntek délután várja magát. És mi pusztán levontuk a következtetést.
- Bea… - dünnyögtem.
- Ergo, létezik! – élénkült fel Fermín.
- Igen, de ő nem a menyasszonyom – feleltem.
- Hát akkor nem tudom, mire vár.
- Az a lány Tomás Aguilar nővére.
- A feltaláló barátjáé?
Bólintottam.
- Hát akkor pláne! Nézze, ez a lány akár Gil Robles nővére is lehetne! Maga a tökély! Én a maga helyében nem teketóriáznék.
- Beának már van vőlegénye. Egy alhadnagy. A katonai szolgálatát tölti.
Fermín bosszúsan felsóhajtott.
- A hadsereg a szellemileg visszamaradt majmok törzsi gyülekezetének fellegvára. Annál jobb, így legalább lelkiismeret-furdalás nélkül felszarvazhatja azt az ökröt!
- Ne beszéljen sületlenségeket, Fermín! Bea hozzámegy az alhadnagyhoz, amint leszerel.
Fermín kaján vigyorral nézett rám.
- No hát akkor nyissa ki egy kicsit a szemét, mert nekem valami azt súgja, hogy ez a kis hölgy még nem akar férjhez menni.
- Mert maga aztán tudja!
- Hát, ami a nőket és a világi dolgokat illeti, bizony többet tudok, mint maga. És egyelőre többet tudok az életről, mint maga. Freud szerint a nők épp az ellenkezőjére vágynak, mint amit gondolnak vagy mondanak, s ez, ha jobban megnézzük, nem is olyan rettenetes, tekintve, hogy Perogrullo tanításai szerint mi férfiak sem engedelmeskedünk mindig a nemi szervünk vagy a gyomrunk parancsának.
- Ne kerülgesse a forró kását, Fermín! Tudom én, hová akar kilyukadni. Bökje ki, amit mondani akar!
- Nézze, röviden szólva, annak a lánynak elárulta az arca, hogy nem áll szándékában feleségül menni a sisakos majomhoz.
- Ó, igazán? Na és, mit olvasott még ki az arcából?
- Szenvedélyt – súgta, és sejtelmesen felhúzta a szemöldökét. – És ezt vegye dicséretnek.
Fermín, mint mindig, most is az elevenembe talált. Úgy döntöttem, nem tiltakozom tovább, inkább visszadobom a labdát.
- Ha már szenvedélyről van szó, meséljen Bernardáról! Na, elcsattant már az a csók vagy sem?
- Ne sértegessen, Daniel! Figyelmeztetem, hogy vérbeli csábítóval áll szemben. A csókos trükk az amatőrök és a dilettánsok módszere. Az igazi nőt lépésről lépésre kell meghódítani. Az egész csupa pszichológia, mint a jó bikaviadal.
- Szóval kosarat kapott.
- Fermín Romero Torres soha nem kap kosarat! Arról van szó, hogy a férfi, visszatérve Freudhoz meg az ő remek hasonlataihoz, olyan hamar felmelegszik, mint a villanykörte: egy pillanat alatt tűzbe jön, s ugyanilyen hamar ki is hűl. Ellenben a nő – s ez tudományosan bizonyított tény – úgy melegszik fel, mint a vasaló. Érti, ugye? Lassan, fokozatosan forr fel, mint a jó húsleves. De ha egyszer átforrósodott, nincs, aki lehűtse. Izzik, mint a vízcayai kemence.
Eltöprengtem Fermín termodinamikai elméletén.
- Szóval ezt a módszert alkalmazza Bernarda esetében – bólogattam. – Túzre teszi a vasalót, és megvárja, amíg felforrósodik?
Fermín rám kacsintott.
- Az a nő egy kitörés előtt álló vulkán. Olyan a libidója, mint az izzó magma, de a lelke tiszta, mint az angyaloké – mondta átszellemülten. – Ha párhuzamot akarok vonni, leginkább az én kis havannai feketémre emlékeztet, aki szintén nagyon odavolt a szentekért. De mivel én a lelkem mélyén egy igazi gavallér vagyok, nem akartam visszaélni a helyzettel, és beértem annyival, hogy illedelmesen arcon csókoltam. Én nem sietek, tudja? A jót érdemes kivárni. Vannak férfiak, akik azt hiszik, ha egy nő megengedi, hogy megtapogassák a fenekét, máris nyeregben vannak. Ostoba kezdők! A nő szíve leheletfinom útvesztő, valódi kihívás a csapodár férfi szilaj lelkének. Aki igazán meg akar szerezni egy nőt, annak meg kell tanulnia a másik fejével gondolkodni, és tudnia kell, hogy először mindig a nő lelkét kell meghódítania. A többi, az a lágy, édes, finom csomagolás, amitől az illető hölgy elveszíti a józan eszét és az erényességét, már csak hab a tortán.
Ünnepélyesen megtapsoltam az előadást.
- Fermín, magában egy költő veszett el.
- Téved. Én gyakorlatias ember vagyok, és amit mondok, azt szóról szóra úgy is értem. A költészet, akármilyen szép, hazug. Egyetértek Ortegával, a mesterrel, aki azt mondta, hogy minden Don Juan mögött egy-egy gyáva alak rejtőzik. Én a hűség és kitartás elvében hiszek. Esküszöm magának, hogy Bernarda mellettem éppolyan tisztességes marad, mint annak előtte, de a végén boldoggá teszem.
Mosolyogva bólintottam. Rám is átragadt a lelkesedése. Utánozhatatlan volt a beszédmódja.
- Bánjon vele szépen, Fermín! Bernardának nagyon érzékeny lelke van, és már így is túl sokat csalódott az életben.
- Azt hiszi, nem vettem észre? Olyan sebzett a tekintete, mint egy háborús özvegynek. Higgye el, nagy tapasztalattal rendelkezem ezen a téren. És én mondom magának, addig nem nyugszom, amíg ezt a nőt boldoggá nem teszem.
- A szavát adja rá?
Olyan elszántan nyújtott kezet, mint egy templomos lovag.
- Ne legyen Fermín Romero de Torres a nevem, ha nem állom a szavam.
Kezet ráztunk.”
Fordította Vajdics Anikó, kiadja az Ulpius-ház Könyvkiadó.
Carlos Ruiz Zafón spanyol író 46 éves, „A szél árnyéka” című regénye a második legsikeresebb spanyol nyelvű kiadvány a Don Quijote után! 12 millió példányban fogyott el, 35 nyelvre fordították le. Talán pont azért, mert Zafón igazi, klasszikus történetmesélő. Én nagyon élveztem minden sorát, jó szívvel ajánlom nektek is!
Nóra
