Biztos majdnem minden családban megtalálható legalább egy olyan szakácskönyv, ami a maga rongyosságában, agyonhasználtságában megtestesíti több nemzedék családi főzőcskéjét. Nálunk két ilyen is van – az egyik, a patinásabb nemes egyszerűséggel a „Zsíroskenyér” névre hallgat. A valódi címe rég a homályba veszett, a borítójával együtt. Azért Zsíroskenyér, mert jóanyám addig forgatta maszatos kézzel, addig fröccsent rá sok évnyi zsír a sütés közben, hogy egészen átitta a lapokat. Sötétsárga, rongyos szélű, széteső. Valójában nem is főzős, hanem kizárólag sütős receptkönyv. De az első oldal első receptje így kezdődik: „Mit adjunk a teához? A tetszetős és ízletes szendvics”…
Remélem, érthető, hogy mennyire meghatódtam, amikor egyszer kölcsönkértem anyukámtól, hogy megsüssem belőle családunk alapművét – a címben említett sajtos rudacskát -, és anyukám azzal adta oda: „Nem is kell visszaadni, tartsd meg…”
Azóta féltve őrzöm… a levált első oldalt a tetszetős szendvicsről történelmi értékű fóliáns módjára külön őrzöm, de a Zsíroskenyeret rendeltetésszerűen használom! Sütök belőle!
Gyerekkoromban azon szerencsések közé tartoztam, akinek az anyukája minden hétvégén sütött, többnyire egy édeset, és egy sósat! De ha csak az egyiket, azt is ugyanolyan örömmel faltuk be. A gimis osztálytársaim talán még ma is emlékeznek Marika néni kakaós tekercsére, amit minden osztálykirándulásra nagy mennyiségben sütött nekünk… Majd egyszer azt is leírom.
De most a sajtos rudacskán a sor. Azért rajta, mert ezt a sós sütit már én is beépítettem a családi repertoárba, akár álmomban is megsütöm! Nehezebb időkben még eladásra is sütöttem, kétszeres-háromszoros, néha négyszeres mennyiségekben! Bizony ám!
És olyan egyszerű, mint a csuda.
A hozzávalók: 30 dkg finomliszt,
15 dkg vaj,
1 tojás sárgája,
1 dkg élesztő,
csipetnyi só (ne spóroljunk vele, mert a sós sütik egyetlen nagy hibája az lehet, ha nem elég sósak…vagy persze ha elsózzuk…vagy ha kiszárítjuk...),
1 dl tejföl,
a tetejére 1 egész tojás kenéshez,
és 20 dkg reszelt sajt – lehet pl. trappista,
esetleg egész köménymag.
Elkészítése: Az élesztőt elmorzsoljuk az átszitált lisztbe, hozzákeverjük a többi alapanyagot, és jó, homogén tésztává összegyúrjuk, összedolgozzuk. Fél órán át pihentetjük, majd kisujjnyi vastagra kinyújtjuk, derelyemetszővel ujjnyi széles vagy akár 2-3 ujjnyi csíkokra vágjuk (én szándékosan különféle szélességűre-hosszúságúra metszem, nem szeretem az egyen-darabokat, de ezt mindenki ízlés szerint eldöntheti). Minden darab vége ferdén legyen levágva, hogy hegyes végű rudacskáink legyenek. Megkenjük egy felkevert tojással, minden rudacskára hintünk reszelt sajtot (ha jó bőven betakarjuk vele, úgy lesz igazán finom, mert a zsíros sajttól lassabban szárad ki a tészta), de nagyon finom köménymagosan is. Forró sütőben pirosra sütjük.
Frissen mennyei, de még másnap is jó… Jó étvágyat!
Nóra