Az Oscar díj holnapi átadása előtt, no meg az Avatarról írott hozzászólások kapcsán eszembe jutott: gyakran előfordul, hogy egy színészt a legfőbb gonosz megformálása juttat dicsőséghez. A színészek valahogy tobzódnak a rossz jellemekben – azt mondják, sokkal nagyobb játéklehetőséget ad, mint egy átlagember, egy normális, vagy pláne egy jó ember alakítása.
Az idei Oscar szinte biztos befutója Quentin Tarantino "Becstelen brigantyk" című filmjének egyik főszereplője – egy mostanáig ismeretlen német színész, Christoph Waltz, aki egy sima modorú, (majdnem) mindig higgadt, sőt, udvarias és kedélyes náci tisztet alakít, zseniálisan. Akár megkapja a díjat, akár nem (megkapja!), az ő karrierje már szárnyakat kapott ettől az alakítástól: a 2009-es Brigantyk óta már 3 további hollywoodi filmben kapott jelentős szerepet, és további kettőt forgat jövőre…
Egy másik, nem német, hanem angol színészt szintén egy náci tiszt szerepében jelöltek Oscarra: Ralph Fiennes, aki a szívemnek különösen kedves, amióta egy budapesti étteremben két órán át próbált szemezni velem (igen, tudom, ez eléggé nagyképűen hangzik, és biztos azt hiszitek, épp fordítva volt: de nem… A fiúval, aki azóta már a férjem, az egyik első randinkat töltöttük aznap este, eszembe sem jutott volna egy másik asztalnál ülő férfival szemezni. Ne de egy akkor épp friss Oscar-jelölt filmsztár? Aki épp szemben ül, Szabó István filmrendező asztalánál, és felém nézeget? Micsoda fura helyzet… Talán csak a további szerepformálásaihoz tanulmányozott különféle karaktereket… Vagy lehet, hogy fogkrémes volt az orrom, azt nézte…) Na, de visszakanyarodva a "Schindler listájá"-ban nyújtott (nem kevésbé emlékezetes) alakításához: Ralph Fiennes is teljességgel érzelemmentes, minden moralitást nélkülöző német tisztet alakított Amon Goeth szerepéből. Nem csoda, hogy más rendezők is rá gondoltak, amikor a leggonoszabb gonosz szerepére válogattak szereplőt: a Harry Potter varázslóvilág végső gonosza, Lord Voldemort szintén Ralph Fiennes által nyert alakot. Sőt, a "Vörös sárkány" című thriller pszichopata gyilkosában is őt „tisztelhetjük” – s ez mind a három egészen különböző gonosz karakterré alakult a kezében. Tegyük hozzá: ez azért különösen figyelemre méltó, mert egy kedves, halkszavú, jóképű, kékszemű, igazi angol úriemberről van szó!
De ha már szó került a Vörös sárkányról, akkor ne is menjünk tovább: a filmben feltűnik a Thomas Harris által írt, négy részből álló regényfolyam állandó gonosz hőse, a filmtörténet talán leghíresebb gonosza: Dr. Hannibal Lecter. Hannibal, a kannibál… Akit Antony Hopkins alakít három, a regényekből készült filmben. Az első rész, amely a világhírt és az Oscar-díjat meghozta Sir Hopkinsnak, "A bárányok hallgatnak", minden idők egyik legizgalmasabb sorozatgyilkosos krimije. Dr. Lecter figurája pedig talán az első olyan vérfagyasztóan gonosz filmkarakter, akit időnként, bizonyos pillanatokban mégis ellenállhatatlannak találunk…
Egy nála jobb képű, igézően kék szemű gonosz bérgyilkost még a gyerekkoromból sikerült felidéznem: Henry Fondát a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ból…
Sokkal gyakrabban játszik gonoszt a hideg-szőke, szintén kék szemű, holland származású Rutger Hauer. Én legjobban a "Szárnyas fejvadász" című kultikus sci-fiben szeretem. Gyilkos replikánst alakít (embernek látszó, és érzelmekkel rendelkező robotot). A legjobb monológja, a filmtörténet egyik legjobb monológja szerintem a halála előtti néhány mondat: „Láttam dolgokat, amiket ti, emberek, el sem hinnétek… Lángban álló hadihajókat túl az Orion csillagképen… C-sugarak ragyogását a sötétben a Tannhauser Kapu közelében. Mindezen pillanatok eltűnnek majd az időben, mint könnycseppek az esőben… Ideje meghalni.”
A C-sugarak ragyogásáról jut eszembe a „Ragyogás” – és egy másik típusú gonosz: nem szőke, nem kék szemű, hanem korán kopaszodó, alacsony, torz vigyorú – mégis őrülten sármos: Jack Nicholson. A „Ragyogás” című Stephen King regény alapján készült Stanley Kubrick-thrillerben hallucionációktól gyötört, megőrült családapát játszik – az „Eastwicki boszorkányok”-ban viszont már (melynek alapja John Updike regénye) ő maga az ördög: Daryl van Horn, aki elcsábítja a kisváros három, gyönyörű szépasszonyát… A Batman filmben ő Joker – valószínűleg több gonosz szerepe volt, mint szimpatikus… Mégis imádjuk!
Csak egy gonosz-szerepben láttam, mégis ide sorolandó Javier Bardem, a latin macsó, aki egy sötét amerikai történetben olyan bérgyilkost alakít, aki a saját megbízóját is gondolkodás nélkül megöli, pénzfeldobással dönt életről vagy halálról – s aki annyira rideg, hogy a hideg ráz tőle: A „Nem vénnek való vidék”-beli alakításért Oscart kapott.
Most már csak két nevet idézek fel, akiket nagyon szeretek: először Al Pacinót. A "Keresztapá"-ban rengeteg árnyalatot hoz a maffiafőnökké váló Michael Corleone szerepében, „Az ördög ügyvédje” című misztikus thrillerben azonban már színtisztán gonosz – hisz ő maga az ördög… Szemtelenül csábító, sármos és cinikus.
Végül pedig a másik nagy színész-legenda: Robert de Niro, szintén az ördög szerepében, Alan Parker filmjében, az "Angyalszív"-ben – Louis Cypher, aki apró külsőségekkel (mint a hegyes kisujj-köröm), és jéghideg gesztusokkal vezeti rá a nézőt apránként, hogy ő bizony nem más, mint Lucifer maga… A filmtörténet feljegyzi, hogy De Niro a filmet végigimprovizálta… Megjegyzendő, hogy neki sem ez az egyetlen gonosz-szerepe… elég csak egyik első nagy sikerére, a "Taxisofőr"-re gondolni, vagy Al Caponére Brian de Palma filmjében… esetleg a pszichopata bűnözőre „A rettegés foká”-ban…
A sor szinte végtelenül folytatható – kérlek, írjatok még javaslatokat! Szerintetek ki a filmvilág legjobb rossza?
Nóra (nem, nem én vagyok a filmvilág legjobb rossza, ez csak az aláírásom :-))
