Egyszer, nagyon régen, vagy 15 évvel ezelőtt részt vettem az akkor éppen hazánkba érkezett divatos önsegítő módszer, az agykontroll legelső magyarországi tanfolyamán. A módszer szerethető vagy vitatható, de ennek a cikknek nem az agykontroll vitatása lesz a témája. Azért jutott mindössze az eszembe, mert az agykontroll alapját jelentő meditatív elmeállapot eléréséhez (hogy „lemenjünk alfába”…) a tanfolyam oktatója azt javasolta: képzeljük magunkat egy általunk idillinek tekintett, a teljes nyugalom eléréshez megfelelő helyszínre.
Én akkor még nem ismertem az alcsúti arborétumot, de ma már egészen biztosan azonnal ez a helyszín jutna eszembe, ha a világtól való elvonuláshoz, idegeim kisimításához, a természetben való békés semmittevéshez keresnék megfelelő környezetet.
Mindössze pár kilométerre lakom Alcsúttól, így tényleg bármikor megtehetem, hogy oda „menekülök”. Évente többször meg is teszem, családom és a baráti köröm jónéhány tagja osztozik az arborétum iránti rajongásomban.
De mitől olyan különleges ez a hely? Az „arborétum” szóról talán sokaknak valamiféle botanikai kutatóhely jut eszébe, ahol élő növények a felcímkézett kiállítási tárgyak… És persze, ez nem jár messze a valóságtól.
Csakhogy az az arborétum, ami Alcsúton található, messze több, mint egy „dendrológiai kert”, vagyis fásszárú növények bemutató gyűjteménye…
A kertek mindig is valamifajta vágyképek, az idilli környezet utáni vágy megtestesítői – és egyúttal a legelső kert, a Paradicsom újraalkotásai is. Ám az, ahogy az ember elképzelte magának a Paradicsomot – időről időre változott a történelem során. A barokk kertművészet a természettől szinte el-határolódott, a matematikai törvény-szerűségeket és a hierarchikus állam- és világrendet jelképezte (gondoljunk a Napkirály abszolút monarchiáját kifejező Versailles-i parkra). Az ez elleni lázadás megtestesülése pedig az utána következő kertépítészeti divat lett: a tájkert – melyet keletkezési helye után angolkertnek neveztek el.
A tájkert (angolkert) létrehozói arra törekedtek, hogy összemossák a természet és a kert között húzódó valódi határokat, s dombokat-völgyeket, réteket, tavakat és ligeteket telepítettek a kertbe. Olyan műalkotások ezek a kertek, melyek a teremtés sűrített és felfokozott másai kívántak lenni.
Alcsút angolkertjét Habsburg József nádor telepítette. Az alcsúti uradalmat 1818-ban kapta meg, kietlen pusztaság formájában. „A rétek elvadulva, legelő kiégve, épület egykét rozzant pajtaszerű, rendes út az egyes részek között sehol, de minden bevetetlen rész közbitang és szabad csapás, az egész uradalomban sehol egy jóravaló szálfa, egy árnyékot adó bokor, minden kisül, kicsigázott, tüske cserjékkel felvert vadon … ilyen siralomvölgye volt a fejérmegyei Vaáli völgy…” – írta a Vasárnapi Újság szerkesztője. Jókai Mór azt írta egy helyütt, hogy mindössze három fa volt a területen: egy fűz, egy dió és egy tölgy, melyeket a későbbi kertben is gondosan megőriztek.
Két évvel azután, hogy az uradalom a birtokába került, József nádor megkezdte itt új kastélya építését Pollack Mihály tervei alapján. A kastélykert kialakítása pedig 1825-ben kezdődött.
Ne feledjük: József nádor volt az, aki oly sokat tett a reformkori Magyarország gazdasági és kulturális felemelkedéséért. Ő hozta létre a Szépítő Bizottságot, mely segítette a klasszicista építészeti stílus elterjedését, Pest-Buda egységes stílusú épülettekkel való gazdagítását. Jelentős szerepe volt a Városliget rendezésében. Majd megvásárolta és parkosította a Margit-szigetet!
Az alcsúti kastélypark kialakításához szolgálatába fogadta Tost József császári kertész három fiát, akik a budai vár és a Margit-sziget kertészeti munkálatait is irányították.
Az eredmény egy változatos tájképi kert lett, igazi angolkert, lankás területekkel, dísztóval, szélén csörgedező patakokkal – és 540 növényfajjal Európából, Kisázsiából, Kelet-Ázsiából és Észak-Amerikából, 40 és fél hektáron.
Törökmogyorók, tulipánfák, vasfák, vérbükkösök, mocsári ciprusok, jegenyefenyők, japánakácok… felsorolni sem lehet a sok csodás, nemes növényt, melynek a kert otthont ad. A nemes fajok szaporításában is élen jártak kertészei: szinte minden pest-budai parképítéshez – a Városligetbe is – innen vitték a facsemetéket.
A Pollack-kastély oszlopos, timpanonos homlokzata a kert felé nézett, a közlekedés és a gazdasági épületekkel való kapcsolatot az U-alakú alaprajz belső udvara biztosította. Míg a kastély felépült, a nádor nekifogott, hogy egy modern termelési gyakorlatot folytató uradalmat, mintagazdaságot hozzon létre. Példát kívánt állítani az ország lakói elé arra, hogy az eredményes gazdálkodás és az esztétikus tájformálás jól megfér egymás mellett.
Az alcsúti kertben pusztán esztétikai okokból épült építmény alig volt. Kivételt jelentett a kör alakú pavilon, mely a kastélytól jobbra egy dombon állt.
A kert egyik legfestőibb részére került a nádor gyermekeinek épült parányi játszóház, közelében egy antik régiségre emlékeztető márványszarkofág.
A nádor és felesége családtagjaiknak úgy állítottak emléket, hogy fákat, ligeteket telepítettek nekik: lányuk, Mária Henrietta (későbbi belga királyné) egy szép nyírfaligetet kapott, másik lányuk, Hermina egy szigetet.
A táj és a kert alakítása József nádor halála után is folytatódott. A fia, József Károly főherceg 185 méter mély artézi kutat fúratott az öntözéshez, és elkészíttette a kert vízvezeték-hálózatát. A tavat is megnagyobbíttatta. A tóba hosszan benyúló, nyolcas alakúra alakított félszigetet a feleségéről Klotild-szigetnek nevezte el. A tó köré mocsári cipusokat ültetett – melyek az arborétum egyik legérdekesebb látványosságát nyújtják ma is: léggyökereik törpék módjára nőnek ki a tópart mentén a földből (egyes pajzánabb fantáziájú kertlátogatók szerint más képzettársítások is lehetségesek…)
Ybl Miklós tervei alapján hatalmas pálmaház is épült, sőt: állatkert! Na, ne a mai fogalmaink szerinti állatkertre gondoljunk, az ilyesmi akkor még nem létezett. Kistestű állatokat és madarakat (pl. saskeselyűt) tartottak, de egy medveházban barnamedve is lakott (sírunk-nevetünk, ha ezt a medveházat ma meglátjuk… szegény jószág nagyon szűkösen lakott, és úgy zárták el, mint a legfélelmetesebb vadállatot…). Az istálló helyén neogótikus kápolna épült.
A növények közül feltétlenül megemlítendő a 24 törzset nevelő óriástuja, a hét törzsű törökmogyoró, és az arborétumon kívül álló 170 éves libanoni cédrus!
A Habsburg-család nem állandó jelleggel lakott Alcsúton, évente néhány hónapot töltöttek itt (kivéve néhány családtagot, akik állandóra beköltöztek, és én ezen egyáltalán nem csodálkozom…). 1944-ben azonban végleg elhagyni kényszerültek birtokukat. Decemberben a kastélyt több tüzérségi belövés érte. Karácsonyra az oroszok elfoglalták Alcsútot. A kastélyban súlyos tüzek keletkeztek, és megkezdődött az értékek széthordása. Az épület hetekig égett. Megsemmisült a levéltár és a könyvtár nagy része is, ezért olyan nehéz pontosan felidézni ma már a birtok építéstörténetét.
A sérült épületek cserepeit, gerendáit a környék lakói elhordták saját lakóépületeik helyreállításához. 1951-re a kastélyból nem maradt más, mint a főhomlokzat a timpanonnal… Kísérteties látvány, leginkább egy díszlet-építményre emlékeztet.
A kápolna még harminc évig bírta… Ekkor „restaurálták” – leverték a megmaradt freskókat, eltüntették a még megmaradt mennyezeti kupolákat, és helyükre vasbeton födémet raktak. Az alig sérült mozaikpadlót felverték. Ilyen állapotban van ma is.
Az üvegházak, a pálmaház, a fürdő a helyi téesz kezelésébe került. Haszontalannak ítélték őket – mindet lebontották. Az acél- és vasszerkezeteket beolvasztották.
És mégis… a látható pusztulás nyomán is átsüt a kert egykori fénye. A megmaradt épületek – a babaház, amiért nagyon irigylem a nádor gyermekeit! –, a gloriette, a medveház, a szivattyúház, a kertészházak, a medencék, hidak, a szigeten álló grotta és a kerítések ma is romantikus, hangulatos díszletek a parkban, mely ma közhasználatban van.
Funkciója egyrészt génbank-gyűjtemény, másrészt bemutatóhely, madárvédelmi és kísérleti telep, történelmi emlékhely… A kastélykápolnában kerttörténeti kiállítás látható, a babaházban egy kiállítás József főherceg katonáiról. Kétségtelen, hogy lehetne rendezettebb is, ha több pénz jutna rá – de nem szemetes, nem elhanyagolt.
Számomra mégis leginkább egy idilli kirándulóhely. Tavasszal a két hektáron elterülő mediterrán hóvirágmező nyújt lenyűgöző látványt (hét hóvirágfaj 24 fajtája látható!). Nyáron a kastély megmaradt homlokzata előtt elterülő hatalmas réten heverészni, esetleg focizni is nagyszerű. A kastély körül fenyves. A „Mély út” nevezetű, kanyargós sétány két oldalán (a kastélytól nem messze) sziklás, bokrokkal és törpe fenyőkkel, mohával benőtt vadregényes erdőcske. A tó csendjét harsány békazene veri fel. És a kert – ahogy a címben is írtam – a titkok kertje, hisz még ennyi év után is találok benne olyan eldugott zugokat, különleges szépségű területeket, amelyeket addig észre sem vettem.
A gyerekeim is imádják, a nagyobbikat ott tanítgattuk első lépéseire. Kedvencük a hatalmas platán, amely a bejárattól nem messze, egy útkereszteződésben áll, és minden fák ősanyjaként borítja lombkoronáját a parkra. A bejáratnál nem mulasztják el megnézni azt a kivágott, vaskos fatörzset sem, melynek évgyűrűin nyomon követhető a magyar történelem…
Egyszóval csodás hely, mindeképpen kiránduljatok el oda, ha eddig még nem tettétek.
Vajda János költő, akinek édesapja a közeli váli uradalom főerdésze volt, és aki maga is dolgozott gazdatiszti gyakornokként az alcsúti uradalomban, ezt írta róla: „úgy tetszett, mintha az új Magyarország napja kelne előttem, ahonnan egy szebb jövendő korszerű művelődésének fénye sugárzik szerteszét a hazára.”
De ti ne József nádor korának pompáját keressétek, hanem egyszerűen csak élvezzétek az irányított rendezetlenséget, az emberi szépérzék és a természet közös alkotását.
Nézegessetek hóvirágokat és más szépségeket itt:
http://alcsutiarboretum.hu/ - ahol virtuális sétát is tehettek a kertben, különféle évszakokban!
Olvassatok még többet az alcsúti kastélyról és az arborétumról itt:
http://sulinet.hu/oroksegtar/data/100_falu/Alcsutdoboz/pages/016_a_kastely_es_az_arboretum.htm - ahol ráadásul nagyszerű fotók is bemutatják, milyen volt a kastély háború előtti állapota.
Szeretettel:
Nóra
