Nagy nap volt a mai. Amióta ezt a blogot kitaláltuk, formába öntöttük, és elindítottuk – immár kilenc hónapja, hihetetlen! -, ma először találkoztunk Zsófival. Merthogy, ezt talán nem mondtuk ki eddig így, egymástól több mint 1000 km távolságra élünk…
De a barátság ilyen. Sem idő, sem távolság nem számít. Az internet korában ráadásul össze is zsugorodik a világ. Ha minden nap beszél két ember egymással, akkor nem is fogja fel, hogy fél Európa választja el a másiktól…
És mégis: jó volt találkozni, jó volt látni egymás, számban is gyarapodó és egyre cseperedő gyerekeit, és élőszóban folytatni mindazokat a beszélgetéseket, amiket hónapok óta „elektronikusan” kellett megejtenünk…
Nagy dolog a technika, de semmi nem pótolja a személyes találkozást. A vacsoraasztal felett beszélgetni még a közös blogolásnál is jobb!
Úgyhogy mára elég is legyen ennyi. Kívánom nektek, hogy szépen kezdődjön számotokra is a nyár utolsó hónapja, és az új hét.
Nóra
