Többéves előkészítő munka után, 1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. Azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. A Nyilatkozat néhány konkrét jogot is megfogalmaz, így például a névhez, az állampolgársághoz vagy az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jogot.
« 1989. november 20-án, harminc évvel a Gyermekjogi Nyilatkozat és tíz évvel a Gyermekek Nemzetközi Éve (1979) után, az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt és 1990. január 26-án megnyitotta aláírásra. Még aznap 61 ország írta alá. Az Egyezmény rekord gyorsasággal, 1990. szeptember 2-án, egy hónappal a huszadik ratifikáció után lépett hatályba. Azóta - az Egyesült Államok és Szomália kivételével - a világ összes országa ratifikálta. (Az USA aláírta, de nem erősítette meg.) A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1991. őszén ratifikálta a gyermekjogi egyezményt, melyet az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdettek ki. » (www.unicef.hu)
Nagy változás ment végbe ezen a területen az elmúlt évszázadokban onnan indulva, hogy a gyermek a szülei tulajdona, odáig eljutva, hogy a gyereknek is vannak jogai, van személyisége, és úgy kell kezelni, hogy egyszer ő is felnőtt lesz.
Meg kell persze találni itt is a megfelelő mértéket, hogy se zsarnok szülővé ne váljunk, se zsarnok gyerekünk « rabszolgájává ». Mindkét változat azért nagyon veszélyes -nem csak a család jövőjére nézve, de az egész társadalomra is-, mert mindenki viszi tovább a családból hozott « örökségét » a felnőttkorába is, és úgy fog élni, olyanná válik általában, amilyen viselkedési formákat maga körül gyerekként látott.
Ezért nagyon nagy felelősség szülőnek lenni. Minden felelősen gondolkozó felnőtt, akinek gyereke van, állandó kételkedésben él : Jó anya, jó apa vagyok ? Megfelelő példákat adok át a gyerekemnek ? Olyan felnőtt lesz a gyerek, amilyet szeretnék majd látni 20-30 év múlva belőle ? stb., stb.
Először is abból kell kiindulni, hogy nincs két egyforma gyerek. Minden gyereknek mások az adottságai. Ha elégedetlenek vagyunk, arra kell gondolni, hogy senki sem tökéletes, sajnos mi sem, mégha ez nagyon jó lenne, akkor sem !
A szeretet lényege az, hogy úgy szeretjük egymást, olyannak, amilyenek vagyunk, és nem akarjuk egymást megváltoztatni « saját képünkre és hasonlatosságunkra » ! Igaz ez felnőttre is, gyerekre is! Persze mindenki tudja a saját életéből, hogy ezt megvalósítani nem olyan egyszerű, mint kijelenteni.
Milyen nehéz például egy gyors logikával bíró embernek elfogadni, hogy a gyereke rossz « matematikus », vagy az ötödik generációs orvosnak elfogadni, hogy a gyereke péküzemet szeretne magának, vagy színész akar lenni.
Aki hisz abban, hogy nem csak a bennünket körülvevő materiális világ létezik, annak könnyebb elfogadni azt is, hogy mindenkinek "megvan" a maga sorsa, és a maga útja szépségeivel és nehézségeivel együtt.
Ha ezt szem előtt tartjuk, könnyebben tudjuk elfogadni gyermekeink « furcsa » dolgait is, például hobbijait, hóbortjait, vagy tőlünk különböző jellemvonásait.
Persze ahogy a « régi mondás » tartja, arra mindig vigyázzunk, hogy nem a « farka csóválja a kutyát » és « nem a nyúl viszi a puskát » : a gyereknek vannak jogai a családban, de kötelességei is, ahogy a szülő meg szintén ember, és neki is vannak jogai, nem csak kötelességei!
Kellemes hétvégét és szép időt kívánok mindenkinek !
Zsófi
