Ha egy naptárra ránézek, gyakran bevillan, vajon milyen események történhettek ezen időszakban évtizedekkel ezelőtt. Felkel az ember egy átlagos, sötét, januári reggelen és eszébe jut, hogy mi itt „szenvedünk” a 21.század elején, idegesítenek dolgok, emberek, nem tetszik ez, vagy az, borzasztóan „fontos” dolgaink vannak, és nagyon stresszesek vagyunk!
De ha megállunk egy percre, és megnézzük, hogy mi történt régenvolt januárokban, akkor valószínűleg átértékeljük saját léthelyzetünket, és már nem is lesz annyira jelentős a sok „halaszthatatlan” mérgünk, nyűgünk, bajunk, hanem örülni fogunk mindennek! Mindennek!
1927 januárjában Magyarországon bevezetik a korona helyett a pengőt. A Szabó Magda által a végtagjaitól megfosztott országként jellemzett Magyarország alig van túl a háborús szenvedéseken, és sokkos állapotban próbál megszervezni egy új –megcsonkolt- közigazgatási, út- és vasúthálózati rendszert. Nagy a kisebbségi létre kényszerített, de új sorsa elől elmenekültek áradata, nincs elég lakás, munka, viszont nagy a káosz és a szegénység. Nagy az infláció, és ennek kivédésére bevezetik a pengőt...ami ugye elég erős marad egészen a következő háború végéig, és mint a két háború között készült filmekből tudjuk, „havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel!”, ez már elég egy budapesti háromszoba, cselédszoba, hall, plusz személyzet fenntartásához, a középpolgári lét megteremtéséhez.1927-ben, a pengő „megszületésekor” egy kg arany értéke 3800 pengő volt, és egy pengő 12 500 koronát tett ki.
Még csak 16 év telik el a mi pengőnk bevezetése után, és ismét egy háború borzalmait éli át Európa és a világ. Vorosilov marsall és Zsukov hadseregtábornok (Sztálin akkori katonai helyettese) hadászati tervei alapján 1943. január 18-án áttörik a leningrádi blokádot, melynek teljes felszámolása még pont egy évet várat magára. A 900 napos blokád 1941 őszén kezdődött, amikor is Németország elhatározta, hogy Leningrádot kiéhezteti, Moszkvát lerohanja, és mindkét várost, mint a szovjet ideológia és közigazgatás fővárosait megsemmisíti. A városnak a blokád hónapjaiban egyetlen kapcsolata maradt a hátországgal, a 200 km-es útvonal a Ladoga-tavon.
1945 januárjában Budapest átéli története legsötétebb időszakát, zajlik az ostrom. A harc házról-házra halad, nagy rombolást és vérveszteséget okozva mind a polgári, mind a katonai oldalon. Mindenki jól emlékszik a korabeli fényképekre a lerombolt házakkal, a szétlőtt utakkal és a Dunában fekvő hidakkal. Elég néhány filmet megnézni ahhoz, hogy a később született generációk is meg- és átérezzék, milyen lehetett a háború vége Magyarországon...ilyen kedvenc filmem a „Budapesti Tavasz”, az „Egy szerelem három éjszakája”, vagy „A tizedes meg a többiek”.
Továbbhaladva a januárok eseményeiben, 1967-nek ebben a hónapjában több mint 60 ország képviselője aláírta az Atomcsend- Egyezményt, és az Apolló-1 űrhajóban még a Földön, tűz miatt életét veszti három amerikai űrhajós.
1973 január 27-én Párizsban az Egyesült Államok és Vietnám képviselői aláírták a vietnámi háborút záró békeszerződést. A vietnámi háború tágabb értelemben a teljes második indokínai háborút (1955-1975), szűkebb értelemben az ebben való amerikai részvételt (1965-1973) jelenti.
Az ideológia mentén két részre szakadt Vietnám déli részén 1965-ben jelentek meg az amerikai kiképzők és a tanácsadók mellett a harcoló katonák. Az amerikaiak az „állóháború” láttán, valamint nemzetközi és hazai nyomásra már 1968-ban elhatározták a kivonulást, de ezt presztízsvesztés nélkül szerették volna elérni. A békeszerződés aláírása után ki is vonultak az országból. A támogatás nélkül maradt Dél-Vietnámot 1975-ben lerohanta az északi országrész kommunista vezetése, ami az ország 1976-os egyesítéséhez vezetett. Erről az időszakról szóló kedvenceim „A csendes Amerikai”, a „Jó reggelt, Vietnam!”, a „Hazatérés”, és a „Miss Saigon”.
További szép januári napokat, élvezzük jól ki, hogy (szerencsére) nem sok maradt már belőlük, és február elsejétől talán nagyobb reménnyel várhatjuk a tavasz kezdetét.
Zsófi