Milánó (olaszul Milano, lombardul Milan)

Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa, Lombardia régió székhelye. 1,3 millióan lakják, agglomerációjában pedig közel 3,1 millióan laknak. Olaszország gazdasági fővárosának tartják, hiszen az ország legnagyobb ipari központja. Világhírét divatházainak valamint operaházának köszönheti, a Dóm csodálatos épületének, illetve a Santa Maria delle Grazie templomnak, amely otthont ad Leonardo da Vinci híres festményének: Az utolsó vacsorának.

A kelták által alapított Mediolanumot i. e. 222-ben a rómaiak foglalták el. 286-ban Diocletianus császár Rómából egy időre ide helyezte át a Nyugatrómai Birodalom fővárosát, majd ennek bukása után a Lombard Királyság része lett. A középkorban fontos kereskedelmi központ volt kedvező fekvésének köszönhetően: az alpesi hágók közelében, a termékeny Pó-síkságon terül el. A 15. században a Visconti és Sforza nemesi családok uralkodása alatt Itália egyik legjelentősebb reneszánsz központjává nőtte ki magát. 1859-ig, a solferinói csatáig Milánó és Lombardia a Habsburgok uralma alatt állt (rövidebb megszakításokkal), majd utána az egyesült Olasz Királyság része lett.

Milánó látnivalóinak nagy része az egykori városfal helyén levő körút által határolt részen (Centro storico) található, melynek központja a Piazza del Duomo (Dóm tér). Lássuk a tér legfőbb látnivalóit.

A Dóm az egész teret uralja. Az olasz gótika egyik mesterműve és a város egyik legfőbb látványossága.

II. Viktor Emánuel lovasszobra –1896-ban állították fel a Dóm előtt.

Galleria Vittorio Emanuele II – látványos passzázs az északi oldalon, amely összeköti a Piazza del Duomót a Piazza della Scalával.

San Raffaele-templom – a dómtól északra nyíló kis utcában áll.

Palazzo Reale – a királyi palota a dómtól délre áll és közrefogja a Piazzetta gia Reali nevű terecskét.

A Piazza della Scala tér nevét az itt álló világhírű operaház, a Teatro alla Scala után kapta. Az 1778-ban épült híres milánói Scala megdöbbentően kevéssé látványos épület... Sokan csalódnak, amikor megpillantják! Bezzeg ha valaki annyira szerencsés, hogy egy előadást is megnézhet a világ legrangosabb  művészeivel, biztosan elmúlik a csalódás. A Scala teret a Galleria Vittorio Emmanuele II passzázs köti össze a Piazza del Duomóval. A teret Leonardo da Vinci szobra díszíti. A talapzatának négy sarkában Leonardo legkiválóbb milánói tanítványainak szobrai állnak: Cesare da Sesto, Andrea Salaino, Giovanni Boltraffio és Marco d’Oggiono.

A városnak egy távolabbi pontján található a Santa Maria delle Grazie templom, melynek refektóriumában látható Leonardo remeke: Az utolsó vacsora. A 9 x 4,5 m-es freskó azt a drámai jelenetet örökíti meg, amikor Krisztus a 12 apostolnak kijelenti, hogy egyikük el fogja árulni őt. Lodovico Sforza kérte fel 1495-ben Leonardo da Vincit a híres evangéliumi jelenet megörökítésére. A kép 1497-re el is készült, de alig 20 évvel utána már kétségessé vált, hogy képes lesz-e ellenállni az időnek. Leonardo eltért a freskófestészet addig ismert technikájától: erős temperát használt, amelyet csirizzel és gipsszel preparált falrétegre vitt fel. Nem tudni biztosan, az eljárás helytelensége vagy egyszerűen a fal nyirkossága miatt, a 16. században a nagy mű állapota egyre romlott és a század végére már menthetetlennek ítélték. Két évszázadon át nem túl sokat tettek megmentésére. Ezek után Beilotti, majd Mazza Barezzi restaurálta, de közbelépésük alighanem többet ártott a képnek, mint használt. 1908-ban Cavenaghi és 1924-ben Silvestri újabb kísérletet tett megmentésére, s nekik végre sikerült a színek reprodukálásával egyidejűleg elszigetelniük a képet a nyirkos faltól. 1943-ban a refektórium bombázás következtében beomlott, de Leonardo alkotása sértetlen maradt és a terem újjáépítésekor, 1947-ben, Mauro Pellicoli újabb erőfeszítéseket tett a festmény megmentésére. Fáradozását 1952-re siker koronázta, a helytelen restaurálási kísérletek nyomait eltüntette, s helyreállította a nagyjában eredeti freskót. Érdekes felfedezés is tulajdonítható neki: a legfelső réteg alatt ráakadt Leonardo saját kézjegyére.

A világhírű freskó megtekintésére előzetes bejelentkezéssel van lehetőség, kivéve hétfőnként, amikor is a templom zárva tart. Az érdeklődőknek ajánlom a haltadefinizione.com/magnifier.jsp weboldalt, ahol nagy felbontású képen vizsgálhatjuk meg a festmény legapróbb részleteit is.

Milánó egyike a világ legfontosabb pénzügyi és kereskedelmi központjainak. Az egy lakosra jutó éves átlagjövedelem 30 ezer euró felett van, szemben az össz-olaszországi átlaggal, ami 20 ezer euró körüli. A város számos divatháznak ad otthont, ezzel Milánó a világ egyik divatközpontjának számít: Armani, Dolce & Gabbana, Etro, Missoni, Prada, Versace, Ermenegildo Zegna… A divat közel 3%-át adja a város gazdaságának. A milánói divat fő utcája a Via Montenapoleone.